Nadia Comaneci: Az úttörők nem követik a trendeket, ők teremtik azokat

–  Ön az első tornász a Laureus több mint negyedszázados történetében, aki életműdíjat kapott. Alapítóként és az akadémia tagjaként megfordult-e valaha a fejében, hogy egyszer megkapja majd az egyik legjelentősebb elismerést?  
– A Laureus World Sports Academy mindig is a sport legjobbjait ünnepelte, a kezdetektől részesének lenni hatalmas megtiszteltetés. Hogy valaha elképzeltem-e, hogy egy nap megkapom ezt a díjat? Őszintén szólva, nem. Amikor az ember a saját útjára koncentrál, nem gondol ilyen elismerésekre. Ennyi év után megkapni, amit gyakran a „sport Oscar-díjának” neveznek, mélyen megérint. Nemcsak az eredmények, hanem egy egész életút alapján ítélik oda, amely a sporthoz, az értékekhez és mások inspirálásához kötődik.

– Beszédében azt mondta, hogy az a 17 másodperc  (ennyi ideig tartott a fele­más korlát kötelező gyakorlata, amelyre a sportág első 10 pontját kapta – a szerk.) megváltoztatta az életét. Mikor ismerte fel – akár évek múlva –, hogy mit köszönhetett azoknak a másodperceknek?  
– Az a 17 másodperc az 1976-os montreali olimpián azonnal megváltoztatta az életemet, de a teljes jelentőségét csak jóval később értettem meg. Gyermekként örömöt és büszkeséget éreztem, de idővel rájöttem, hogy ezek a másodpercek hangot, lehetőséget és felelősséget adtak nekem. Olyan ajtókat nyitottak meg, amelyekről korábban nem is álmodtam, és lehetővé tették, hogy generációkat inspiráljak.

– A korszakos alkotók a sportban, a művészetben vagy a tudományban mindig megelőzik a korukat. Ön nemcsak addig nem látott elemeket hozott a tornába, hanem új arcot is adott a sportágnak. Mitől függ, hogy valaki képes-e erre?  
– Valami újat hozni egy sportágba több, mint tehetség kérdése. Bátorság, képzelőerő és kockázatvállalási hajlandóság kell hozzá. Az úttörők nem követik a trendeket – teremtik őket. És gyakran az adott pillanatban maguk nem is tudják ezt. Ezek a személyiségek ritkán jelennek meg a sport világában, de amikor igen, újradefiniálják azt, amiről azt hittük, nem lehetséges.

– Meglepetésként Simone Biles jelentette be Madridban a Laureus-életműdíjat, és válaszában ön is kitért Simone történelmi sikereire, valamint a sportolók mentális egészségéért tett lépéseire. Mit gondol: nőtt, csökkent vagy inkább elviselhetőbbé vált a nyomás a világ legismertebb sportolóin az elmúlt években?  
– Simone-t nemcsak a teljesítményéért csodálom, hanem az őszinteségéért is. A nyomás manapság más jellegű: nem tűnt el, átalakult. A közösségi média és az állandó láthatóság miatt a sportolóknak folyamatosan sokféle elvárásnak kell megfelelniük. Ugyanakkor több eszközük, több támogatásuk és nagyobb szabadságuk van megszólalni. Ez kezelhetőbbé teszi a nyomást, de összetettebbé is.

– Azt nyilatkozta, a sport a kultúra része, ugyanakkor azt is látjuk, hogy a legmagasabb szintű élsport a szórakoztatóipar egyik legnagyobb szelete lett. Fenn tudja-e tartani a sport a kulturális küldetését, miközben ekkora üzletté vált?  
– A sport kétségtelenül jelentős globális iparággá vált, de úgy gondolom, kulturális küldetése továbbra is erős maradt. Alapjaiban a sport olyan egyetemes értékeket képvisel, mint a fegyelem, a tisztelet vagy a kitartás. Ha ezeket az értékeket meg tudjuk őrizni a jövőben is a sportvilágban, a sport még az üzleti keretek között is képes inspirálni és összekötni az embereket.

– Hogyan emlékszik vissza a néhai Károlyi Bélával való közös munkára?  
– Minden út összetett, különösen a csúcsteljesítményt igénylő szinten. A mi utunk sem volt könnyű, szerintem ez mindenkinek egyértelmű. Ugyanakkor amit magammal hozok azokból az időkből, az a fegyelem, a struktúra és azok az alapok, amelyek segítettek a kiválóság elérésében. Azok a korai évek formáltak azzá, akivé sportolóként lettem.

– Egy rendkívül nehéz sportág ikonja lett, és életében is nehéz időszakokon ment keresztül. Hogyan tudta megőrizni az önre jellemző derűt?  
– A torna igen korán megtanít a kitartásra. Elesel, felállsz és újra próbálod – sokszor. Ez a hozzáállás végigkísért az életem során. Mindig a továbblépésre, a tanulásra és az erőm megtalálására összpontosítottam, még a nehéz pillanatokban is.

– 2026 az évfordulók éve: férjével, Bart Connerrel a 30. házassági évfordulójukat ünnepelték nem sokkal a madridi díjátadó előtt. Férje rendkívül szép vallomással köszöntötte – mint a díj átadója –, amely szerint nemcsak tornászként, hanem emberként és humanistaként is a „tökéletes tízes” megtestesítője. Mit jelentettek önnek ezek a szavak?  
– Bart gondolatai a világot jelentették számomra. Ennyi év után, amit együtt töltöttünk jóban és rosszban, nem nagyon kívánhat az ember többet, mint hogy ne csupán azt lássa benne a másik fele, amit a sportban elért. Bart gyakorta viccelődik azzal, hogy nekünk otthon 11 olimpiai érmünk van, aztán mindig hozzáteszi, hogy abból kilenc az enyém. Az viszont sokkal többet jelent számomra, hogy a sporton túl azt is képes meglátni bennem, aki emberként vagyok – nekem ez a legnagyobb elismerés. Nagyon megható és személyes volt minden szava, hálás vagyok neki, főleg, hogy az utolsó pillanatig titokban tudta tartani ezt az elismerést.

– Úgy tűnik, a számoknak különleges jelentőségük van az életében, hiszen a montreali olimpián viselt rajtszámával kapcsolatban is több érdekességet említett. 
– A számok érdekes módon jelentek meg az életem során. Iskolásként kifejezetten jó voltam matematikából, nekem a számok néha szimbolikusnak tűnnek. De nem a számmisztika szerint élek. Engem a számok pillanatokra, mérföldkövekre emlékeztetnek, de nem határozzák meg az utamat.

– A tornában a nehéz elemek tökéletes kivitelezése mellett az esztétika és az elő­adásmód is döntő szerepet játszik. Mit gondol arról, hogy a mesterséges intelligencia segítségével egyre erőteljesebb törekvések vannak arra, hogy a pontozásos sportágakat objektívebbé tegyék? El tudja képzelni, hogy a jövőben robotok értékeljék a gyakorlatokat, és megfelelően meg tudják ítélni a torna művészi és esztétikai hatását is?  
– A technológia sokat segíthet az igazságosság és az egységesség javításában. De a torna nemcsak technikai, hanem művészi sportág volt és marad is. Érzelem, kifejezés és jelenlét is a fő jellemzői. A mesterséges intelligencia támogathatja a pontozást, segíthet az objektivitásban, de nem helyettesítheti teljes mértékben az emberi szemet – különösen nem a művészi megítélésben és a gyakorlatok esztétikai értékelésében.

– A montreali olimpia 50. évfordulóját ünnepeljük. Milyen meghívásokat kapott a sporttörténeti jubileum kapcsán, és melyiket várja a legjobban?  
– Ez az évforduló számos szép meghívást hozott a világ minden tájáról. Leginkább azokat a pillanatokat várom, amikor közvetlenül találkozhatok a rajongókkal, különösen azokkal a fiatal sportolókkal, akik még az út elején járnak. Egy fél évszázad ünneplése – kimondani is sok – nem csupán az elmúlt évtizedekre való visszatekintésről szól, hanem arról is, miként inspiráljuk a jövő generációját.

1. Édesanyja egy orosz film főhőse, Nagyezsda után (ami reményt jelent) adta neki a Nadia nevet. 2. A montreali olimpián viselt 73-as rajtszámáról a személyes beszámolóiból tudható, hogy számos „számmisztikai” érdekességet rejt: ha a 7-et és a 3-at összeadjuk, megkapjuk a híres tízest, amit elsőként érdemelt ki a sportág történetében, ráadásul Montrealban többször is. Ha összeszorozzuk a két számot, 21-et kapunk, és a montreali volt a 21. nyári olimpia az újkori játékok történetében. 3. Az általa bemutatott új elemek közül a felemás korláton róla elnevezett Comaneci-szaltót az évek múlá­sával a torna szabálykönyvében egyre feljebb értékelték, ami a sportágban igen ritka; jelenleg E-elemként tartják számon, a sorban a legkönnyebbek az A-elemek. 4. Férjével, a szintén olimpiai bajnok amerikai tornásszal, Bart Connerrel először kislányként, a New York-i Madison Square Gardenben rendezett Amerika-kupa-versenyen ismerkedett meg 1976-ban. 5. Létezik egy fotó, amely azért született, mert a két bajnok egymás mellett állt, a fotós pedig megkérte Connert, „Olyan aranyos ez a kislány, adj neki egy puszit!”, nem is sejtve, hogy a szimpátia mennyire erőssé vált az akkor 17 éves fiú és a 14 éves lány között. Amikor Nadia 1989-ben Magyarországon és Ausztrián keresztül az Egyesült Államokba disszidált, Barttal egy tv-show-ban találkozott újra. Conner 1990-ben meghívta Oklahomába, hogy segítsen a tornaiskolája felfuttatásában. 1996 áprilisában a román televízió élő közvetítése mellett Bukarestben házasodtak össze. 6. A Bart Conner, Nadia Comaneci házaspár a nemzetközi tornaszaklapot, az International Gymnast magazint is Conner korábbi edzőjével, a világhírű Paul Zierttel közösen adja ki. 7. Számos nemzetközi sportgazdasági portál szerint a Bart Conner, Nadia Comaneci házaspár a világ tíz leggazdagabb sportpárosa közé tartozik; a listán a kilencedikek 10–10.5 millió dollárra becsült vagyonukkal. A listát a Steffi Graf, André Agassi páros vezeti a legtöbb szakportál szerint. 8.Nadia 44 évesen lett édesanya; fia, Dylan Paul 2006-ban született. 9. 2001-ben lett amerikai állampolgár, miközben megtartotta a románt is. 10. Több alapítványt, így egy gyermekeknek ingyenes orvosi ellátást kínáló egészségügyi intézményt is támogat Romániában. A nemzeti hősnek számító tornásznőnek híres montreali tízes pontszámainak ötvenedik évfordulója kapcsán szülővárosában, Onesti-ben május 29–31. között „Tökéletes 10” címmel nemzetközi tornaversenyt és gálát rendeznek, amelynek díszvendége lesz.