Női vízilabda: „Van olyan, aki nem tud úszni?” – senki sem jelentkezett

Tükörjégen totyogtak tyúklépésben az úszni vágyók a dunaújvárosi Fabó Éva Sportuszoda utcájában. A pénztáros hölgynek mindenkihez van néhány kedves szava, ám szerda délelőtt el kellett szomorítania az érdeklődőket, ugyanis már nem maradt szabad sáv a nagymedencében. Akik a hír hallatán sarkon fordultak, ők sem duzzogva tették, elvégre a magyar női vízilabda-válogatott vette birtokba a létesítményt, márpedig alig akad olyan a városban, aki ne követné a sportágat, és ne szurkolna a tősgyökeres újvárosi társkapitány, Mihók Attila és csapata sikeréért.

Miközben a játékosok számolatlanul rótták a hosszokat, az uszoda minden szegletét ismerő szakember betolta és meg is foldozta a kapukat, majd papíron vázolta fel a taktikát. A túloldalon Cseh Sándor árgus szemekkel figyelte az edzést, a kapitányok olykor középen találkoztak, és röviden egyeztettek. A kommunikáció látszólag gördülékeny volt, és a lányok is tudták követni az utasításokat – a maratoni hosszúságú úszóedzés közben még a legtávolabbi pályán tempózó Rybanska Natasa is bőszen bólogatott, amikor arról kérdezték, értette-e a feladatot.

„Van olyan, aki nem tud úszni?” – érkezett a tréfás kérdés a partról, és mivel senki sem jelentkezett, valóban gyorsan kellett letudniuk a mezőnyjátékosoknak a gyorsúszó penzumot. A kapusok külön sávban dolgoztak, feltett kézzel taposták a vizet, majd a labda is előkerült – egy alkalommal átpattant a „szomszédba”, de az ott úszók nem is zökkentek ki a ritmusból. Nem is zökkenhetnek, elvégre szorít az idő, az Európa-bajnokság csalódása után a következő két hétben már a februári világbajnokságra és az olimpiai kvótaszerzésre kell koncentrálniuk.

„Szombatig edzünk Dunaújvárosban, hasonló rendszerben készülünk, mint korábban – mondta lapunknak Mihók Attila. – Fizikai gondjaink szerintem nem lesznek a vébén, igyekszünk szinten tartani a lányokat a következő egy hónapban, remélhetőleg elkerülnek minket a sérülések. Két változtatást szeretnénk: több kétkapus gyakorlást igyekszünk beépíteni a felkészülésbe, és megpróbálunk a mentális részre nagyobb hangsúlyt fektetni, amire eddig kevés idő jutott, pedig fontos, hogy beszélgessünk a játékosokkal. Még palacsintázást is tervezünk, hogy a medencén kívül is meglegyen az összhang.”

Összehangolt munkát igényelt a kötelek kihúzása is, amivel nagyjából két perc alatt végeztek a lányok, ez még úszómestereknek is becsületükre válna. Az utolsó félórában passz- és lövőgyakorlatok követték egymást, és bár edzőpartnere a napokban még nincs a magyar válogatottnak, a centerek azért mozgásukkal modellezték, milyen, amikor két bekk szorításában alig kapnak levegőt. A főszereplők egybehangzó véleménye szerint nagyon akarják a mieink az olimpiai kvótát – a szerdai edzésen meggyőződhettünk róla, hogy nemcsak akarják, hanem tesznek is érte.