Kosztoványi Roland: A változást már nem lehet részmegoldásokkal elérni

– 2023-tól volt elnökségi tag az MTSZ-ben. Mikor és minek hatására fogalmazódott meg Önben az ambíció, hogy lemondjon erről a pozícióról és elnökjelölt legyen?
– Amikor 2023-ban elvállaltam az elnökségi tagságot, azzal a szándékkal érkeztem, hogy belülről segítsem a magyar tenisz fejlődését. Két év alatt azonban azt tapasztaltam, hogy a sportág legnagyobb problémája már nem csak szakmai, hanem bizalmi válság is. Egyre több klub, edző és szülő érezte úgy, hogy nincs valódi párbeszéd a szövetség és a tagság között. Egy felülről irányított szervezet működik, ahol nincs transzparencia és nincs párbeszéd. Az elnökjelöltség nem személyes ambícióból született, hanem abból a felismerésből, hogy a változást már nem lehet részmegoldásokkal elérni. Ha valódi megújulást szeretnénk, ahhoz új szemléletre, nyitottságra és átlátható működésre van szükség.

– Miben látja, hogy meggyengült a bizalom a sportág szereplői és a szövetség között?
– A bizalom akkor sérül, amikor az emberek úgy érzik, hogy nem hallgatják meg őket és a fejük felett döntenek. Amikor pedig számonkérik a döntéseket vagy akár csak egyszerű kérdéseket tesznek fel, akkor jobb esetben vállat rándítanak, rosszabb esetben kioktatást kapnak. Az elmúlt két hónapban a csapatommal több, mint kétszáz klubot kerestem fel, nyolc nyílt fórumot tartottunk, melyeken közel ötven tagszervezet vett részt és több száz emberrel beszélgettem. Szinte mindenhol ugyanazokat a visszajelzéseket kaptam: kevés az egyeztetés, sok döntés indoklás nélkül születik, nem egyszer ad hoc szabályváltoztatások, akár visszamenőleges döntések születtek és a vidéki klubok gyakran úgy érzik, hogy kívül maradnak a folyamatokon. Nincs kiszámíthatóság, nincs átlátható rendszer és szinte kizárólag a személyes kapcsolatokon múlik minden. Ez nincsen rendjén. Úgy vélem, a bizalom nem kommunikációs kampány, hanem kiszámítható, korrekt működés eredménye kell, hogy legyen, amihez szemléletváltásra van szükség elsősorban.

– Nem néhány kiválasztott klubban gondolkodik. Hogyan képzeli el az évi több klubkonzultációt?
– A klubkonzultációkat intézményesíteni szeretném. Évente legalább négy regionális fórumot tartanánk az ország különböző pontjain, ahol nem előadásokat tart a szövetség, hanem valódi párbeszéd zajlik a klubokkal, ahol elsősorban azért leszünk jelen, hogy meghallgassuk a tagok észrevételeit. Ahogyan a mostani fórumokon is, ezeken sem lehetnek tabutémák. Hiszem, hogy a problémákkal is éppúgy nyíltan és őszintén kell szembenézni, mint a sikerekkel. A bizalommal ugyanis élni kell, nem pedig visszaélni. Ezen kívül abban is gondolkodom, hogy ismét legyen a szövetségnek kimondottan a tagokkal kapcsolatot tartó alkalmazottja. Nagyon sok egyeztetésen hangzott el, hogy korábban ez nagyon jó volt és segített a mindennapokban, ugyanakkor ehhez előbb a szervezeti rendszert kell majd áttekinteni és annak az esetleges átrendezése során vesszük ezt majd napirendre. A cél az, hogy a döntések ne Budapesten, néhány ember között szülessenek meg, hanem a teljes teniszközösség tapasztalatára épüljenek. A digitalizáció is ezt segítené elő, azonban az eddigi gyakorlattal ellentétben ezt tervezetten, hatékonyan kell végezni, ahol az eredmény valódi könnyítést eredményez, nem pedig újabb fejlesztési pénzek elköltését rosszul működő rendszerekre.

– Kifejtené a játékosfejlesztés piramisszerű rendszerét, a lemorzsolódás csökkentését és az edzőképzés megújítását?
– A magyar tenisznek széles alapra van szüksége a fiatalok esetében is. A piramis első szintje a Play & Stay és az iskolai tenisz, ahol minél több gyermeket kell bevonni. A második szint a klubok utánpótlás-programja, ahol egységes szakmai minimumokat és nagyobb támogatást szeretnénk biztosítani. A legfontosabb feladat azonban a 14–16 éves korosztály megtartása. Itt történik a legnagyobb lemorzsolódás. Több hazai versenyre, játékos- és szülőbarát lebonyolításra, jobb átmeneti támogatásra és a családok terheinek csökkentésére van szükség. Az edzőképzésben a tanfolyamok mellett rendszeres továbbképzéseket vezetnénk be, melyek minőségét emelnénk nemzetközi trendeket követve. Nemzetközi tudást szeretnénk hazahozni, és az edzőket partnerként kezelni.

– Mit takar az átláthatóság és a kommunikáció megújítása?
– Az átláthatóság nagyon konkrét dolgokat jelent. Nyilvános költségvetést, közérthető elnökségi beszámolókat, pályázatok és támogatási döntések egyértelmű indoklását, valamint előre tervezhető döntéshozatalt. Hogyha egy klub betekintést szeretne az iratokba, akkor az ne ab ovo titoktartási nyilatkozat aláírásával történhessen csak és több hetes huzavonával, hiszen az MTSZ nagyrészt állami támogatásból működő szervezet, így minden egyes elköltött forintot transzparensen meg kellene tudni mutatni, hogy hova került. Sajnos ebben most nagy a hiányosság. A kommunikáció pedig nem propaganda. A szövetség feladata az, hogy időben, őszintén és kétirányúan kommunikáljon a klubokkal, játékosokkal és a tagszervezetekkel, szülőkkel. Nem „zsarolni” kellene a szülőket, klubokat és játékosait, hanem párbeszédet folytatni velük. Újra nyitni szeretnék a nagyközönség felé is, hogy ne csak egy szűk réteg értesüljön a szövetség munkájáról és a játékosok eredményeiről.

– Együtt dolgozik Beregszászy Csabával, aki korábban önálló elnökjelölt volt. Hogyan értékeli ezt?
– Nagyon pozitívan. Csaba korábban saját programmal készült, ami azt mutatja, hogy ő is tenni akar a magyar teniszért. A választás előtt azonban félretettük az egyéni ambíciókat, mert fontosabbnak tartottuk a közös célt. Ráadásul Csabának nagy tapasztalata van az utánpótlás képzés gyakorlati, klubszinten szerveződő munkában és ebben egyirányban gondolkodunk, éppen ezért köszönöm is Csabának, hogy megtisztelt bizalmával és ezen túl közösen igyekszünk tenni a magyar teniszért. Szerintem ez éppen azt bizonyítja, amiről beszélünk: az összefogás nem szlogen, hanem gyakorlat. A magyar tenisznek ma együttműködő emberekre van szüksége, akik a közös érdeket tartják szem előtt a másik folyamatos lejáratása helyett.

– Mit gondol arról a feltételezésről, hogy olyanok is támogatják, akik 2020 előtt a szövetség vezetésében voltak?
– Egy elnökjelöltet nem az minősít, hogy kik beszélnek vele, kik támogatják az elképzeléseit, hanem az, hogy milyen programot és milyen értékrendet képvisel, milyen csapatot épít. Én mindenkivel hajlandó vagyok leülni, aki a magyar tenisz érdekében szeretne dolgozni és tenni, megítélni bárkit pedig nem évszámok alapján, hanem képesség, tudás és tenni akarás alapján kell. Ugyanakkor nagyon fontos különbséget tenni a múlt és a jövő között. Én megújulást kínálok. A programunkat elsősorban nem személyekre, hanem értékekre építettük: előremutató változásra, összefogásra, szakmaiságra és transzparenciára. Ezek alapján szeretném, ha a tagság megítélne bennünket. Pelva Gábor pedig egy olyan személy, aki 2020 előtt dolgozott a magyar teniszben és tett is érte. Úgy gondolom, és ezzel nem vagyok egyedül, hogy méltatlanul került ki a hazai körforgásból, ellenben külföldön igényt tartottak a munkájára. Az ITF tanácsadóként kérte fel és számos országban, Bahreintől Örményországon át Szlovákiáig segítette a szövetségek szakmai programját. Az egyetlen ITF Level 3 szintű edző ma Magyarországon. Örömmel tölt el, hogy a csapatomat erősíti.