Az arisztokrata világ és a megyei labdarúgás gyönyörű találkozásának színhelye Fehérvárcsurgó: a 19. században épült Károlyi-kastély parkjában játssza mérkőzéseit a falu Fejér megyei II. osztályban szereplő csapata. A csodálatos fekvésű pálya utolsó heteit éli, hamarosan 240 millió forintos parkrekonstrukció áldozata lesz.
A második világháború után az állam elvette a Károlyi család kastélyát, és előbb görög polgárháborúból menekített gyerekeket szállásolt el az épületben, 1955-től 1979-ig pedig nevelőotthont működtetett benne. Az állami gondozott fiatalok gyakran mérkőztek meg más intézetisekkel, a kastély pincéjéből előkerült kép őrzi az alkalmi csapat emlékét. A parkban a futballpálya kezdetleges formájában már 1949-től megvolt, felújítva, elegyengetve és kibővítve 1967 óta a helyi egyesület otthona.
Kicsire nem adnak: a gyönyörűen felújított, kulturális találkozó központként és szállodaként szolgáló Károlyi-kastély makettje mögött a működtető zrt. cégvezetője, Szabó Szabolcs. Az 1946-ban Budapesten született, Párizsban nevelkedett Károlyi György 1984-ben látta először ősei kastélyát, és a rendszerváltás után kilencvenkilenc évre szóló vagyonkezelési szerződést kötött a magyar állammal, ez alapján vette birtokba, és alakította ki feleségével, Angelicával együttműködve a mai arculatát. Magyarország párizsi nagykövete nem kívánta kihúzni a talajt a helyi csapat lába alól, a parkfelújítási terv keretében gondoskodott egy új pályahelyszínről.
A kastély gazdasági épületei mögött kijelölt területen ma még az egykori tsz-gépállomás lepusztult épületei állnak, ám ha minden jól megy, a sportállamtitkárság százmillió forintos támogatásával a következő hónapokban futballpálya és öltöző épül. Egyelőre nehéz elképzelni, hogy jövő tavasszal már itt játszik a Fehérvárcsurgó.
A csapat játékosa és vezéralakja Bernáth Péter, aki öccsével, Miklóssal képviseli az egyesület érdekeit a pályaköltöztetési átalakítások ügyében. A 34 éves csatár így látja a helyzetet: “Amióta itt áll a pálya, ez a hétezer négyzetméter a kastélypark leginkább rendben tartott része – ma is… A költöztetés indokolt, az állami terület az egyesület kezét is megköti, hiába lenne lehetőségünk, TAO-s forrásból nem fejleszthetünk. Én nem tölteném fel a pályát, mert ez az egyetlen tér, ahol a látogatók is be tudják dobni a pöttyös labdát, és rugdoshatnak a gyerekeikkel.”
Valamikor a kastélyparki pályán védte Fehérvárcsurgó kapuját Gángó István, a Feröeren futballozó Gángó András édesapja: “Tizenhat évesen kerültem a felnőttek közé, ha gólt kaptam, még sírtam is. Olyankor a középhátvéd vigasztalt: »Ne bőgj, gyerek, majd rúgunk helyette másikat!«”
Feleségével, Zsuzsannával éppen a napokban készül meglátogatni Feröeren Andrást, az NSÍ Runavík kapusát, aki már egy kétéves unokával is megajándékozta a házaspárt. A körülményektől odavannak: “Az maga a nyugalom szigete! Senki sem ideges, mindenki ráér, nagy gazdagság van.”
Micsoda idők voltak! – fehérvárcsurgói gyerekcsapat valamikor az ötvenes évek végén.
Részlet a fehérvárcsurgói indulóból: “Megjöttek a zöld-fehérek, elenfelet nem reméltek, miénk lesz a bajnokság! Van jó öt csatárunk, három jó half, hátul játszik a csuda-csuda bekk. A hosszú meccs után az öltözőbe tér, látod, a bokámra rászáradt a vér.”
Eligazítást tart Mesics János a Kajászó elleni bajnoki előtt. Az edzőként korábban a Cecét, a Fülét és a Dunafém-Maroshegyet irányító szakember kedves emléke, hogy egyszer húsz percig beszélgetett vele Károlyi gróf úr, és biztosította, nyomon követi a csapat szereplését.
Egyed Martin befejező csatár saját elmondása szerint nem vallásos, de azért minden mérkőzés előtt rózsafüzért szorongat. Mit lehessen tudni… Csapattársa, Lastyik Mátyás családi vonalon várja a titkos erőt, ő szeretett nagyapja, a megboldogult Izmindi Sándor fekete-fehér katonafotóját gyűrögeti.
Megyei másodosztályú szinten ritkaság a gyúrópad, az elektromos masszírozógépről nem is beszélve.
Aki nem ismeri az öltöző illatát, annak a futball csak látványsport.
Nagy becsben őrzik a szertárként szolgáló iskolai szekrényben a két csodalabdát, a Jabulanit és a Brazucát – mindkettőt a világbajnokságról hozta a helyieknek ajándékba Alexandre Károlyi, Károlyi György fia, a FIFA alkalmazottja. Annak idején a dél-afrikai darab rögtön csodát is tett, a kastélyparkban 11–0-ra verték vele Verebet. Kérdezte is érdeklődve az ifjú gróf: “Mindig ilyen sok gólt rúg a Csurgó?”
Sajátos meccs előtti rituálé: brazíliai FIFA-labda, világbajnoki hangulat, a kameruni válogatott törzsi tánca ötvöződik a csurgói folklórral.
Ha a gróf itthon tartózkodna, és kitekintene kastélya ablakán, az amatőr rögfutball semmihez sem hasonlítható élményével gazdagodna. Persze rög nincsen egy sem, a pálya állítólag az egyik legjobb a bajnokságban, a móriak egyszer biliárdasztalnak nevezték.
Egy ide.
Jegyet venni még a sportkör régi elnökének is kell. Pista bá’, a főrendező anekdotázik: “Apám halászmester volt a parkban, megrökönyödve leste, hogyan fognak halat az oroszok. Felrobbantották a zsilipet, leeresztették a tó vizét, majd összegereblyézték a halakat…”
Osztályharc a Károlyi-kastély kertjében. A megyei másodosztály harca.
A kevesebb mint kétezer lakosú Fehérvárcsurgón U7-es, U9-es, U11-es, U13-as, U15-ös, U18-as, U21-es és U15-ös lány csapat is működik. helyi utánpótlás-nevelés apostola Veres Gábor. A középiskolai testnevelés-, ének- és néptánctanár a nap huszonnégy órájából huszonöt ad a gyerekeknek, egy kikötéssel: a vasárnap délelőtt szent, a móri református templom kántora a tízórás istentiszteleten orgonál.
Fehérvárcsurgó sorra lövi a gólokat, a közönség számolni is alig bírja. “Mennyi az állás?” “Nálam négy!” “Nálam is… Akkor az már nyolc!”
Nevét a hagyomány szerint a talajból itt is, ott is kifakadó buzgárokról, csurgókról kapta Fehérvárcsurgó. Errefelé néha a legmeglepőbb helyekről tör elő a víz.
Bernáth Miklós elsősorban jobbhátvédként, másodsorban jogászként segíti a csapatot. Fontosnak tartja az utánpótlásképzést, nagy álma, hogy egyszer egy tehetséges fiatal kiszorítsa a kezdő tizenegyből. Egyelőre türelmesen várja a napot.
Szotyizni futballpálya mellett nemhogy szokás, de egyenesen illik.
Szotyizni kastélykertben nemhogy nem szokás, de egyenesen illetlenség.
Mennyekben a gólszerző, a rózsafüzér mégiscsak segített. Szerencsére akad, aki elkapja.
Ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály, ott a legjobb futballozni…
A boldog kispad: az előtérben ülő Györök Máté, a székesfehérvári katonazenekar tenorkürtöse és társai végül 7–1-es győzelemnek örülhetnek.
Vesztessors: bánatcigi az öltözőlépcsőn.
Győztessors: jutalompörkölt az étteremben. Mert megérdemlik.