A meztelen igazság
Ha a tv-közvetítés miatt nem teszik át a döntő első mérkőzését csütörtökre, tán nagypénteken feszítették volna meg a Vasas pólósait: a Domino oly feszített tempót diktált ellenfelének, hogy az a negyedik negyedre úgymond kilehelte lelkét. Hanem harmadnapra feltámadott a Vasas, és nem pusztán az írások szerint: húsvét vasárnapján az angyalföldiek az első összecsapáshoz képest sokkal összeszedettebben, megfontoltabban vízilabdáztak, és a meccset végig kézben tartva megérdemelten egyenlítettek.


Egyszóval a második résztől kezdve egyre több volt a hiba, különösen az volt a feltűnő, hogy a Domino, amikor nem lendületből fejezi be emberelőnyeit – azaz egy-két gyors passzal ziccerbe hozza Molnár Tamást –, akkor felállt védelem ellen képtelen igazán jó helyzetet kialakítani. "Nem járattuk úgy a labdát, ahogy kellett volna, az esetek többségében végigjátszottuk a húsz másodpercet, ahelyett, hogy korábban, a jobb szituációkban vállalkoztunk volna” – mondta erről Kovács István, akinek csapatából az eltiltott Bárányt is helyettesítő Molnár játszott csupán tudásához méltón ("Bután vízilabdáztunk, ráadásul szerencsénk sem volt: három olyan lövést is említhetnék, amikor a kapufa éléről jött vissza a labda úgy, hogy Kósz Zolinak nem sok köze volt hozzá – mind igen fontos szituációban történt” – vélekedett Kovács).

Steinmetz Ádám: két gól és gyôzelem
Nem véletlenül mondta Földi László: "A csapaté az érdem, több olyan játékos is akadt, aki az egyéni céljait abszolút alárendelte a köz érdekének, így könnyebben tudtak mások játszani. Aztán említhetném azt is, mint javították ki egymás hibáit, meg persze Kósz Zolit is illik dicsérni, hiszen jól védett – ennek lett az az eredménye, hogy végül is simán nyertünk, merthogy egyértelműbb győzelmet arattunk annál, mint amit az eredmény mutat.”
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik








