Domino a mennyországban

12–7. A Honvéd a Bajnokok Ligája és Szuperkupa-győztes Olympiakosz Pireuszt verte öt góllal, idegenben némi "ellenszélben”. A négyből három negyedet Kovács István tanítványai nyertek, az elsőt 2–1-re, a másodikat 4–2-re, a negyediket – most figyeljenek – 5–1-re. Hogy a harmadik szakasz az ő szempontjukból 1–3-mal zárult, az nem oszt, nem szoroz. Legföljebb két gólt levon…
Olyan jól hangzik, jegyezzük le még egyszer: 12–7. A Domino szinte a padlóra küldte a címvédőt. Azt kérdik, minek köszönhető ez? Inkább kiknek! E helyütt névsorolvasást tarthatnánk, felsorolhatnánk mind a tizenhárom játékost. De terjedelmi okok miatt szűkítsük le a kört – például a kapuban parádézó Gergely Istvánra. Jellemző: amikor a találkozó végén afelől érdeklődtem Kovács Istvánnál, kit emelne ki együtteséből, az edző úgy felelt, az egész csapat remekelt, de ha valakit külön meg kell említeni, akkor az a jelest érdemlő 1-es.
"Örülök, hogy a mester így vélekedik a teljesítményemről, azonban ennél sokkal fontosabb, hogy az egyik legnagyobb rivális uszodájában győztünk – fogalmazott a hálóőr. – A kapuból megállapítottam, jól játszottunk, sőt nemcsak jól, bátran is. De nem szabad hasra esnünk magunktól, már csak azért sem, mert akadt egy-két hibánk. Ám, ha ezeket kiküszöböljük, akkor nagy dolgokra lehetünk képesek…”
A nyáron a Kőér utcába igazoló, most még szlovák, talán nemsokára magyar válogatott játékossal kapcsolatban érdemes megemlíteni: amikor a találkozó előtt azt kérdeztük tőle, volt-e (bal)szerencséje a tavalyi Honvéd–Olympiakosz Bajnokok Ligája-döntőhöz, azt válaszolta, élőben nem látta, videón pedig nem akarta végignézni, mondván, vesztes meccseket nem szeret megtekinteni… Ellenben a következő napokban az edzések látogatása mellett még egy kötelező feladata lesz: a szombati happy anddel záruló felvétel beszerzése. (Némi segítség, a Sport1 kedd délután sugározza a felettébb jól sikerült pireuszi derbit.)

Noha a végeredmény ismert, a mérkőzést érdemes megnézni. Pólósuli – akár ezen a címen is vetíthetnék. Kiderül belőle, hogyan kell bekkelni, hogyan kell támadni (az Európát 2002-ben térdre kényszerítő alakulat ellenében tizenegy akciógólt lőni!) másszóval, hogyan kell tanítanivalóan vízilabdázni. Naná, hogy a szenzációs négyszer hét perc után Kovács István is elégedett volt tanítványaival.
"Amit a meccs előtt mondtam, pontosabban reméltem: egyfelől akadt nálunk egy kiváló kapusteljesítmény, másfelől a játékosok mindvégig ott voltak helyben – elevenítette fel a látottakat a szakvezető. – Ez egyszer nem túlzás: a felkészülésünk kifejezetten jól sikerült, tudtuk, az adott szituációban hogyan kell reagálnunk. Bevallom, én ezért sem ijedtem meg, amikor az Olympiakosz 7–3-ról feljött 7–6-ra. Óriási dolognak tartom, hogy a címvédő otthonában rajt–cél győzelmet arattunk, meg is dicsértem a srácokat, de kész, ezzel ez a fejezet lezárult. A pireuszi diadal immár a múlté, mostantól kizárólag azzal szabad foglalkoznunk, hogy a következő körben a Mladost gárdáját is felülmúljuk. Hiszen a csoportelsőség szempontjából nagyon fontos lesz a zágrábi csata, Horvátországban legalább egy pontot kell szereznünk ahhoz, hogy a kvartett élén zárjunk. Merthogy ez a célunk…”
No, meg a BL-győzelem. Habár hivatalosan erről senki nem beszél a honvédosok közül (illetve: egyes egyedül Bárány Attila jelentette ki, hogy ha már három vasat – magyar bajnokság, Magyar Kupa, Bajnokok Ligája – tartanak a tűzben, akkor jó lenne triplázni). Annyit tegyünk hozzá: az azért sokat sejtető, hogy az illetékesek (elöljárók, játékosok és a szakmai stáb tagjai) szerint a Domino erősödött a tavalyi szezonhoz képest. Imigyen a BL-ben legutóbb a második helyen befutó csapattól elvárható az előrelépés.
Elvileg kis lépés lenne ez, gyakorlatilag hatalmas…