Az 50 éves Székely Bulcsú három fiára még büszkébb, mint az olimpiai aranyérmére
Nem tartja magát különösen szentimentális típusnak Székely Bulcsú: a Sydney-ben olimpiai bajnok, kétszeres Európa-bajnoki aranyérmes vízilabdázó érzi, hogy ezúttal kerek évfordulóhoz ért – kedden ötvenéves –, de összességében továbbra is úgy tartja: „Nem tulajdonítok hatalmas jelentőséget a születésnapoknak, ezt úgy fogalmazom meg magamnak: az újabb születésnap elérése olyan teljesítmény, amiért nem kell sokat tenni.”
Gyerekként gerincferdülése, csigolyaív-szakadása is volt, gyógyírként javasolta az orvos az úszást.
„Az OSC-hez kerülve Szántó Lajos bácsi vízilabdaedző, aki sajnos már nincs közöttünk, javasolta, hogy a szüleim ne fizessenek be úszótanfolyamra, hanem a bátyámmal úszkáljak a csapattagok mellett az edzéseken. Akkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy vízilabdázó leszek – de Lajos bácsi rákérdezett, akarjuk-e. Bár amikor azt is elmondta, hogy ebben a sportágban azért lehet pofonokat adni-kapni, eleinte nem jött meg hozzá a kedvem, de a labda, a játék, a társaság rövid idő alatt beszippantott. Az akkori korosztályos edzőm, Irmes Sándor mondta később, ha komolyan gondolom a vízilabdát, menjek el a KSI-be. Így is történt, ma már úgy tekintek vissza, hogy ott kezdődött el igazán a vízilabdás életem.”
Számos klubban játszott itthon, a Honvédnál is eltöltött öt évet, de a leghosszabb ideig a Ferencvárosban játszott, három periódusban összesen nyolc idényt. A zöld-fehérekkel 1996-ban Magyar Kupát, 1998-ban KEK-et, 2000-ben magyar bajnoki aranyat nyert, 2012-ben itt zárta le játékos-pályafutását.
„Nekem a Fradi mindig is több volt, mint egy klub. Gyerekkoromban lettem nagy szurkoló, sokáig jártunk a barátaimmal a B-középbe. Amikor úgy hozta az élet, hogy a Ferencváros hívott, nem volt kérdés, hogy ott kell játszanom. A mai napig, amikor bemegyek a Népligetbe vagy a Groupama Arénába, olyan érzésem van, mintha hazamennék.”
A Kemény Ferenc vezette korosztályos válogatottakban 1993-tól 1995-ig megnyerte az ifjúsági és a junior Eb-t, majd a junior-világbajnokságot, 1997-ben és 1999-ben a felnőttek között is kontinensbajnok lett, 2000-ben Sydney-ben pedig az olimpián is a csúcsra ért a Kemény Dénes-csapattal.
„1999-ben Benedek Tibor eltiltása után kerültem be a csapatba, a firenzei Eb nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ott lehessek az olimpiai keretben, majd a csapatban, ahogy az is, hogy 2000-ben az FTC-vel fantasztikus idényt futottunk, abszolút esélytelenként megnyertük a bajnokságot egy igazán fiatal csapattal. Bárki, aki olimpiai aranyérmet nyer, az megkoronázza a pályafutását, a sydney-i győzelem nálam is mindent felülír. De szerencsésnek tartom magam, mert rengeteg fantasztikus élményt, barátot, emléket kaptam a válogatottól, a klubjaimtól.”
Még a visszavonulása előtt, 2010–2011-ben a juniorválogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett, rövid ideig volt a Ferencváros vízilabda-szakosztályának elnöke, 2019-től a KSI-nél tölti be ezt a pozíciót, 2022-től a Magyar Vízilabda-szövetség sportszakmai vezetője, az utánpótlás és sportszakmai bizottság elnöke.
„Nem terveztem, hogy edző legyek, ám mindenképpen a vízilabdában akartam maradni. A kapitányságot utólag már nem vállalnám el, a saját bőrömön tapasztaltam: aki játékosként jó, nem feltétlenül az trénerként. Kemény Fecsó bácsi hívására jöttem, nem volt meg a kellő tapasztalatom, sajnos az eredmény is ezt tükrözte, de nem bántam meg, nagyon sokat tanultam ebből. Egy-két évig tudatosan maradtam távol a vízilabdától, aztán Szivós István és Horváth János kerestek fel a KSI-től: nem szeretnék-e gyerekekkel foglalkozni? Nagy örömmel mondtam igent. Két évre rá megkaptam az U15-ös válogatottat, Eb-bronzérmesek lettünk. Amikor Pista bácsi itt hagyott minket, nem volt más opció, ki vigye tovább a szakosztályt. Így letettem a sípot, és aktatáskát vettem a kezembe. A szövetségi bizottsághoz kerülésemet is sajnálatos eset előzte meg, mert azt Tibor vezette, és amikor úgy érezte, nincs már erre energiája, Vári Attila kérdezte: továbbvinném-e a bizottságot? Madaras Norberttel, Cseh Sándorral azóta is élvezem a közös munkát. Az elmúlt öt évben tíz aranyérmet nyertek az utánpótlás-válogatottjaink, míg az azt megelőző húsz évben összesen négyet, ez magáért beszél. Még beszédesebb, hogy a lányok U20-as világbajnokságáig 25 világversenyből 25-ször jutottak be a csapataink a legjobb négy közé. De hangsúlyozom, ezek nem az eredményhalmozás miatt fontosak, hanem mert ez a jövő záloga.”
Székely Bulcsú mindhárom fia sportol, a saját útjukat járják. Botond és Bence korábban versenyszerűen futballoztak, manapság is sportolnak, míg a legfiatalabb, Zénó még keresi az útját, ügyesen kosárlabdázik – nem mellesleg mindhárman fradisták.
„A fiaimra sokkal büszkébb vagyok, mint az olimpiai aranyamra – pedig arra nagyon büszke vagyok.”
 SZÉKELY BULCSÚ |
Faragó Kamilla: Nem lehetünk elégedetlenek
Vízilabda: megértek a bajnoki címre a BVSC serdülői
