Egynegyednyi játék nem elég

Egyet mindenki biztosan tudott: a novemberi, 8–1-es vereséggel végződő meccshez képest, legalább ötször annyit kellene teljesíteni.
Első lépésként Vincze előrébb hozatta az egyik, támadóidőt jelző órát, hogy lássanak is belőle valamit a hazaiak, 13 másodperccel a kezdés után pedig mindjárt kiállították Nitsovitsot – Milics bombáját szerencsére kivédte Szécsi. Sajnos Gak megúszását már siker koronázta, és ami még rosszabb: a BVSC három emberelőnyt hagyott elúszni, miközben kétszer is kontrát ítéltek a Kotor ellen. Amikor Vukanics húzásával 0–2-re állt a Vasút, Szécsi kinyitotta a száját. "Tök hülyék vagyunk, figyeljünk már jobban!" Dabrowski egy újabb emberelőny lejárta után szépített, ám ugyanőt megetette centerben Vukanics, s 3–1-gyel ment a Kotor. Az első negyed pontatlan passzai és lövései arról árulkodtak, hogy a BVSC-t valósággal víz alá nyomja a tét.
Csak súlyosbodott a helyzet a második felvonásban. Midőn Kis Gábor kiállították, időt kért Szlobodan Macsics, bizony, ő is tudta, hogy 4–1-es előnnyel már könnyű gazdálkodni. Ticsics annak, rendje és módja szerint belőtte a fórt. Átmenti sikerélményt jelentett, hogy Nyéki végre értékesítette a sokadik (egészen pontosan hatodik) emberelőnyt, ám Varjas és Szécsi közös munkával hozzájárult, hogy egy lécről levágódó labdát végül Vukanics beerőszakoljon a kapuba. Gak vízen szántó labdáját követően már nagyon szomorúak voltunk (2–6). A vendégek – ellentétben a BVSC-vel – rendkívül türelmesen járatták a labdát létszámfölényben, hasonló koreográfia révén Ticsics állította be a félidei eredményt (3–7). ---- K ---- &