Interneten hódító két szabadrúgása révén Németh Szasza Ágfalváról, a megyei III. osztályból tett szert országos hírnévre. Felkerestük falujában a nemzet bombázóját, aki óvatlanul kifecsegte a híres szabadrúgások titkát. A kulcsszó a szelepnyílás…
Andy Warhol megmondta, tizenöt perc hírnév mindenkinek jár. Van azonban, akinek elegendő két másodperc is…
Németh Szasza nekifutott a labdának, ellőtte, a következő pillanatban pedig már artikulálatlan üvöltéssel rohant az oldalvonal felé a gólját ünnepelni. Ágfalva királya villámgyorsan szerzett országos ismertséget áprilisban, két távoli szabadrúgásgólját, a Pereszteg és a Fertőrákos ellenit szájtátva csodálta az internet népe – a Győr-Moson-Sopron megyei III. osztály névtelen csatárából a virtuális valóság legendás figurája lett, a két felvételt több mint 340 ezerszer nézték meg. A videók útja nyomon követhető, a felvételt készítő ágfalvi ifjúsági játékos, Ferstl Patrik Facebook-oldaláról került fel a TrollFociéra, onnan meg már megnyíltak a széles csatornák: a Kisalföld nyomtatott és online kiadása mellett hangsúlyos megjelenést kapott az országos médiában, a Nemzeti Sport Online vezető cikkben számolt be róla, de többek között az origo, az Index és a 444.hu is hamar felkapta.
Az indexes Bohus Pétert olyannyira megihlette Németh Szabolcs története, hogy személyes hangvételű jegyzetben állította párhuzamba a gólkirály Deák Ferenc és Cristiano Ronaldo példájával: „Semmihez sem fogható érzés, amikor a pályán tökéletesen érkezik a labda, és teli rüszttel belebikázol a labdába, aminek teljesen deformálódik az alakja, szinte ráolvad a lábfejre, majd nyílegyenesen megindul a kapu felé, a legújabb időkben már alig követhető cikkcakkozó mozgást végezve, és ahogy a sportújságírók mondanák, hálót szaggató gólt szerzel. Mivel három a magyar igazság, Deák és Ronaldo mellé teszek még egy labdarúgót: Németh Szabolcs Szaszát. A héten az internetet meghódító ágfalvi focista nem Ronaldo karrierjét követi, és feltehetően nem is Deákét. Feltehetően soha nem lesz belőle komoly futballista, igaz, nem is törekszik rá, Ausztriában dolgozik, a hétvégéken pedig odaáll a szabadrúgásokhoz, és bevágja. (…) Vele folytatódik a futball, és ő kellett ahhoz, hogy megtaláljam, mit kerestem Deákban.”
Ne legyen kétségünk afelől, hogy ha az osztrák határ melletti község játékosa tizenöt vagy húsz évvel ezelőtt lövi a bombáit, a helyieken kívül legfeljebb az ellenfelek szurkolói tudnak róla. Oldalba bökik egymást a pálya szélén, elismerően bólintanak, húznak egyet a sörükből, aztán szépen csendben hazamennek. Nincs kultusz, nincs követő, nincs lájk.
Ha a népszerűség mérvadó, akkor Németh Szaszának szerencséje van. Olyan korban született, amikor nemcsak Ágfalva, hanem az egész ország tombol a lövéseit látva, rúgásai a világhálót szaggatják. Így élnek mifelénk, a globális faluban: mindenki köszön mindenkinek (megjelöl, hozzászól, megoszt, kommentel), ha Brazíliában viccet mesélnek, azon Indiában kacagnak, ha Dél-Afrikában elereszt valaki egyet, az eszkimók fogják az orrukat, ha Ágfalván valaki bevágja a léc alá, azt a londoni magyarok is megtapsolják.
De vajon miként éli meg az internetes hős szerepét a 24 éves fiatalember? Hogyan fér meg benne a nemzet bombázója, mindenki Szaszája és az egyszerű srác, aki apjával és négy fiútestvérével él Ágfalván, a többi falubelihez hasonlóan kel minden reggel fél hatkor, és jár át melózni az osztrákokhoz? Hogyan viseli a média figyelmét, a telefonokat a távoli szerkesztőségekből? Véletlen-e, hogy amikor az egyesület elnökétől kapott számon megkeresem a Nemzeti Sport nevében, néhány másodpercnyi gondolkodás után közli, őt nem Németh Szabolcsnak hívják?
„Ne haragudjon, volt egy telefon, amit privát okok miatt nagyon nem vártam, azért mondtam, hogy téves – szabadkozik az Ágfalva pályája mellett, ahol végül csak összejön a személyes találkozó. – Nincs bajom a népszerűséggel, sőt kifejezetten tetszik, még ha hosszú távon talán sok is lenne. Nagyobb a figyelem, nem tudom, miként viselném. Azért van pozitív oldala is. Most nem azt mondom, hogy híres lettem, de jólesik, amikor a pálya mellett focizó gyerekek odakiáltanak, szép volt a gólom. Eleinte furcsának tűnt az egész, nehezebben válaszoltam az újságírók kérdéseire, most már könnyebben megy. Még el is játszom a gondolattal, milyen lehet, ha valaki egy nagy csapatban folyamatosan ebben él, interjút ad, autogramokat oszt.”
Dominek Gábor egyszerre egyesületi elnök, edző és játékos Ágfalván. Elmondása szerint a nézőközönség megszokta, sőt megszerette az interneten ismert különös rigmusukat.
„Higgye el, nem a kamera kedvéért kiabálták a nézők, máskor is szól a »Mindenki ágfalvi, aki nem, ba…a meg!« Elfogadta, megszerette a közönség, érdekes, az idősebb nézők sem rökönyödnek meg rajta.”
A csapat országos hírű sztárját, Németh Szabolcsot a klubvezető is nagy becsben tartja: „Kevés játékos annyira csatár, mint ő, mindig kapura akar törni. Hosszú sérüléséből visszatérve tizenkét meccsen szerzett tizenhárom gólt. Ha rosszat kell mondanom róla, csak azt említeném, hogy nehezen viseli el a vereséget.”
Saját számítása szerint legalább ötven szabadrúgásgólt szerzett pályafutása során Németh Szabolcs, a kaputól számított harmincöt méterig csak ő áll a labda mögé. Az edzések végén gyakran kint marad gyakorolni, erőből is, helyezve is rúgja a gólokat. A titka?
„Egy régi játékostól hallottam, hogy amikor leállítom a labdát, a szelepnyílást magam felé kell fordítani. Nem tudom, hogyan működik ez, de én látok benne valamit. Miközben a labda a kapu felé száll, a levegő talán fúj egyet.”
A jogosítványra készülő csatár tősgyökeres ágfalvi, szülei a GYSEV-nél dolgoztak, édesapja huszonöt évig volt vonatösszekapcsoló és vagonirányító, édesanyját tizenhárom éve elveszítette. Sopronban végzett a Handler Nándor Szakképző Iskolában asztalosként, immár négy éve dolgozik Ausztriában egy faházakat, téglaházakat építő cégnél. Öten járnak át a határ melletti faluból, az ingázás általános, mint mondja, nyolcfős soproni osztályukból mind a nyolcan odaát találtak munkát.
„Nagyon nagy a különbség az anyagiakban, ha nem muszáj, nem is akarok hazajönni. Kint megkeresek havonta ezeregyszáz–ezerkétszáz eurót, nem hiszem, hogy Magyarországon lenne erre lehetőségem. Jó lenne a futballban is feljebb lépni. Nem arról van szó, hogy csak a pénz érdekel, de egy oszták csapatban szívesen játszanék. A helyi alsóbb osztályban szépen fizetnek, ahogy hallom, havi hatszáztól akár ezerkétszáz euróig is felmehet a pénz. Egy ismerősöm a videók alapján beajánlott a Zillingtalhoz, voltam is ott próbajátékon, mondták, hogy menjek vissza, de a csapat annyira nem jött be. Egyébként náluk nem is kapnak sokat a játékosok, úgy tudom, havi négyszáz euró a maximum.”
A hirtelen jött hírnév Németh Szabolcsnak szerződést érhet, csak rajta múlik, meddig képes meglovagolni a celebjeit magasba dobáló és nyomtalanul elnyelő internetes hullámokat.
A hétvégén Nagylózsi érkezik Ágfalvára. Felvétel indul…
