Kastélykerti pályák titkai

Az eredeti tulajdonostól elvett, államosított kastélyok parkjába futballpályát telepíteni az ötvenes, hatvanas években elterjedt gyakorlatnak számított. A Hátsó füves 2015-ös sorozatában a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély esetét és az éppen kiköltöztetett helyi csapat dilemmáját jártuk körbe , valamint készítettünk a témát érintő interjút Károlyi Györggyel. Az úri környezetet talán sehol az országban annyi helyen nem rombolták le és hódították meg a meccskedvelő nép számára, mint Északkelet-Magyarországon. Biciklitúránk következő szakaszán Szabolcs-Szatmár-Bereg megye bársonyszőnyeges pályái közül keresünk fel néhányat. (A fenti képen a manapság a polgármesteri hivatalnak otthont adó beregsurányi Uray-kastély látható, az előtte elterülő futballpálya kapujából fotózva.)Panyoláról észak felé indulunk, Olcsvaapáti csapat nélküli pályája mellett visz az utunk. Itt kastély nem volt, csak apátság, az is nyolcszáz évvel ezelőtt.Átkelés a Szamoson. Motor nem szükséges, a kompos kézzel tekeri a csörlőt, a folyó sodrása húzza át a hajót a túlpartra.Házirend a fedélzeti fülkén. „Átkelés alatt utas a járműben nem tartózkodhat!”  „Szeszes italt de. 9 óráig nem szolgálunk ki!” A hajnali alkoholisták csak ússzanak.Olcsván játékra alkalmatlan a gyep.Első úti célunk Anarcs, a környékbeliektől azt hallottuk, a honfoglalás idejéből származó hajfonatkorong-leletéről is ismert település ideális terep arisztokrata futballpályákat kereső turisták számára. Vásárosnamény után Ilk, Gemzse, Szabolcsbáka az irány.Gemzsén még egy utolsót szippantunk a földesúri elnyomástól megkímélt, ősi paraszti futballvilág földszagú levegőjéből.Ti urak, ti urak! …ti velsz ebek! Hát kié itt a góré?Megérkeztünk Anarcsra. Ahol valamikor úri kisasszonyok pendelyét  lobogtatta a könnyű szellő, ma izzadt férfiak sportszára szárad a napon.A gyönyörűen felújított kúria tulajdonosa évszázadokon keresztül a Czóbel család volt, legismertebb lakója Czóbel Minka (1855–1947) szimbolista költőnő.„Kis falu van csendes Nyírségben,
Szép nagy kert, a falu közepében.
Legyen áldott minden egyes fája
Minden egyes, hajlongó fűszála.”„Ez tanított minden szépre, jóra,
Légyen áldott minden itt élt óra!
Boldogságot, békét csak itt leltem,
Fa-gyökérként hozzá nőtt a lelkem.”
Czóbel Minka: Őszi áldás (részlet)„Hangtalan száll fekete madár szárnya, / csöndes kertben álmatag éjjel titkos / varázslatába” – olvassuk Éjjel című versében. A költőnő már nem érhette meg a futballpálya-építést, így azt sem, hogy repdeső madara az új környezetben végre nyugalomra lelt.A kúria előtt ismertetőtábla, rajta témánkat illetően meghatározó részletekkel. „Az államosítást követően a kert kisebb részét felparcellázták és beépítették. Tisztásait fokozatosan elfoglalta a növényzet, az egykori fahidak elpusztultak, az idős fák a gondozás hiányában jelentős károkat szenvedtek.” „Miközben a kúria állapota romlott és a díszkert beerdősülésnek indult, az angolkerthez csatlakozó egykori gyümölcsös helyén kialakították a labdarúgópályát és kapcsolódó épületeit. A több évtizedes hanyatlás és kismértékű területcsökkenés azonban nem okozta a kert pusztulását, az még elhanyagolt állapotában is magán hordozta kiemelkedő jelentőségének jegyeit.”Az anarcsi kúria környezete futballizálás előtt.És futballizálás után.Bodnár Tibor, a Nemzeti Sport helyi tudósítója a Czóbel-kúria elegáns lépcsőjén. A felkészült kolléga hosszasan sorolja a környékbeli példákat a kastélykertbe tuszkolt futballpályák jelenségére: Tuzséron a Lónyay, Papon a Horváth, Mándokon a Forgách, Kállósemjénben a Kállay, Tiszadobon az Andrássy, Leveleken a Molnár, Vaján és Berkeszen a Vay, Székelyen az Orosz, Demecseren az Elek, Sényőn a Bodor család egykori kastélya vagy kúriája mellé került a sporttelep.„Több magyarázat létezhet a tendenciára – mondja a Kelet-Magyarország újságírója. – Az egyik, hogy az arisztokrácia tulajdonában álló ingatlanokat az államosítás után, a kommunizmus időszakában a futballcsapat beköltöztetésével próbálták a köznéphez közelebb vinni. Illyés Gábor nyíregyházi helytörténésszel is beszéltem a témáról, ő óva intett az általánosítástól, szerinte minden kastélynak, pályának érdemes megnézni a maga történetét. Gyakorlatias érv, hogy a nagy kiterjedésű, többnyire sík parkoknál kevés alkalmasabb terepet találni a futballozásra, és az eredeti funkciójuktól megfosztott kastélyoknál könnyen felvetődött az efféle hasznosítás ötlete.”A szomszédos településen, Papon már csak egy díszes kripta, néhány kidobált sírkő és a park helyreállított szelete emlékeztet a valamikori úri világra. A Horváth család kastélyának maradványait felrobbantották, a nyolcvanas években a korszak jellegtelen építészeti stílusát tükröző iskolát építettek a helyére. Azóta a futballpálya is hátrébb költözött, a bárókert gesztenyesora mögé. Avatásáról nyolc évvel ezelőtt a helyszínen tudósított anarcsi beszélgetőtársunk, Bodnár Tibor. Az augusztus 20-i ünnepre több mint ezren összesereglettek, a Fradi-öregfiúk elleni meccs után a falubeliek Dzurják József, Bánki József és társai tiszteletére vaddisznópörköltet kínáltak.Papi rend: fekvő, guggoló és álló sor.Az 1983-as különösen jó évjárat, abban az évben nyert érmet Pap ificsapata. Volt, akinek már 18 évesen is jól állt a bajusz.Északkeleti kastélytúránk utolsó állomása Mándok. Nem kérdés, a pálya grófja manapság  Bodnár László (középen), aki hároméves pihenő után a 2016–2017-es idényben ismét futballcipőt húzott. A DVSC, a Dinamo Kijev, a Roda, a Red Bull Salzburg, a Pécs és a Nyíregyháza korábbi 46-szoros válogatott hátvédjét nem titkoltan azzal a szándékkal igazolták, hogy segítsen benntartani a megyei I. osztályú csapatot. Sikerült: a Kisvárdán erőnléti edzőként dolgozó, 38 éves futballista maga meséli, eredeti posztjának hamar búcsút mondott, és többnyire csatárként állt a végül a 11. helyen végzett mándoki sereg élére.

A csapatban sok a kárpátaljai magyar és az ukrán légiós – a kijevi évek után Bocinak persze nincsenek nyelvi gondjai az öltözőben. A hetvenes évek közepén, a mándoki csapat loboncos hajú futballistájaként még nem sejtette Pekó László, hogy egy napon ő lesz a település polgármestere.Azt pedig végképp nem, hogy a szocializmusban kialakított kastélykerti pálya helyére egy napon visszahozza a történelem az évtizedeken át veszni látszó úri miliőt.  A közelmúltban teljesen felújították és elegáns szállodává alakították át a nem is olyan rég még a romos folyosók labirintusában járatos suhancok titkos randevúinak otthont adó Forgách-kastélyt.A kastély és a park elmúlt száz évének sorsában pontosan kitapinthatóak a magyar történelem fordulatai. A hivatalos táblán olvassuk: „A második világháború során a kastélyt teljesen kifosztották, szociális lakások, TSZ irodák, raktár és kultúrterem, gimnázium, végül kollégium működött benne.”„A park nagy részét futballpálya építésével tönkretették.” „Az 1980-as években kiürített, évtizedekig magára hagyott épületet teljesen kifosztották, lecsupaszították, teteje többször leégett. 2000-ben a Templomos Lovagrend Tiszántúli Priorátusának tulajdonába került azzal a céllal, hogy helyreállítsák, de a jó szándékú elképzelés nem valósult meg.”„A kastélyt és telkét 2008-ban a tőkeerős helybeli Transit Railway Zrt. vásárolta meg. A Zrt. váltotta ki a futballpályát is: a cég 2009-ben új, korszerű pályát épített a település szélén, amelyet a parkbeli pályával elcserélt, s így sikerült egyesíteni a hajdani park területét.” A kastélyátalakítás a 80 millió forintos támogatással megvalósított parkrekonstrukcióval egészült ki, a változásokról szólva a polgármester elmondja, a nagy terv szinte spontán módon, egy újévi Vilmos-koccintástól fellelkesülve bontakozott ki.

Ami az előzményeket illeti, az osztályharc a hatvanas évek közepén éleződött Mándokon, akkor költöztették be az addig a vásártéri pályán futballozó csapatot az éppen középiskolaként működő kastély kertjébe. A sport oltárán mindent feláldoztak: a Forgách család egykori reprezentatív díszterméből tornatermet csináltak.Ma már csak romantikus emlék Mándokon a romos kastélyépület oldalában vívott száz meg száz mérkőzés.Osztálysorsjáték: nem nehéz felfedezni a két kép közötti különbséget.