Belépett az ajtón   – Patai Gergely jegyzete

A PÁRIZSI OLIMPIA UTOLSÓ NAPJA VOLT. A negyeddöntőben átélt katarzis után csalódást jelentett, hogy érem nélkül maradtunk a férfi pólótornán, az amerikaiak elleni szétlövés azóta is fel-felsejlik az emlékezetemben. Akkor viszont nem volt idő keseregni, egy órával később az öttusázó Gulyás Michelle olimpiai bajnoki címe feledtette a csalódottságot. Érzelmi hullámvasúton ültünk, de hát éppen ezért szeretjük a sportot.

Másnap reggel nagy nehezen rávettem magam, hogy visszanézzem a bronzcsata összefoglalóját – akkor tudatosult bennem, hogy ez volt Varga Dénes utolsó mérkőzése a válogatottban. Titkon azért bizakodhattunk, hogy visszatér még a medencébe, ugyanis az egyik interjúban úgy fogalmazott, klubszinten nyitva hagyja az ajtót, hátha érkezik megkeresés külföldről.

Érkezett. A sors fintora, hogy éppen az Egyesült Államokból, ahol a nyári táboroknak (is) köszönhetően sokan ismerik és kedvelik. Dejan Udovicsics szövetségi kapitány például egyenesen elnézést kért, hogy Varga utolsó válogatott fellépésén csapata elhappolta a bronzérmet a mieink elől… Az évről évre ütőképesebb amerikaiak gőzerővel készülnek a hazai rendezésű olimpiára, az egyetemi rendszerben fontos szerepet szánnak a vízilabdázásnak, a bajnokságok is erősödnek.

Varga Dénes persze nem tanulni megy Los Angelesbe – mégiscsak a sportág professzora, de szerencsére még nem emeritus. Amint a LAAC a közösségi médiában bejelentette a 37 éves klasszis érkezését, beindult a kommentcunami: volt, aki királyként üdvözölte, más a liga legnagyobb szenzációjának nevezte az átigazolást, ám olyan is akadt, aki félreidőzített áprilisi tréfát feltételezett.

Biztos, ami biztos, én is megdörzsöltem a szemem, amikor éjféltájt megláttam a hírt, de szerencsére ennek a fele sem tréfa. Mindenki jól jár a lehetőséggel: Varga Dénes megérdemli, hogy új élményekkel és remélhetőleg sikerekkel gazdagodva zárja le pályafutását, mi pedig megérdemeljük, hogy lássuk még varázsolni a vízben. Feltételezem, az amerikaiak sem bánják, hogy elleshetnek tőle ezt-azt, de attól azért nem kell tartanunk, hogy ezáltal versenyelőnyhöz jut a rivális.

Van, amit egyszerűen nem lehet tanítani.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!