Csak szuper lehet – Patai Gergely jegyzete

JÓ LENNE MÉG Fradi–Recco rangadókat látni a legmagasabb szinten.

Tavaly júliusban vetettem papírra ezt a mondatot, miután felröppent a hír, hogy az olasz kirakatcsapat anyagi nehézségekkel küzd. Miközben a játékosok érzelmes köszönőlevélben búcsúztak a két évtized után kihátráló mecénástól, Gabriele Volpitól, abban a tudatban készültek az olimpiára, hogy bizonytalanná vált a jövőjük. Több klasszis, köztük Zalánki Gergő is távozott, a Pro Recco a Bajnokok Ligája helyett az Eurokupában indult, de nem esett szét – sőt, az új szponzor érkezése után még erősödött is.

A Ferencváros eközben megugrotta a lécet, amelyet az előző évadban a lehető legmagasabbra tett, megvédte címét a BL-ben. Nyéki Balázs a Novi Beograd elleni döntő után már a Reccóról is beszélt, elvégre az olaszok révbe értek a második számú sorozatban, így az elmúlt évek legjobban várt európai Szuperkupa-mérkőzése körvonalazódott. Lássuk be, nem mindig hozott körömrágós izgalmakat a Bajnokok Ligája- és az Eurokupa-győztes összecsapása, többször is egyértelműek voltak az erőviszonyok.

Ezúttal más a helyzet, szerda este a világ két legjobb klubcsapata találkozik a (póló)ünnepi köntösbe öltöztetett Komjádi uszodában. A nagy meccsek előtt elkerülhetetlen az esélylatolgatás, de ezúttal a játékoskeretekből, a formából és az egymás elleni ütközetekből is nehéz kiindulni. Annyi baj legyen! A vízilabdának égető szüksége van az ilyesféle rivalizálásra, amiből egy hónapja az amerikaiak is ízelítőt kaptak – más kérdés, hogy aligha terítették ki lapjaikat a felek.

Mindkét pakliban maradtak ászok. De vajon kinek a kezében van az adu? Ha elkezdeném felsorolni azokat a pólósokat, akik az utolsó percben ide vagy oda billenthetik a mérleg nyelvét, elfogyna a rendelkezésemre álló felület… Talán nem csupán az elfogultság mondatja velem, hogy a Ferencváros komplettebb csapat olasz vetélytársánál, márpedig a végjátékban sokat érhet, ha olyanok lépnek elő vezérré, akikre kevésbé számítanak a túloldalon. Mindez persze csak előzetes okoskodás – nézzék el nekem, ez (is) a fokozott várakozás velejárója.

Még csak októbert írunk, mégis az idény egyik legfontosabb mérkőzése következik – és nem is feltétlenül az európai Szuperkupa rangja, sokkal inkább a párosítás presztízsértéke miatt. Ahogy a játékosok mondták, a győztes jövő tavaszig a kontinens legjobbjaként hivatkozhat magára. No meg egyébként is, újra Fradi–Recco rangadót látunk a legmagasabb szinten. Ez csak szuper lehet.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!