Szécsi Zoltán: Elképesztő érzés volt újra játszani, már az öltözőben visszatért a kilencvenes évek hangulata

A Budapesti Vasutas Sport Clubot 115 évvel ezelőtt, 1911 áprilisában alapították meg, a jeles évforduló jegyében kétnapos programsorozatot tartott a BVSC a Szőnyi úton. Április 1-jén, szerdán Szatmáry Kristóf, a BVSC-Zugló elnöke, Szécsi Zoltán háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó és Gábor Emese portrészobrász közösen felavatta Laky Károly bronzszobrát a 2012-ben, születésének 100. évfordulója alkalmából róla elnevezett uszoda bejáratánál, majd a BVSC és a Vasas vízilabda-gálamérkőzést játszott. Április 2-án, csütörtökön a BVSC az FTC-vel játszott labdarúgó-gálameccset.

A baráti vízilabdameccs első két negyedében a két csapat aktuális kerete nézett szembe egymással, míg a második kettőben a felek felelevenítették az 1995–1996-os idény bajnoki döntőjét, amelyet a BVSC és a Vasas csapott össze egymással, és amelyet a Vasutas nyert meg – ekkor kezdődött a csapat négyéves bajnoki sorozata. A találkozón számos, a harminc évvel ezelőtti bajnoki döntőben is szereplő játékos játszott ismét; a Vasasban a későbbi meghatározó játékosok, mint a jelenlegi vezetőedző Kovács Róbert, Varga Dániel – aki jelenleg a BVSC vezetőedzője – és Varga Dénes is vízbe ugrottak, míg Hesz Máté mindkét csapat színeiben játszott egy-egy negyedet. A BVSC kapuját Szécsi Zoltán, a Vasasét Kósz Zoltán és Németh Zsolt védte. Előbbi együttesben még Császár György, Dabrowski Norbert, Varga Zsolt, Tiba Péter, Ofner Dániel, Märcz Tamás, Varjas Attila és Lihotzky Károly, utóbbi csapatban még Liebhauser József, Petőváry Zsolt, Mészáros Csaba és Tóth Frank szerepelt. A futóórával lejátszott kétszer nyolc perc 9–8-cal a Vasasé lett, a felek kiegyeztek egy baráti, 9–9-es döntetlenben – a gálameccs elsősorban természetesen a múltidézésről, az emlékek felelevenítéséről szólt.

„Egészen elképesztő érzés volt újra játszani, már az öltözőben visszatért köztünk a kilencvenes évek hangulata – válaszolta lapunknak Szécsi Zoltán kérdésünkre, milyen érzés volt a régi játékostársakkal, ellenfelekkel újra játszani egyet. – Ami például még hozzátett az élményhez, hogy igen magas pulzus mellett is meg tudtuk oldani időnként, hogy Varga Dénest ledupláztuk, ennyi idő után is megvolt az összhang a játékosok között.”

A háromszoros olimpiai bajnok, egyszeres világbajnok kapus a BVSC-ben nevelkedett, innen jutott be a junior, majd a felnőttválogatottba. 1996 és 1999 között sorozatban négy magyar bajnoki címet, később még két Magyar Kupát nyert meg a csapattal – ezer szállal kötődik tehát a Vasutashoz. „Kilencévesen abbahagytam az úszást, aztán egy évig számos más sportággal próbálkoztam, majd 1988 januárjában jöttem ebbe az uszodába először edzésre, és nagyon megszerettem, rengeteg szép élmény köt ide. A tanmedence helyén akkoriban még egy rendes huszonötös volt, abban játszottuk az első meccseinket ifiként, mellette hullámpala bódé öltözők voltak, és egy tengópálya, a Sport Bisztró helyén pedig egy egyszerű büfé állt, réz kétforintossal fizettünk a zsíros deszkáért jó sok lilahagymával, mellé ittuk a málnaszörpöt, és nyaranta a két edzés között nem mentünk innen haza, mindezt anélkül, hogy szervezett edzőtáborban lettünk volna. Egyszerűen szerettünk itt lenni, ebből szövődtek az azóta is tartó barátságok, amelyet jó volt újra átélni a vízben is” – idézte fel a BVSC-s kezdeteket Szécsi.

Ugyan a gálameccsen tehát mindenekelőtt nem az eredmény számított, megkérdeztük Szécsi Zoltántól, mennyire volt elégedett magával. „Január óta sajnos nem voltam medencében, amit szégyellek, ahhoz képest alapvetően elégedett voltam azzal, amit egy barátságos meccsen beugorva nyújtani tudtam, nagyon élveztem a játékot. Bízom benne, hogy hamarosan lesz egy kis időm újra a medencében lenni, mivel igazán szeretek a fiaimnak is védeni” – zárta gondolatait.