Az őszinteség fogságában – elhunyt Wiesner Tamás

A válogatottal 1977-ben Európa-bajnok, 1979-ben világkupagyőztes, teljes felnőttpályafutását a Fradiban töltötte, többek között háromszoros KEK-győztesnek és kétszeres európai Szuperkupa-győztesnek mondhatta magát – később két évtizeden át volt a csapat vezetője, a kilencvenes évek sikereiben (újabb KEK-győzelem, majd végre valahára bajnoki cím) kiemelt szerepet játszott – foglalható össze a pályafutása, de mindez csak szám, adat, jegyzőkönyvi tartalom.
Mert ő volt „a” Wiesner „Tomi”. Történelmi alakja a sportágnak, hiszen az oly' sok klasszist kibocsátó KSI első évfolyamából róla beszéltek először sokat. Mondtak róla jót is rosszat is, függően attól, hogy a környezete hogyan fogadta – az őszinteségét. Ami barátként nagy erény volt, de az álszentségre mindig hajlamos (póló)világban nem feltétlenül. Olyannyira, hogy akadt kapitány, például a nagyhatalmú Rajki Béla, aki ezért vonakodott beválogatni az 1972-es müncheni olimpia előtt, miközben versengtek érte a klubok (csak a Fradi lehetett a nyerő), s megesett, hogy két csavargólja is volt egy-egy rangadón. Néha elveszítette a fejét, nem hátrált meg a közelharctól, de hát – igazi vízilabdázó volt.
Agyi infarktusa után hol könnyebben, hol nehezebben lábadozott, de azt tervezte, hogy ha jobb lesz az idő, kimegy társa, barátja, a 2022-ben elhunyt Csapó Gábor sírjához, hogy beszélgessen vele egy kicsit.
Most már megteheti személyesen odafönn, mi pedig csak suttoghatunk Wiesner „Tomit” gyászolva.

Az el Clásico előtt meghalt Hansi Flick édesapja

Baleset okozhatta Dudás Miklós kajakozó halálát






