Az alattomos kórt is legyőzte

– Semmi különleges nincs abban, hogy sportolóként végig kitartottam Eger mellett, mint edző azonban kerestem a lehetőséget a nemzetközi tapasztalatok megszerzésére. – Játékos-edzőként hét évet töltött az OB-I-es gárdával, majd visszavonulva elindult a nagyvilágba. – Kuvaitban kezdtem, aztán Hollandiába mentem, majd visszatértem Kuvaitba. Kilenc év elteltével jöttem haza, és hasonlóan hosszú ideig dolgoztam Egerben mint szakosztály-igazgató. – Mégis vágyott külföldre. – Ausztráliába hívtak 1996-ban. A válogatottal Sydneybe is eljutottam, ahol az ötödik olimpiámon vettem részt: háromszor játékosként, kétszer edzőként összesen három nemzetet képviseltem. A feleségemmel azt terveztük, hogy 2000-ben végleg hazajövünk, de mivel marasztaltak, Viktoria állam csapatának lettem az edzője. – Az elmúlt három év már nem volt felhőtlen. – Váratlanul, szinte egyszerre lettünk súlyos betegek. A feleségemnél nem sikerült megállítani a kóros folyamatot, a lányaimmal együtt lassan egy éve gyászoljuk őt. Én az utolsó kórházi kezelést tavasszal kaptam, az orvosok júliusban engedték meg, hogy repülőre ülhessek. Most aránylag jól érzem magam, igyekszem megbirkózni minden nehézséggel. – Feltehetőleg jó szolgálatot tett lelkének a díszpolgári cím. – Bár nem Egerben születtem, mégis egrinek vallom magam. Büszke vagyok a városra, és boldoggá tesz, hogy egy Dobó téri nyilvános ünnepségen vehettem át a kitüntetést. – Marad, vagy megy vissza Ausztráliába?– Számos körülmény befolyásolja a további sorsomat. Minden az egészségi állapotomtól függ – összegzett a 63 éves olimpiai bajnok.