Vizes vb: „Kristóf bemutatta, mennyire ura a helyzetnek”

A veszprémi szakember Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid mellett Fábián Bettina és Gálicz Péter edzését is felügyelte hétfő délelőtt, mivel a két fradista edzője, Kutasi Gergely Bettina kvótaszerzésének másnapján gépre ült: felesége várandós, ilyenkor a férfiembernek otthon a helye.

Szokolai mesternek amúgy sem újdonság, hogy két harcosa mellett másokra is figyeljen – olyan híre van a veszprémi műhelynek, hogy egyre-másra kéredzkednek be hozzá külföldi nációk. Tavaly az ausztrálok, aztán szlovákok, nemrég pedig egy osztrák srác tempózott Rasovszkyék mellett.

Szóval, jöhetett a délelőttre előírt ötezer méteres adag, persze variálva.

„Kicsit meglepődtek a fiúk, ahogy látom, ám ezúttal inkább a lábra mentünk rá, hogy a vállak oldódjanak az öt kilométer előtt” – magyarázta a tréner, majd kisvártatva odaballagott fiaihoz.

A „Hogy esett? Jól, rosszul?” kérdésre Rasovszky válaszolt.

„Jól nem esett. De rosszul sem” – Szokolai Lászlónak ennyi pont elég volt, hiszen tudja, hogy akkor nagyjából eltalálta, mi kell a srácoknak egy pihenőnapon.

Aztán kicsit visszatekintettünk a vasárnapi varázslatra – nem elfeledve persze, hogy Betlehem Dávid mennyire füstölgött az elszalasztott éremesély okán, avagy furcsa feladat várt Szokolai Lászlóra: öröme az egekig ért a vb-arany miatt, ám vigasztalnia is muszáj volt.

„Vasárnap este inkább Dáviddal kellett foglalkozni, de azért nem sokat: mire jött a vacsora, megnyugodott. Visszanéztem egyébként, tényleg tisztán harmadikként ért a panel közelébe, amikor ráúsztak a lábára, és egy pillanatra megállt – akik utolérték, azok is lemaradtak, a senkivel sem ütköző brit srác pedig bejött harmadiknak. Mondanám, hogy jó lenne a VAR, ám ez annyit jelentene, hogy Dávidot, mondjuk, behozzák negyediknek, az érmet viszont nem kapná meg. Tanulság: sokkal jobban kell bíznia magában. Olyan időkre képes, mint más senki. Sokszor még Kristóf sem – nyolcszázon akkorát tud menni, hogy én is meglepődöm. Csakhogy ezeket a képességeket át kell ültetni éles helyzetekbe is. Igenis bíznia kell magában annyira, hogy, mondjuk, nyolcszázzal a cél előtt indít. És akkor nem kerül ebbe a helyzetbe, mert nem érik utol. Ehhez azonban még több tapasztalat kell, még több önbizalom” – mondta a tréner.

Szokolai mester mindezt szelíden magyarázta el a fiatalúrnak, egyszersmind kidomborítva a kontrasztot a világbajnok csapattárssal szemben:

„Kristóf bemutatta, mennyire ura a helyzetnek és mennyire tisztában van a képességeivel. Tudta, mikor mit akar, és azt végre is hajtotta. Még az átlagosnál is jobban, hiszen edzés előtt kérdeztem tőle, fáj-e valamije, és azt mondta, nem, mert egy ütést vagy rúgást sem kapott, annyira tökéletesen kerülte ki az összes csatározást. A végén akkor indított, amikor kellett – azt nem tudhatta, a többiek elmennek-e vele, netán utolérik-e, azt viszont igen, hogy ezt a sebességet végig bírni fogja. Azon nem csodálkoztunk, hogy amikor ilyen erőben van és ilyen körülmények között kell úszni, akkor más nem tudta tartani vele a lépést.”

Közben vége lett a délelőtti edzésnek (kora este újabb ötezer méter várt mindenkire), relatíve jókedvűen törölköztek az urak a napfényben, a diskurzus kulcsmondata pedig Rasovszky Kristóftól érkezett: „Dávid majd nyer egy érmet öt kilométeren, és akkor végképp megnyugszik.”

Végszónak ez tökéletes.