Aranyak és minden más – Kovács Erika jegyzete

Oroszország, Olaszország, Kína, Nagy-Britannia.

Anton Csupkov, Federica Pellegrini, Szun Jang és Adam Peaty – hogy csak a legnagyobbakat említsük a sportág nagyhatalmai közé sorolt országok úszói közül.

S hogy miért tesszük?

Ezek az országok mind-mind Magyarország mögött végeztek az úszás éremtáblázatán. Pontosabban: ezek az országok is.

Merthogy hazánkat csupán az Egyesült Államok és Ausztrália előzte meg, ezért ismét kimondhatjuk, amit már évek óta egy-egy világverseny után: Magyarország úszónagyhatalommá nőtte ki magát.

Mi, magyarok, akik hajlamosak vagyunk csak aranyban mérni a sikert (…), a kvangdzsui világbajnokság után kiváltképp nem panaszkodhatunk, hiszen minden érmünk arany!

Négy világbajnoki cím a medencében és egy a nyílt vízen – ennek tudatában nyugodtan hátra is dőlhetne a karosszékében Sós Csaba szövetségi kapitány. De egészen biztosan nem teszi.

Nem, mert a parádés eredmények ellenére maradt bennünk hiányérzet.

Szerettük volna ugyanis a négyszáz vegyes döntőjében, mi több, a dobogóján látni Verrasztó Dávidot, jó lett volna megtapasztalni, mire képes az egészséges Bernek Péter ugyanezen a távon, érmet reméltünk Kenderesi Tamástól is kétszáz pillangón (aztán a pécsi fiú valami egészen mással került a címlapokra…), úgy hittük, Hosszú Katinka kétszáz háton is gyarapítja a kollekcióját, vártuk, hogy Kozma Dominik kétszáz gyorson most aztán tényleg megmutatja, szorítottunk Késely Ajnának a gyorsúszószámokban (két század hiányzott négyszáz gyorson ahhoz, hogy a 17 éves leányzó ne szerepeljen ebben a felsorolásban…), Szilágyi Liliánának kétszáz pillangón, a férfi 4x100-as gyorsváltónak, Cseh Lászlónak kétszáz vegyesen, de…

Nem! Nincs semmiféle de!

Ez a csapat megint fantasztikusan szerepelt, újabb világversenyt zárt le úgy, hogy a kvangdzsui uszodában sorra gratuláltak a magyar szakembereknek és úszóknak. Ne mérjünk mindent csak aranyéremben, még ha az éremtábla harmadik helyét ez a négy világraszóló siker is hozta – vegyük végre észre a valóban értékes világbajnoki döntős szerepléseket, amelyekből azért ismét jócskán volt.

Az olimpia előtt ez igenis biztató, bár óva intenénk mindenkit attól, hogy a kvangdzsui eredményeket rögtön átfordítsa Tokióra.

Mert az teljesen más verseny lesz…