Egerszegi Krisztina: Mindig büszke voltam arra, hogy magyarnak születtem

Az interjú során korábbi főszerkesztőnk, Szekeres Tamás felvetette, hogy amerikai úszóként a váltókkal valószínűleg nem öt, hanem akár tíz olimpiai aranyérme lehetne. 

„Mindig büszke voltam arra, hogy magyar vagyok, magyarnak születtem – válaszolta Egerszegi Krisztina, aki augusztusban töltötte be ötvenedik életévét, de azért csak most adott interjút, mert nem akarta megosztani az olimpiáról hazatérőkre irányuló figyelmet. – Amikor menten az első olimpiámra, apuék belecsempésztek a könyvembe – akkor épp Sherlock Holmes-regényeket olvastam – egy cédulát. Azt írták rá: legyek büszke arra, hogy az olimpián képviselem a hazámat. Ez mindig bennem maradt. Egyébként külföldön soha nem bírtam hosszabb ideig, legfeljebb két hét után már hazakívánkoztam. Ezért soha nem gondolkoztam azon, mi lett volna, ha amerikai vagy ausztrál lennék. Valamiért ide születtem, és kész.”

Az 1988-as szöuli olimpián 200 méteres hátúszásban, négy évvel később Barcelonában a 200 hát mellett 100 méter háton és 400 méteres vegyesúszásban, 1996-ban Atlantában ismét 200 háton nyert olimpiai aranyérmet. Ezen kívül nyert két világbajnoki és nyolc Európa-bajnoki címet nagy medencében. 

Arról, hogy mit köszönhet az úszásnak, így beszélt: „hála a sportolásnak, hála annak, hogy nem kellett az egzisztenciámmal törődni, utána úgy lehettem anya, hogy minden egyes percét kiélvezhettem, végig a gyerekeimmel lehettem, ameddig kicsik voltak”.

Beszélt arról, miért kerüli a reflektorfényt és a közszereplést, miért ad kevés interjút.

„Nyilatkozol valamit, s bár jó esetben az a cikk teljesen korrektül jelenik meg, más lapok kiragadnak belőle két szót, s annak már hirtelen egész más jelentése lesz, mint a te mondandódnak eredetileg volt. Ráadásul ha körülöttem történik bármi, akár olyan is, amihez alig van közöm, a főcímben akkor is ott áll: Egerszegi” – fogalmazott, s elárulta, máig nem szereti a könyvet, amely akkor jelent meg róla, amikor még csak 18 éves volt.

Nem örül annak sem, ha róla akarnak uszodát elnevezni, visszavonulása után pedig csak egy reklámszereplést vállalt el, azt is csak azért, mert szerették a gyerekeivel a joghurtot.

„A sportolók nagyobb reflektorfényben vannak, mint a művészek vagy más sikeres emberek, akiknek szintén lehetne ekkora nimbuszuk, ha nagyobb médiafigyelmet kapnának. Bár ez inkább a múltra jellemző, mert a mai közösségi médiában már bárkire felfigyelhetnek” – vélekedett a korábban körülötte kialakult kultuszról. 

Az Úszó Nemzet Programban Wladár Sándor elnöknek sok segítséget nyújtó Egerszegi Krisztina családjáról beszélve elmondta, a gyerekeit úgy nevelte, hogy otthon nem voltak láthatóak a sportolóként szerzett sikerek nyomai, mert nem akart felesleges terhet rájuk helyezni ezzel.

„Bennem nincs meg az a tudat, hogy ötszörös olimpiai bajnok vagyok. Elértem, amit elértem, tök jó dolog, hogy valaha valamiben a legjobb voltam a világon, de ez már múlt idő, nincs benne folyamatosan a fejemben” – szögezte le Egerszegi Krisztina.