– Nem gondolja, hogy hiányzik a hazafiasság a svájci csapatból, amelynek kilencven százalékát külföldi származású labdarúgók alkotják?
– A himnusz közben talán nem teszik a kezüket a szívükre a futballistáim, de amint elkezdődik a mérkőzés, tudják, hogy melyik országot képviselik.
– Nem aggódik amiatt, hogy a három csoportmeccset eltérő környezetben kell lejátszaniuk?
– De igen. Ez fontos téma, de éppen ezért választottunk különböző helyszíneket a felkészüléshez. Megpróbáltunk viszonylag magas helyeken edzeni és meccseket játszani, amely a leginkább hasonlít a dél-afrikai találkozóink környezetéhez.
– Kisebb a nyomás önön a svájci csapat élén ahhoz képest, amelyet a Bayern München edzőjeként kellett kibírnia, amikor három különböző sorozatban harcoltak?
– A nyomás most is hatalmas, csak épp más ritmusban kapom. A Bayernnel hatvan meccset játszottunk egy évben, mindenki minket akart megverni. Szövetségi kapitányként csak tizenkét összecsapásom van egy évben. Mindazonáltal ezeken a találkozókon akkora a nyomás, hogy néha három hét szünetre van szükségem, hogy feltöltődjek. Egy válogatottnál nem engedheti meg magának az ember, hogy ne fejlődjön állandóan, és ne nyerjen a lehető leghamarabb, míg egy klubnál napról napra, rendszeresen változtathat az ember. Kapitányként figyelem a játékosokat klubcsapataiknál, s elemzem, hogyan reagálnak.
– Sikerült minden tudását átadni a svájci csapat tagjainak? Megmutatta nekik a titkos fegyvereit?
– Titkos fegyverekről nem beszélek. De nincs is semmi rejtély. Nem az egyénileg legjobb játékosokat válogattam be, hanem azt figyeltem, ki illik bele a nemzeti csapat harmóniájába.
– Melyik országot választaná ellenfélnek a vb-döntőben? Németországot?
– Ha Svájc bejutna a fináléba, teljesen mindegy, hogy melyik válogatott lenne az ellenfél, mivel ezen a szinten mindenki a végső sikerre hajt, s nem éri be kevesebbel. Az én favoritom Spanyolország, amelynek a világon a legjobb a középpályássora. Ami Németországot illeti, sajnálom, hogy Ballack megsérült, mivel biztos pont volt a csapatban. A Nationalelf nincs az én esélyeseim között, előtte van Brazília is.
