Az eredeti tulajdonostól elvett, államosított kastélyok parkjába futballpályát telepíteni az ötvenes, hatvanas években elterjedt gyakorlatnak számított. A Hátsó füves 2015-ös sorozatában a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély esetét és az éppen kiköltöztetett helyi csapat dilemmáját jártuk körbe , valamint készítettünk a témát érintő interjút Károlyi Györggyel. Az úri környezetet talán sehol az országban annyi helyen nem rombolták le és hódították meg a meccskedvelő nép számára, mint Északkelet-Magyarországon. Biciklitúránk következő szakaszán Szabolcs-Szatmár-Bereg megye bársonyszőnyeges pályái közül keresünk fel néhányat. (A fenti képen a manapság a polgármesteri hivatalnak otthont adó beregsurányi Uray-kastély látható, az előtte elterülő futballpálya kapujából fotózva.)
Panyoláról észak felé indulunk, Olcsvaapáti csapat nélküli pályája mellett visz az utunk. Itt kastély nem volt, csak apátság, az is nyolcszáz évvel ezelőtt.
Átkelés a Szamoson. Motor nem szükséges, a kompos kézzel tekeri a csörlőt, a folyó sodrása húzza át a hajót a túlpartra.
Házirend a fedélzeti fülkén. „Átkelés alatt utas a járműben nem tartózkodhat!” „Szeszes italt de. 9 óráig nem szolgálunk ki!” A hajnali alkoholisták csak ússzanak.
Olcsván játékra alkalmatlan a gyep.
Első úti célunk Anarcs, a környékbeliektől azt hallottuk, a honfoglalás idejéből származó hajfonatkorong-leletéről is ismert település ideális terep arisztokrata futballpályákat kereső turisták számára. Vásárosnamény után Ilk, Gemzse, Szabolcsbáka az irány.
Gemzsén még egy utolsót szippantunk a földesúri elnyomástól megkímélt, ősi paraszti futballvilág földszagú levegőjéből.
Ti urak, ti urak! …ti velsz ebek! Hát kié itt a góré?
Megérkeztünk Anarcsra. Ahol valamikor úri kisasszonyok pendelyét lobogtatta a könnyű szellő, ma izzadt férfiak sportszára szárad a napon.
A gyönyörűen felújított kúria tulajdonosa évszázadokon keresztül a Czóbel család volt, legismertebb lakója Czóbel Minka (1855–1947) szimbolista költőnő.
„Kis falu van csendes Nyírségben,
Szép nagy kert, a falu közepében.
Legyen áldott minden egyes fája
Minden egyes, hajlongó fűszála.”
„Ez tanított minden szépre, jóra,
Légyen áldott minden itt élt óra!
Boldogságot, békét csak itt leltem,
Fa-gyökérként hozzá nőtt a lelkem.”
Czóbel Minka: Őszi áldás (részlet)
„Hangtalan száll fekete madár szárnya, / csöndes kertben álmatag éjjel titkos / varázslatába” – olvassuk Éjjel című versében. A költőnő már nem érhette meg a futballpálya-építést, így azt sem, hogy repdeső madara az új környezetben végre nyugalomra lelt.
A kúria előtt ismertetőtábla, rajta témánkat illetően meghatározó részletekkel. „Az államosítást követően a kert kisebb részét felparcellázták és beépítették. Tisztásait fokozatosan elfoglalta a növényzet, az egykori fahidak elpusztultak, az idős fák a gondozás hiányában jelentős károkat szenvedtek.” 
„Miközben a kúria állapota romlott és a díszkert beerdősülésnek indult, az angolkerthez csatlakozó egykori gyümölcsös helyén kialakították a labdarúgópályát és kapcsolódó épületeit. A több évtizedes hanyatlás és kismértékű területcsökkenés azonban nem okozta a kert pusztulását, az még elhanyagolt állapotában is magán hordozta kiemelkedő jelentőségének jegyeit.”
Az anarcsi kúria környezete futballizálás előtt.
És futballizálás után.
Bodnár Tibor, a Nemzeti Sport helyi tudósítója a Czóbel-kúria elegáns lépcsőjén. A felkészült kolléga hosszasan sorolja a környékbeli példákat a kastélykertbe tuszkolt futballpályák jelenségére: Tuzséron a Lónyay, Papon a Horváth, Mándokon a Forgách, Kállósemjénben a Kállay, Tiszadobon az Andrássy, Leveleken a Molnár, Vaján és Berkeszen a Vay, Székelyen az Orosz, Demecseren az Elek, Sényőn a Bodor család egykori kastélya vagy kúriája mellé került a sporttelep.
„Több magyarázat létezhet a tendenciára – mondja a Kelet-Magyarország újságírója. – Az egyik, hogy az arisztokrácia tulajdonában álló ingatlanokat az államosítás után, a kommunizmus időszakában a futballcsapat beköltöztetésével próbálták a köznéphez közelebb vinni. Illyés Gábor nyíregyházi helytörténésszel is beszéltem a témáról, ő óva intett az általánosítástól, szerinte minden kastélynak, pályának érdemes megnézni a maga történetét. Gyakorlatias érv, hogy a nagy kiterjedésű, többnyire sík parkoknál kevés alkalmasabb terepet találni a futballozásra, és az eredeti funkciójuktól megfosztott kastélyoknál könnyen felvetődött az efféle hasznosítás ötlete.”
A szomszédos településen, Papon már csak egy díszes kripta, néhány kidobált sírkő és a park helyreállított szelete emlékeztet a valamikori úri világra. A Horváth család kastélyának maradványait felrobbantották, a nyolcvanas években a korszak jellegtelen építészeti stílusát tükröző iskolát építettek a helyére.
Azóta a futballpálya is hátrébb költözött, a bárókert gesztenyesora mögé. Avatásáról nyolc évvel ezelőtt a helyszínen tudósított anarcsi beszélgetőtársunk, Bodnár Tibor. Az augusztus 20-i ünnepre több mint ezren összesereglettek, a Fradi-öregfiúk elleni meccs után a falubeliek Dzurják József, Bánki József és társai tiszteletére vaddisznópörköltet kínáltak.
Papi rend: fekvő, guggoló és álló sor.
Az 1983-as különösen jó évjárat, abban az évben nyert érmet Pap ificsapata. Volt, akinek már 18 évesen is jól állt a bajusz.
Északkeleti kastélytúránk utolsó állomása Mándok. Nem kérdés, a pálya grófja manapság Bodnár László (középen), aki hároméves pihenő után a 2016–2017-es idényben ismét futballcipőt húzott. A DVSC, a Dinamo Kijev, a Roda, a Red Bull Salzburg, a Pécs és a Nyíregyháza korábbi 46-szoros válogatott hátvédjét nem titkoltan azzal a szándékkal igazolták, hogy segítsen benntartani a megyei I. osztályú csapatot. Sikerült: a Kisvárdán erőnléti edzőként dolgozó, 38 éves futballista maga meséli, eredeti posztjának hamar búcsút mondott, és többnyire csatárként állt a végül a 11. helyen végzett mándoki sereg élére.
A csapatban sok a kárpátaljai magyar és az ukrán légiós – a kijevi évek után Bocinak persze nincsenek nyelvi gondjai az öltözőben. 
A hetvenes évek közepén, a mándoki csapat loboncos hajú futballistájaként még nem sejtette Pekó László, hogy egy napon ő lesz a település polgármestere.
Azt pedig végképp nem, hogy a szocializmusban kialakított kastélykerti pálya helyére egy napon visszahozza a történelem az évtizedeken át veszni látszó úri miliőt. 
A közelmúltban teljesen felújították és elegáns szállodává alakították át a nem is olyan rég még a romos folyosók labirintusában járatos suhancok titkos randevúinak otthont adó Forgách-kastélyt.
A kastély és a park elmúlt száz évének sorsában pontosan kitapinthatóak a magyar történelem fordulatai. A hivatalos táblán olvassuk: „A második világháború során a kastélyt teljesen kifosztották, szociális lakások, TSZ irodák, raktár és kultúrterem, gimnázium, végül kollégium működött benne.”
„A park nagy részét futballpálya építésével tönkretették.” 
„Az 1980-as években kiürített, évtizedekig magára hagyott épületet teljesen kifosztották, lecsupaszították, teteje többször leégett. 2000-ben a Templomos Lovagrend Tiszántúli Priorátusának tulajdonába került azzal a céllal, hogy helyreállítsák, de a jó szándékú elképzelés nem valósult meg.”
„A kastélyt és telkét 2008-ban a tőkeerős helybeli Transit Railway Zrt. vásárolta meg. A Zrt. váltotta ki a futballpályát is: a cég 2009-ben új, korszerű pályát épített a település szélén, amelyet a parkbeli pályával elcserélt, s így sikerült egyesíteni a hajdani park területét.” A kastélyátalakítás a 80 millió forintos támogatással megvalósított parkrekonstrukcióval egészült ki, a változásokról szólva a polgármester elmondja, a nagy terv szinte spontán módon, egy újévi Vilmos-koccintástól fellelkesülve bontakozott ki.
Ami az előzményeket illeti, az osztályharc a hatvanas évek közepén éleződött Mándokon, akkor költöztették be az addig a vásártéri pályán futballozó csapatot az éppen középiskolaként működő kastély kertjébe. A sport oltárán mindent feláldoztak: a Forgách család egykori reprezentatív díszterméből tornatermet csináltak.
Ma már csak romantikus emlék Mándokon a romos kastélyépület oldalában vívott száz meg száz mérkőzés.
Osztálysorsjáték: nem nehéz felfedezni a két kép közötti különbséget.