„Szégyelltem volna magam, ha utolérem Cucut” – nekrológ Fazekas Lászlóról
Szívszorító volt látni néhány hónappal ezelőtt, amint a játékoskijáróból kerekesszékben a pálya felé tolták. Az Antwerp stadionjában felállva tapsolták a szurkolók Fazekas Lászlót – a belgák minden idők legjobb három játékosa között tartották számon –, nyakában a csapat mezével az egykori kiváló futballista arcán árny suhant át; utoljára vagyunk így együtt, jönnék én, de az izmaim nem engedik.
Vékonydongájú volt, laza izomzattal, vállmagasságban meglőtt labdát vett le ballal, légstoppal úgy, hogy eredendően jobblábas volt. Ha kellett, jobbról befelé cselezett, majd ballal kapura lőtt – nem jelentett problémát. Gyerekként leginkább Szusza Ferencért rajongott, Csanádi Árpád háromkötetes Labdarúgás című sorozatában bújta az ábrákat, fényképeket – persze közte a nagy kedvencét is. A Fradi toborzójára ment el, de betelt a létszám, így került Újpestre.
Solymosi II Gyulától kapta a Kapa becenevet, a Mi újság a Futrinka utcában? tévés mesesorozat egyik szereplője a vékony Kapanyél volt, s a rutinos játékos rámutatva azt mondta: „Ott a Fazekas!” Rajta ragadt a Kapa név, de a fiatalabb generáció tagjainak sokkal inkább Fazék maradt.
Baróti Lajosnál lett biztos csapattag a Dózsában, az ősz mester Kuharszki Béla helyére állította a jobb szélre, mondván, Göröcs János, Bene Ferenc, Dunai II Antal és Zámbó Sándor mellé egy jól passzoló, indítani tudó labdarúgó jobban illik, mint az egyénieskedést előtérbe helyező „Kukac”. Tehetségét már Balogh Sándor, a lila-fehérek korábbi szakvezetője is felismerte, 1966 márciusában a VVK harmadik fordulójában a Leeds ellen játszott Megyeri úti 1:1 és a kiesés után azt mondta: „A mérkőzés számunkra talán legörvendetesebb eseménye a kis Fazekas biztató játéka, aki nagy ígéret…” Nála is mutatkozott be az élvonalban a Dorog ellen – talán mondani sem kell, góllal.
Az 1968-as év szép sikereket hozott: Sós Károlynál a szovjetek elleni Eb-negyeddöntőn (2:0) bemutatkozott a válogatottban, az ősszel olimpiai bajnok lett Mexikóvárosban, egyik legfájóbb emléke is ehhez az évhez kötődik: az Ú. Dózsa hiába szerzett 102 gólt a bajnokságban, az aranyérmet a Ferencváros nyerte meg. Jól játszott a csehszlovákok elleni prágai vb-selejtezőn, gólt lőtt, 3:1-re vezetett a válogatott, aztán Sós Károly szövetségi kapitány érthetetlen módon lecserélte – 3:3 lett a vége. A 75. születésnapja alkalmából a Nemzeti Sportnak adott interjúban nem tagadta, „Noha leszállóágba került a magyar futball, az, hogy nem jutottunk ki Mexikóba, a szakvezetőség lelkén szárad. Ha nyerünk Prágában, nincs harmadik meccs.”
Az Újpest 1976-ban 8–3-ra legyőzte az FTC-t, Fazekas László öt gólt szerzett – lapunktól pedig 10-es osztályzatot kapott.
„Életem egyik legjobb meccse” – mondta erre.
Az egyik?!
Idézhetjük ezzel kapcsolatban a Képes Sportot: „Éveket kell várni, amíg ilyen vagy ehhez hasonló teljesítményt láthat az ember. Ez a különleges képességű labdarúgó már sokszor bebizonyította, hogy nem mindennapi a labdaérzéke, de a legnagyobb napjaiban adós maradt a befejezés gyönyörűségével. Most a szellemes húzogatások, az utánozhatatlan »biciklicselek«, a villámgyors megindulások után gólok is következtek. Szám szerint – öt! Öt gólt rúgni a rangadón… mit írhat az ember? Bravó, Fazekas!”
Nem jutott ki az 1970-es és 1974-es világbajnokságra, mi több az 1972-es Európa-bajnokságon kimaradt a negyedik helyezett keretből, de felszívta magát, két vb-n játszott (1978, 1982), utóbbin Salvador 10–1-es legyőzéséből két góllal vette ki a résztét, a Belgium elleni meccs előtt már a Royal Antwerp játékosaként segített a taktika kidolgozásában Mészöly Kálmánnak, de arra ő sem számíthatott, hogy Jean-Marie Pfaff leteríti (érthetetlen módon csak sárga lapot kapott érte), majd antwerpeni klubtársa, Alexandre Czerniatynski megszerzi a belgák továbbjutását érő egyenlítő gólt…
Apropó, Belgium!
Bálint László után másodikként igazolhatott külföldre 1980-ban, 36 góllal ezüstcipősként, elmúlt 32 éves, a belga válogatott abban az évben Eb-ezüstöt nyert. Büszke volt, hogy ott játszott. „Jobb helyre nem is igazolhattam volna. A magazinokban az Eb-hősök néztek vissza, én meg köztük futballoztam. Eric Gerets, Walter Meeuws, René Vandereycken, Wilfried Van Moer, Jan Ceulemans, folytassam még?”
Fazekas László 92 alkalommal lépett pályára a legjobbak között. Szepesi György, az MLSZ elnöke kapacitálta, érje el a 100.-at, ezzel beéri Bozsik Józsefet, de Fazék ezt elhárította, mondván, Cucut akkora futballistának tartja, hogy méltatlannak érzi, ha annyiszor felhúzhatná a válogatott mezt, mint ő. Amikor erre magam is rákérdeztem nála, csak ennyit jegyzett meg: „Szégyelltem volna magam. Köszönöm szépen, de nem.”
Játékoskarrierje után a legmagasabb edzői képesítéssel több mint tíz évig dolgozott Belgiumban, 1994–1995-ben Mészöly Kálmán mellett pályaedző volt a válogatottnál, de más magyarországi ajánlatot nem kapott, pedig szeretett klubja, az Újpest nem szárnyalt… Ezt az időszakot lakonikus tömörséggel zárta le: „Az elvem, ha nem hívnak, nem jövök.”
Mit lehet ehhez hozzátenni?
Már nem jöhet…
Egy pályafutás nagy meccsei
Ú. Dózsa–Dorog 2:2 (1:0)
Az első NB I-es mérkőzés – 1965. november 7., Megyeri út, 5000 néző, vezette: Vízhányó
G: Fazekas (32.), Sóvári (85.), ill. Németh F. (52.), Horváth P. (80.)
„A csatársorban a fiatal Fazekas kitűnően illeszkedett be a támadásépítésbe. Jól osztogatott, bátran lőtt.”
Csehszlovákia–Magyarország 3:3 (1:2)
Vb-selejtező – 1969. szeptember 14., Prága, Letná Stadion, 40 000 néző, vezette: Tschenscher (nyugatnémet)
G: Hagara (26.), Kvasnák (51.), Kuna (77.), ill. Bene (9.), Dunai II (37.), Fazekas (48.)
„A játékidő második felében ugrásszerűen feljavult, mozgékonyabb volt, ügyesebben cselezett, jobban bekapcsolódott a kombinációkba és gólt is lőtt. Érdekes, hogy a szövetségi kapitány mégis lecserélte.”
Újpesti Dózsa–Komló 7–1 (6–1)
Mesterhármas az NB I-ben – 1971. augusztus 2., Megyeri út, 8000 néző, vezette: Wottava
G: Bene (4.), Dunai II (13., 18.), Fazekas (28., 34., 58.), Bene (44.), ill. Juhász (11.)
„Brillírozott, góljai közül kettő élményszámba ment.”
Ú. Dózsa–Ferencváros 8–3 (4–3)
Öt gól a rangadón – 1976. május 15., Népstadion, 50 000 néző, vezette: Petri
G: Fazekas (5., 14., 24. – 11-esből, 64., 88.), Fekete (34., 50.), Törőcsik (83.), ill. Szabó (11., 16.), Nyilasi (30.)
„Felejthetetlen, pompás mérkőzés volt! (…) A csatárok közül Fazekas parádés alakításokkal tűnt ki, nagyon ritkán látható, kitűnő csatárteljesítményt nyújtott. Látványos megoldásai, öt gólja sokszor ragadtatta tapsra a közönséget.”
Újpesti Dózsa–MÁV Előre 6–1 (3–1)
Fantasztikus négyes – 1979. december 1., Megyeri út, 4000 néző, vezette: Győri
G: Fazekas (22., 37., 40., 83.), Sarlós (57.), Fekete (63.), ill. Lazsányi (10.)
„Régi napjaira emlékeztetően játszott. Négy gólja önmagáért beszél!”
Magyarország–Románia 1–0 (1–0)
Vb-selejtező – 1981. május 13., Népstadion, 62 000 néző, vezette: Ponnet (belga)
G: Fazekas (18.)
„Azzal büszkélkedhet, hogy nagyszerű 80. válogatottságát góllal ünnepelhette, s ezzel győzött a magyar csapat. Ha hozzákerült a labda, mindig veszélyes volt, ügyesen cselezett, általában jól adta be a labdákat.”
Magyarország–Svájc 3–0 (1–0)
Vb-selejtező – 1981. október 14., Népstadion, 65 000 néző, vezette: Tokat (török)
G: Nyilasi (23., 50), Fazekas (59.)
„Nagyon régen láttuk ilyen jól játszani a válogatottban. Sokkal harcosabb volt, mint bármikor azelőtt, ha leszerelték, megpróbálta visszaszerezni a labdát, sokat változtatta a helyét, főleg a pálya széltében. Jó labdákat adott, gólt is lőtt.”
Magyarország—Salvador 10—1 (3—0)
Vb-csoportmérkőzés – 1982. június 15., Elche, 20 000 néző, vezette: el-Doj (bahreini)
Gólok: Nyilasi (3., 83.), Pölöskei (10.), Fazekas (23., 54.), Tóth J. (51.), Kiss L. (70., 73., 76.), Szentes (71.), Ramírez (54.)
„A többség nem kényszerült tudása maximumának bizonyítására, legfeljebb Mészáros, Fazekas, Kiss és Nyilasi teljesítménye érdemel kiemelést.”
