Urak és dominák – Malonyai Péter jegyzete

Tizenegy úszószám szerepelt az Európa-bajnokság délutáni, esti programjában tegnap, ám az idő többnyire azzal a kérdéssel telt a hozzáértők körében, hogy mit hoz a 200 pillangó döntőjében Kenderesi Tamás és Milák Kristóf párharca.

Milák Kristóf minden idők második legjobb idejével nyert 200 pillangón, Kenderesi Tamás bronzérmes lett

Milák Kristóf minden idők második legjobb idejével nyert 200 pillangón, Kenderesi Tamás bronzérmes lett

Nem tartom magam szakembernek, így nekem csak az maradt, hogy örüljek a két világklasszis esélyeinek, annak, hogy várhatóan mi uraljuk a számot. Uralásról beszélek, hiszen férfiakról van szó, ám ugyanez igaz a hölgyekre is, még ha esetükben nincs más kifejezés az elit elitjében szereplésre. Mondanám, hogy dominál (a domina úrnő jelentésére utalva), ám ez is olyan férfias hangzású kitétel, de a lényeg, hogy a hölgyeknél Hosszú Katinka és Kapás Boglárka az első helyen jutott be a szám fináléjába.

Ma tehát nőnap lehet (Lehet? Lesz!), ám maradjunk a szerdánál.

Kenderesi Tamásnál és Milák Kristófnál.

Ha lett, lehetett volna közönség, biztos majd szétvetette volna az Arénát a hangzavar, ám – fájdalom – csak a televízió maradt az érdeklődő kívülállóknak. Ahogy Tokióban is lesz (?) – fanyar a humor, de legalább ezt is szokják a versenyzőink, ha az olimpián nüanszok dönthetnek, a személytelen lelátó tűrése is feladat lehet.

Lassan érkezem el a lényeghez, de ez megbocsátható annál, aki nem törődik az előzményekkel, nem elemez futamokat, részidőket, csak remél, győzelmekre, érmekre vágyik a neki kedves klasszisoktól.
Nos, várakozásaimban nem csalódtam, hiszen Milák Kristóf fantasztikus, a világ idei legjobb idejével, a földkerekség eddigi második eredményével (nyugi, az első is az övé) nyert, Kenderesi Tamás harmadik lett. Közéjük ékelődött az olasz Federico Burdisso, drukkerként mondhatnám, hogy mit keres ott, ám sportban jártas krónikásként tudom, hogy méltatlanul senki sem lesz második világversenyen, főként úszásban, ami ugyebár világsport. Arról nem beszélve, hogy Kenderesi is megtette a magáét, nem az én dolgom megfejteni, hogyan került a vártnál nehezebb helyzetbe, de végül csak odaért a dobogóra, köszönet neki is.

Hogy aztán mindez mire lesz elég az olimpián, kérdezzenek könnyebbet. Régebben ilyenkor azt mondtam, hogy nyugi, ez Európa bajnoksága, az úszás pedig nem a kontinensünk sportja, ám most, amikor uralunk és dominálunk (például vegyesben), enyhén szólva is inog, amit a múltban vallottam.

Magától értetődően, hiszen a sport nyelvtanában a jelen idő a hangsúlyos.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!