Tényleg nagy utat kellett megtenniük – a legfurább aranyérmesek?

Nem árulunk el nagy titkot, folyamatosan változik az olimpiai sportágak listája, egyes sportágak kikopnak az olimpiákról (bár a magyar közéletet és közlekedést elnézve néha nagyon úgy tűnik, lenne igény a pankrációra ismét), mások be-, majd kikerülnek hirtelen, némelyek pedig szinte évről évre változnak, mint a szegény öttusa.

Az ókori olimpiákon állították már szobrot egy zenésznek, mert a művész öt diszkoszverseny közben is csodálatosan fuvolázott, a „legérdekesebb” aranyérmeket a modern játékokon szerintünk a hegymászók kapták. Például két német sportoló, Franz Schmid és Anton Schmid 1932-ben azért lett aranyérmes a zsűri döntése alapján, mert megmászták a Matterhorn (képünkön) északi oldalát.

Az alpinista testvérpár és kollégáik jogosan lettek aranyérmesek, ugyanis a Nemzetközi Olimpiai Bizottság még 1894-ben úgy döntött, hogy minden kiemelkedő fizikai teljesítményért adható olimpiai érem. Nem volt veszélytelen már akkor sem ez a sport, Schmidék 1931-ben mászták meg a hegycsúcsot, amikor Los Angelesben nekik ítélték az aranyérmet, Anton már elhunyt egy másik hegy megmászása közben.

Összesen 23-an érdemeltek ki olimpiai aranyérmet haláluk után a modern időkben, közülük 15-en művészeti ágakban, az összes többi, azaz nyolc aranyérmes mind hegymászó volt! Csak három olimpián díjazták az alpinistákat, 1924-ben, 1932-ben és 1936-ban, idén Tokióban debütált a jóval veszélytelenebb és olcsóbb falmászás.