Szőcs Árpád László: Nincsenek személyes ambícióim, tenni szeretnék a sportágért

A római mestertornán járt május elején a magyar teniszben dolgozó egyik barátjával. Ekkor már többen beszéltek arról sportági berkekben, hogy Lázár János távozhat, és a szóban forgó barátja vetette fel: testhezálló feladat lenne neki az elnökség – idézte fel lapunknak az ügyvédi irodát is vezető, vállalkozó Szőcs Árpád László. Hornok Miklós és Kosztoványi Roland mellett ő is indul a Magyar Teniszszövetség elnöki pozíciójáért a szombati rendkívüli tisztújító közgyűlésen.

„Nincsenek személyes ambícióim, csupán szeretnék tenni a sportágért” – mondta Szőcs, aki versenyszerűen nem, csak amatőr szinten teniszezett. Szerinte ez előny lehet a megosztott teniszszövetségben, mert nagyobb legitimitása lehet annak, akinek nincsenek érdekkörei, elköteleződése senkivel szemben.

  „Nyitott vagyok a teljes közösség iránt a magyar tenisz felemelése érdekében. Ezzel kezdődött el az országjárásom, ennek keretében igyekeztem a hazai tenisz minél több bázisát meglátogatni. Rendkívül inspiráló élmény volt találkozni ennyi elkötelezett, és értékes emberrel úgy Budapesten, mint vidéki klubokban. Láttam a pályák mellett folyó szakmai munkát, nagyon sok esetben klubvezetők, edzők és nem utolsósorban a szülők áldozatvállalását, valamint azt a kitartást, aminek a forrása a tenisz iránti mély szeretetből fakad.”

Programjában többször hangsúlyozza, felelőtlenség lenne állítani, hogy a sportág problémái hamar orvosolhatók, nem a gyors megoldásokban és a rövid távú sikerekben hisz, 2032-re tűzte ki az építkezés befejezését.

„A szemléletváltás az egyik legfontosabb. Az első lépés, egyben a legfontosabb kihívás, ami napjaink sportpolitikájában is megfogalmazódik elvárásként: meg kell teremtenünk az öngondoskodó szövetség modelljét. Más európai uniós országok szövetségében ez már működik. Nem lehet kizárólag az állami támogatásokra támaszkodni, kiszámítható és saját bevételi források kellenek, eladható marketingértéket kell felépíteni, stabil partneri kapcsolatokat kialakítva a piac szereplőivel. Ennek megvalósítása nem néhány hónapos feladat.”

Kitért a szövetség és a klubok közötti kapcsolat megerősítésének fontosságára, a tervezett rendszeres országos klubkonzultációkra, a klublicencrendszer bevezetésére.

„A szövetségnek partnernek kell lennie. A szövetség a klubokért van, az elsődleges feladat a klubok segítése. Ezt nem feltétlen egy bizonyos pénzösszeg átutalásában látom. Az egyes műhelyekben eltérő munka folyik, ezért az első intézkedések között bevezetném a klublicencrendszert. A tevékenységek, adottságok, egyéb szempontrendszer szerint lehetne kategóriákba sorolni az egyesületeket, egy világos és érthető rendszerben.”

Beszélt még a vidéki sportélet felzárkóztatásáról és a regionális központok megszervezéséről is.

„Nagyjából hárommegyénként egy, összesen hét regionális központot képzelek el, infrastrukturálisan megteremtenénk a megfelelő feltételeket, hogy egy elhivatott, tehetséges utánpótláskorú játékosnak, mondjuk, Kelet-Magyarországról ne Budapest legyen az egyetlen lehetősége a megfelelő felkészülésre. Ennek a feltételrendszere nem alapulhat kizárólag állami finanszírozásban, hiszen azt már tudjuk, hogy a jövőben az állam nem kíván önmagában infrastruktúra-fejlesztést támogatni. Azt a mentalitást szeretném meghonosítani, hogy piaci alapon is működhet ennek megvalósítása. Az eredményesség fenntartásához és ahhoz, hogy ne csökkenjen a hazánkban teniszezni vágyók száma, szükséges a decentralizálás.”

Az utánpótlásbázis bővítése érdekében fontosnak tartja az életpályamodell reformját, kézzelfogható jövőképet adhat, ha a szövetség végigkíséri a játékost a korai gyermekkortól a profi pályafutást követő civil életben való elhelyezkedésig.

„A szülőknek nagyon sok pénzt kell abba fektetniük, hogy a gyermekük később eljusson a top százba, vagy annak közelébe. De nyilván számos szülő adott pillanatban elgondolkodik, hogy mekkora az esély arra, hogy pont az ő gyermeke odakerül-e. Úgy értem, nem lehet ez az egyetlen alternatíva a pályafutást illetően. Sokkal szélesebb bázist kell kialakítani az utánpótlásban. Ehhez például megállapodást lehetne kötni amerikai egyetemekkel, amelyek világviszonylatban nézve is élen járnak abban, ahogyan támogatják a teniszezőket a felsőfokú tanulmányaik során is. Partneri szerződéseket lehetne velük kötni, hogy a magyar gyerekek a mi ajánlásunk alapján bekerülhessenek amerikai egyetemekre. De magyar felsőoktatási intézményekkel is köthetnénk megállapodásokat. Mindez a szülőkben is erősítené a kitartást, hogy érdemes támogatniuk a gyermeket abban, hogy a teniszben maradjanak, ami egyébként egyfelől nehéz, másrészt költséges. Ezt sem tudja teljes mértékben átvállalni az állam, bizonyos szinten persze igen, de kell hozzá aktív szülői közreműködés is. És ezek összefogása hozhatja meg a kívánt eredményt, hogy a következő nemzedék jobban vágyjon a teniszre.”

A kiszámítható versenyeztetéssel kapcsolatban elmondta, a jelenlegi versenyrendszer kissé kaotikus, sok olyan torna van a korosztályos szinttől a szeniorig, amely kívül esik a szövetségi rendszeren, ezeket egységes versenynaptárba integrálná, és egységes ranglistát hozna létre. A régiós országokkal kötött partneri megállapodások lehetőséget adnának a fiataloknak, hogy több külföldi versenyen induljanak egymás versenyein, így több tehetséget találhatnak. Csökkentené a szövetség működési költségeit a klubtámogatások javára, piacképessé téve a szervezetet. Bevezetné a pártoló tagságot, amellyel fel lehetne mérni, hányan teniszeznek hobbiszinten, az amatőrök megszólítása pedig növelné a sportág hazai marketing­értékét.

„A pártoló tagság intézményével felmérnénk, hányan teniszeznek egyáltalán hobbiszinten Magyarországon. Ellentétben más nyugat-európai országokkal, amelyekben a szövetségeknek erről pontos információjuk van, jelenleg nálunk ez nem ismert. De ha, tegyük fel, ötvenezren teniszeznek hazánkban – bár szerintem ennél is többen –, őket, mint pártoló tag, meg tudjuk szólítani, valamilyen támogatásért cserébe magunkhoz tudnánk kapcsolni. Az ő megszólításukkal a marketingérték rögtön megnövekszik. A szövetség megjelenik egy nagyobb közösség körében, ennek előnyeit pedig a piacról is ki lehet használni, mert egy fogyasztói kör is elérhetővé válik.”