Öt magyar teniszező a legjobb 100-ban 2025 végén

Jóból és rosszból is kijutott a magyar tenisznek 2025-ben, éppúgy visszatekinthetünk szép egyéni sikerekre, mint a Davis-kupa-válogatott fájó vereségére szeptemberben – erre vállalkoztunk az alábbiakban.

NS-SZAKÉRTŐ

Markovits László, a Magyar Teniszszövetség alelnöke: – Ha csak felnőtt játékosaink világranglista-helyezését nézzük, az utóbbi időszak egyik legsikeresebb éve volt a 2025-ös. A férfiaknál kettő, a nőknél három top 100-as játékosunk is van, ami ilyen kis országtól, ilyen globálisan népszerű és sokak által űzött sportágban hatalmas fegyvertény. Emellett párosban is voltak kiemelkedő eredményeink, különösen Babos Timiék vb-döntős szereplése, de Stollár Fannyékat is lehetne említeni. A hab a tortán az lehetett volna, ha bejut a magyar csapat a bolognai Davis-kupa-világdöntőbe. Viszont máris van egy újabb nagy motiváció, hiszen a jövő év elején a világ egyik legnagyobb tenisznemzete, az Egyesült Államok csapatát fogadjuk. Az utánpótlásunkban is bőven akadtak kiemelkedő sikerek, nemzetközi szinten is, számos nagy tehetségünk van, akiket sokszor erőn felül segít a saját szakmai stábjuk és a családjuk. Összességében viszont továbbra is nagy kihívás a bázisépítés, hiszen a tenisz roppant költséges sportág, így rendszerszintű változásokra lenne szükség, hogy nőjön a merítési lehetőség és felálljon egy ideális utánpótlás-struktúra. Ez azonban egy külön téma. Ha a jövőbe tekintek, mindenképpen pozitív, hogy valamennyi sikeres felnőtt játékosunkban óriási motivációt és ambíciót látni, így reális esély van rá, hogy 2026 is legalább ennyire sikeres éve legyen a magyar tenisznek.

KÉT FÉRFI JÁTÉKOSUNK 
A LEGJOBB 50 KÖZELÉBEN

Az idény végén két magyar férfi játékos a top 50 közelében van – ez Fucsovics Mártontól (ATP-55.) öles lépteket igényelt, ugyanis miután nem sikerült megvédenie tavaly áprilisi bukaresti címét, kis időre még a 130-on is kívül került idén májusban. A nyíregyházi teniszező éppen az említett bukaresti siker után többször küzdött csukló- és derékproblémákkal, de nagyon motivált volt, hogy visszatérjen a százba: Wimbledonban két kört ment, az amerikai Aleksandar Kovacevic és a francia Gaël Monfils ellen is ötszettes, maratoni meccsen aratott fantasztikus győzelmet. Fucsovics augusztusban megtáltosodott: miután összeházasodott kedvesével, Molnár Ninivel, egy hétre rá megnyerte a winston-salemi 250-es versenyt, karrierje harmadik ATP-serlegét – megmutatta, hogy 33 évesen is számolni kell vele. Eredményeinek köszönhetően ősszel rövid időre még Marozsán Fábiánt (51.) is megelőzte a világranglistán, akit jó ideje az első számú férfi teniszezőként tartunk számon, és jelenleg is az.

A 26 esztendős Marozsán Fábián őrzi azt a pozíciót, amelyet nagyrészt a 2023-as berobbanásakor alapozott meg magának. Bár 26 győzelme mellett éppen 26 vereséget gyűjtött be a 2025-ös idényben, előbbi alapján az open era harmadik magyar játékosa lett Taróczy Balázs és Fucsovics után, aki legalább 25 találkozón diadalmaskodott. Az első tornáján Hongkongban rögtön megvillant az Andrej Rubljov elleni győzelemmel (őt májusban Rómában még egyszer legyűrte), Melbourne-ben megismételte tavalyi bravúrját, és eljutott a harmadik körig (csakúgy, mint Fucsovics Wimbledonban, ő is két ötszettessel a brazil Thiago Seyboth Wild és az amerikai Frances Tiafoe ellen), áprilisban pedig újabb mérföldkövet ért el, ugyanis a müncheni 500-ason karrierje során először elődöntős volt ATP-tornán. A szép győzelmek mellett Marozsán összességében az idén nem mutatott akkora előrelépést, mint az elmúlt két évben, nagyrészt az 50-60. hely között mozgott az évad nagy részében – szinte biztos, hogy van még benne tartalék.

Kiemelendő Piros Zsombor (164.) feltörése is: a tavaly október óta új csapattal, a BTC-ből érkező Molnár Krisztián és Balázs Attila útmutatásai szerint készülő 26 éves teniszező egy év szünet után nyert újból challengertornát tavasszal (rögtön kettőt, egymás utáni heteken), a 270. helyről visszatornázta magát a 150. környékére, és augusztusban, a US Openen először játszhatott Grand Slam-főtáblán, miután sikerrel vette a selejtezőt.

KIMARADT A ZICCER 
A DAVIS-KUPÁBAN

Év végi visszatekintőnkben nem feledkezhetünk meg a Davis-kupa-eseményekről, még ha fájó is a kudarc. Nemcsak azért, mert először juthattunk volna be a legjobb nyolc közé a világcsoport 1981-es bevezetése óta, hanem azért is, mert úgy tűnt: a februári első kör után letudtuk a feladat nehezebb felét, majd – nem lenézve Ausztriát – a könnyebbnek tűnő részében elhasaltunk. Előzetesen csak reménykedtünk abban, hogy az első selejtezőkörben második kiemelt, 2022-ben Dk-győztes Kanada ellen idegenben nyerhetünk, még úgy is, hogy Félix ­Auger-Aliassime és Denis Shapovalov hiányában erősen foghíjas volt a vendéglátó együttes. Az első nap után 2:0-ra vezettünk, és bár a kanadaiak egyenlítettek, a mindent eldöntő összecsapáson Fucsovics felülmúlta Alexis Galarneau-t. Először harcoltuk ki idegenben a 16 közé jutást, önbizalommal telve várhattuk a szeptemberi második fordulót, amelyben az alacsonyabban rangsorolt Ausztria érkezett hozzánk, Debrecenbe.

Aztán alig több mint két héttel a párharc előtt a második számú osztrák, Sebastian Ofner visszalépett. Az első ­meccs előttre is maradt még csavar: az első számú játékos, Filip Misolic, aki előző nap még részt vett a sajtótájékoztatón, betegség miatt nem vállalhatta a szereplést. Úgy tűnt, minden a kezünkre játszik – erre néhány óra múlva csak dörzsöltük a szemünket: tényleg 0:2-ről kellene felállnunk? Így a sporttörténeti továbbjutáshoz sporttörténeti fordítás kellett volna, sohasem nyertünk ugyanis 0:2-ről. Ezúttal sem sikerült: a kiválóan beszálló Piros Zsomborral egyenlítettünk, újra élt a remény, erre Jurij Rodionov bántóan sima meccsen nyert Fucsovics ellen, és elhúzta előlünk a mézesmadzagot.

Nagy lehetőség maradt ki, nem tudni, mikor lesz újra ilyen sanszunk – jövő februárban az Egyesült Államok ellen kellene győznünk, amely országnak „csak” 15 játékosa van a top 100-ban. Persze kérdés, ki akar közülük eljönni Tatabányára, salakra, kevéssel a kemény pályás amerikai Sunshine Double előtt, illetve miért ne fordulhatna elő még egy olyan bravúr, mint amit Kanada ellen végrehajtottunk…

Alcaraz–Sinner: 1651–1651

Carlos Alcaraz (ATP-1.) és Jannik Sinner (2.) második éve sajátította ki a Grand Slam-serlegeket – a 24 éves olasz Mel­bourne-ben, a 22 éves spanyol a Roland Garroson védett címet, Wimbledonban és a US Openen pedig cseréltek, tavalyhoz képest előbbit az idén Sinner, utóbbit Alcaraz nyerte meg. A hat serleget begyűjtő olasz a tavaszi három hónapos eltiltása ellenére szeptemberig éllovas volt, végül a nyolc tornagyőzelmével az idei legtöbbet megszerző spanyol lett az év végi világelső – az ATP-világbajnokságon viszont 2024 után ismét Sinner diadalmaskodott. Leosztották tehát az idényt egymás között, és ami ennél is durvább: a novemberi ATP-vb-döntő után, karrierjük 16. egymás elleni ATP-meccsét követően elképesztő módon egyformán 1651 pontot nyertek meg a másik ellen! (Egyébként 10–6-ra Alcaraz vezet, aki 71 győzelemmel új egyéni idénycsúcsot állított fel.) Novak Djokovics, bár a bűvös 100. ATP-tornagyőzelmet év közben meghaladta, 38 évesen már egyértelmű fizikai hátrányban van, és egyelőre más sem veszi fel velük a versenyt tartósan. A jövő viszont azért érdekes, mert 2026-tól mindketten új edzővel folytatják.

ISMÉT HÁRMAN A TOP 100-BAN
A NŐKNÉL, BABOS VB-DÖNTŐJE

Felfelé törekedett Bondár Anna (WTA-74.), Udvardy Panna (91.) és Gálfi Dalma (99.) is az idény során, a 2026-os Australian Openen ismét három magyar nő lesz alanyi jogon főtáblás – ilyen a 2023-as wimbledoni versenyen fordult elő legutóbb GS-en, akkor is nekik köszönhetően. Bondár az évad közepén a top 100 határán táncolt, júliusban Hamburgban először játszhatott WTA-torna-döntőt, a US Openen legyőzte a top 20-as Elina Szvitolinát, és visszatért a 80-ba. Gálfi áprilisban egymás után két salakos 125-ös tornát is megnyert, a wimbledoni harmadik fordulóban a későbbi döntős Amanda Anisimova ellen is volt esélye, a 166. helyről kapaszkodott vissza a 100-ba.

Udvardy pedig az év végén diktált óriási tempót, októbertől nyolc 125-ösön játszott, novemberi Buenos Aires-i diadalával pedig jegyet váltott Melbourne-be. Babos Tímea fantasztikus teljesítménnyel rukkolt ki a brazil Luisa Stefanival párosban, négy tornát is közösen nyertek meg, valamint a párosban korábban három WTA-világbajnoki serleget szerző 32 éves magyar hat év után ismét bejutott a torna döntőjébe. A párosranglistán 13.-ként zárt, de Stollár Fanny is remekelt, aki 27. lett év végére.

Nem érhettek Szabalenka nyomába az idén

Nem volt verhetetlen Arina Szabalenka a 2025-ös idény során, de így is messze ő nyújtotta a legstabilabb teljesítményt a női élmezőnyben, és tavaly október vége óta vezeti a világranglistát. Ugyan érdekes módon a kilenc idei döntőjéből többet veszített el (5), mint amennyit megnyert (4), a finálék és a serlegek számában is ő lett a legjobb az idén, 63 győztes meccsével pedig új egyéni idénycsúcsot állított fel a fehérorosz, és több mint 1000 ponttal többel zárta az évet, mint tavaly. Harmadik éve ott van minden kemény pályás Grand Slam-torna fináléjában, és bár a Madison Keystől elszenvedett Australian Open-vereség különösen fájó lehetett, hiszen 26 év és Martina Hingis után ő triplázhatott volna először Melbourne-ben, sem Keys, sem a Roland Garros-döntőben Szabalenkát legyőző Coco Gauff nem volt tartósan sikeres az idény későbbi részében, míg a hullámvölgyéből az évad vége felé kilábaló wimbledoni bajnok, korábbi világelső Iga Swiatek egy ponton visszaesett ötödiknek – a US Opent pedig már megnyerte Szabalenka. Kiemelendő még a top 10-be betörő Amanda Anisimova, valamint az év végére magát összeszedő világbajnok Jelena Ribakina is.