Sobotkáné Fábián Éva: A mérhető és a nem mérhető eredmény is számít
Harcművész családból származik Sobotkáné Fábián Éva tekvondótréner, akinek az édesapja cselgáncsedző volt, így szinte borítékolható volt, hogy valamelyik küzdősportban köt ki, noha több mindent kipróbált gyerekként.
„Tornáztam, úsztam, de a tekvondó fogott meg leginkább. Apukám elvitt egy barátjához, aki tekvondót oktatott, és a közösség, valamint maga a sportág is azonnal beszippantott.
Kili Anikó volt a nevelőedzőm, a mesterem, aki hatalmas példa- és szakmai előkép számomra.
Elsőrangú pedagógus volt, aki mindenkihez pontosan úgy szólt, ahogyan kellett, nem volt gyerek, akivel ne találta volna meg a közös hangot. Nagy hatással volt rám” – emlékezett vissza a Tájfun SE vezetőedzője.
Az edző a szárnypróbálgatásokat is Kili mellett tette, ugyanis mestere látta rajta az ambíciót, így időnként megkérte, hogy egy-egy formagyakorlatot mutasson be, tanítson meg a kisebbeknek.
„Gyerekként gyakran azt játszottam, hogy tanár vagyok. A biológiát nagyon szerettem, az volt az alap, és a sport miatt mellé jött a testnevelés, amikor a tanári szakra jelentkeztem. Az edzősködés mellett a mai napig tanítok. Igencsak intenzív időszakot élünk, ugyanis ballagás, érettségi és sok-sok verseny…” – mondta Fábián Éva.
Magáról úgy tartja, nem volt kiemelkedően tehetséges, inkább szorgalmával tűnt ki a mezőnyből.
„Eleinte formagyakorlatban találtam meg magamat, de párhuzamosan küzdelemben is versenyeztem, később pedig utóbbiban teljesedtem ki. A legnagyobb egyéni sikerem, hogy 1988-ban világbajnoki ezüstérmet nyertem.”
Versenyzői pályafutásával párhuzamosan már a Zuglói Sportegyesületben edzőként dolgozott, majd az Testnevelési Egyetem elvégzése után 1990-ben társaival megalapította a Tájfun SE-t, amelyben akkoriban a tekvondó mellett cselgáncs- és karateképzés is volt.
Harminchat évvel ezelőtt egyetlen tanítvánnyal kezdtünk, és már 2000-ben Európa-bajnoki ötödik helyezést ért el Donáth Marcellel,
akivel bekerültünk az élvonalba. Három kollégám, Papp András, Somogyi András és az említett Donáth Marcell a kezdetektől fogva mellettem van, ez hatalmas erőt ad nekem, akárcsak a korábbi és a jelenlegi kollégáim támogatása.”
A Tájfun SE honlapját böngészve feltűnhet Sobotka Ádám neve, aki Éva fia, és korábban tekvondózott, manapság viszont a klub kick-boksz szakosztályát irányítja.
„A fiamhoz hasonlóan a legtöbb kollégának van egy szakmája az edzősködés mellett, amit közösen csinálunk, az pedig szenvedély.”
Sobotkáné Fábián Éva nemrégiben, a Szigetszentmiklóson rendezett diákbajnokságon az utánpótlásedzők elismerésére létrehozott Engrich Mariann-díjat vehetett át.
„A díj és a kérdések miatt elkezdtem gondolkodni a pályámon, az ember amúgy nem végez összegzéseket, hiszen leköti a napi munka. Azt gondolom, hogy
a tevékenységemnek vannak mérhető és nem mérhető eredményei – mindkettő számít.
A mérhetők között már említettük Donáth Marcellt, de kiemelhetem a világbajnoki bronzérmes Tóth Balázst vagy a kadet Eb-ezüstöt nyert Braun Tímeát. A parasportban is kimagasló eredményeket értünk el: Földy Nóra világbajnoki második és Seregi Adrienn világbajnoki első helyezésére nagyon büszkék vagyunk. A nem mérhető eredmények között pedig elsőként említeném, hogy a klubunk harminchat éve működik, a kollégáimmal szuper szakmai közösséget alkotunk, és minden gyerekre nagyon büszke vagyok, aki valaha megfordult nálam.”
A jövő edzőgenerációinak képzéséből is kiveszi a részét, ugyanis huszonhét éve irányítja a sportedzői szakot, valamint Patakfalvy Miklóssal együtt vezetik TF levelező tagozatát, amelyre egyébként az olimpiai bajnok Márton Viviana és a vb-győztes Márton Luana is beiratkozott.
A már említett diákbajnokságon csaknem hatszáz gyerek vett részt, ami jól mutatja a tekvondó hazai népszerűségét, ami jelentősen nőtt az elmúlt években. Kíváncsiak voltunk, Fábián Éva szerint miért jó tekvondózni, miért ajánlaná a gyerekeknek.
Testnevelőként azt vallom, hogy mindenkinek a saját sportágát kell megtalálni.
A tekvondó nem könnyű sport, összetett mozgást igényel, hiszen mind a négy végtagot kell használni. Van olyan, hogy már orvosok javasolják fejlesztő torna helyett vagy mellett, hogy küzdősportoljon a gyerek, mert nagyon jót tesz. A nagyobbaknak pedig segít abban, hogy magabiztosabbak legyenek, jobb legyen a kiállásuk, illetve a tekvondó önvédelmi sport is, ami nem utolsó a szempontok között.”
(Kiemelt képünkön: Csúcsrészvétel mellett zajlott a 2026-os diákbajnokság Forrás: Magyar Taekwondo Szövetség)
