Ötven éve nyerte meg Hercegszántó a Szabad Föld-kupát Fadd ellen a Népstadionban: a jubileum alkalmából szervezett labdarúgó-majálison az „1974-esek” elárulták a budapesti túra meghökkentő részleteit, majd újra összecsapott egymással a két falu mai csapata.
Hiába dobott fel a földekről elmaradók, munkából kiesők miatt bosszús tsz-agronómus ingyen borjúpörköltet arra az esetre, ha kiesik a csapat a Magyar Népköztársaság-kupából, a hercegszántói futballisták a szívükre (és az ellenajánlatokra) hallgatva megállíthatatlanul robogtak előre a megdicsőülés felé. Kiütötték a Kecskemétet, legyűrték a neves Szolnoki MÁV-ot, a legjobb harminckettő között már a félelmetes Bp. Honvéd érkezett hozzájuk. A jugoszláv határhoz közeli kis bácskai településen megállt az élet azon a februári napon, a földművesek még az éjszaka közepén traktorra ültek, hogy visszaérjenek a meccskezdésre, a lovas szekerek egymás után kanyarodtak a pályához, a faluban kasza nem pendült azon a délutánon. Négyezer nézőről szólnak a tudósítások, meghökkentő fotók tanusítják, a leleményesebbek szinte ellepték a környező nyárfák ágait.
A szántói emlékezetben a Honvéd-meccs legendája azóta további bűvös rétegekkel gazdagodott, egyesek váltig állítják, aznap titokban a magyar válogatott játszott kispesti álruhában, de talán olyan is akad, aki szerint a világválogatott futott ki a szántói pályára. Ami a tényeket illeti: a Bicskei – Egervári, Kőhalmi, Varga – Pál, Szűcs – Morgós, Kocsis, Pintér, Kozma, Csepregi felállásban kiálló Bp. Honvéd 15–0-ra nyert aznap, Faragó Lajos, a budapestiek edzője pedig a lefújás utáni nyilatkozatában udvariasan megállapította, a pályán kijött a két csapat közötti hat osztálynyi különbség. A Petőfi Népe tudósítója valószínűleg látott azért biztató jeleket, cikke végén ugyanis négy Honvéd-játékos mellett – meglepő sportújságírói huszárvágással – két hercegszántói sportembert is kiemelt a jók között. Aztán a szántói presszóban, a harmadik félidőben, az illő módon megterített vacsoraasztal mellett rögtön eltűnt a hat osztály különbség, sőt ahogy hevült a hangulat, és előkerült a zenekar is, a mutatós sokác lányokat forgató pesti sztárfutballisták talán már maguk kapaszkodtak az eredmény után.
Ha Bryan Adams ’69 nyarán élte élete legjobb napjait, a hercegszántói futballisták ’74 tavaszán. Azokat a heteket ma is mítoszok fonják körül, a varázslatos történet ugyanis nem ért véget a Honvéd elleni apró kisiklással: a Magyar Népköztársaság-kupa legmesszebb jutó megyei csapataként Hercegszántó helyet kapott a Szabad Föld-kupa döntőjében. Május 1-jén nem a csátaljai katlan, a bácsborsódi szentély, a nemesnádudvari műhely vagy a tataházai szanszíró várt a szántóiakra, hanem a magyar álmok legfényesebb otthona, a Népstadion!
A Ferencváros–Komlói Bányász MNK-döntő felvezetéseként Hercegszántó–Fadd összecsapást látott aznap Budapesten a fő mérkőzésre szállingózó közönség, végül kétezer szempár lehetett tanúja annak, hogy a 3–3-as végeredménnyel az alacsonyabban jegyzett szántói együttes beírja magát a magyar labdarúgás aranykrónikáiba. Vagy legalábbis Hercegszántó nagykönyvébe; mondják is büszkén, azóta sem találni olyan naptárat a faluban, amelyben nincsen piros betűs ünnepként jelölve május 1-je.
Az idén pedig talán még pirosabb a szokásosnál, a hercegszántói pályánál süvítő szélben a korláthoz kötözött Szabad Föld-kupa-emléktablót csillogó szemmel böngészték az egykori érintettek és lelkesen guggoltak melléjük kései tisztelőik. Érkezésemkor először egy idősebb úriembert találtam a fotók előtt, hamar kiderült, az illetőt Kapitány Józsefnek hívják, húszéves volt akkor, Szabadszálláson töltötte sorkatonai szolgálatát vegyvédelmi raktárosként, kimenőt kellett kérnie, hogy ott lehessen földijeivel a Népstadionban – az akkori meccsbelépőt ma is féltve őrzi.
Színes és gazdag programkínálat várta a hercegszántói pályára sereglő mintegy háromszáz érdeklődőt a falusi sportmajálison, amely egyúttal a Hátsó füves futballmentő túra rendhagyó állomása is volt.
Délelőtt Hercegszántó és a szomszédos Dávod gyerekcsapatai mérték össze erejüket…
…14 órakor a Tolna vármegyei összevont I–II. osztályban szereplő Fadd és a néhány év szünet után 2020-ban újjáalakult, Bács-Kiskun vármegyei III. osztályú Hercegszántó felnőtt együttesei csaptak össze (sokgólos faddi sikerrel)…
…majd következett a futballmentő túra tavalyi baranyai napjára újraszerveződő Felsőszentmárton mérkőzése a Hercegszántó öregfiúkkal (a szántóiak lehengerlő győzelmével), végül a közös díszvacsora a művelődési házban.
A nap tartalmi gerincét azonban a mára sajnálatosan megfogyatkozott „hetvennégyesek” nyilvános visszaemlékezése adta, amelyet rövid köszöntők vezettek fel, felszólalt Varga Gábor hercegszántói, Bordács József faddi polgármester, valamint a házigazda településvezető meghívására a helyszínre érkező Zsigó Róbert országgyűlési képviselő is.
Ami a főszereplőket illeti, hercegszántói részről az aznap két gólt szerző csapatkapitány, Barna István mellett megosztotta gondolatait társaik jelenlétében Nagy Ferenc, Bikás Zoltán, Klär Vilmos (Albert Flórián unokaöccse), Kádár István, faddi oldalról pedig Papp László, Horváth Szabó György és az éppen azokban a napokban apai örömöket megélő Szűcs Gábor csapatvezető. A szó pedig úgy pattogott a két csapat között, ahogyan annak idején a Népstadionban a labda. Már amikor előkerült végre…
„Senki sem értette, mi történik. Egy Teuschler Ferenc nevű NB I-es bíró vezette a mérkőzést, de ő is csak pislogott jobbra-balra: ott álltunk a Népstadion gyepén, és nem tudtuk elkezdeni a meccset, mert nem volt labda. Aztán vagy ötpercnyi mélázás után valahonnan csak került egy.”
„Előzőleg a Béke Szállóban kaptunk helyet mi, faddiak. Nem sokat aludtunk az éjjel. Közülünk a legtöbben először jártak a fővárosban, ötcsillagos szállodát még kívülről sem láttunk. Tizennyolc-tizenkilenc éves gyerekekről beszélek, mondani sem kell, a hotel liftje csodaszámba ment, hajnalig mentünk vele föl-le.”
„Mi, hercegszántóiak viszont a Pedagógus Szállóban, a Benczúr utcában voltunk elszállásolva. Nálunk is akadt váratlan nehézség. Az egyik csapattársunk a barátnőjét is hozta magával, és megkért minket, szobatársait a meccs előtti este, hogy hagyjuk őket magukra. Mit tehettünk mást, lementünk a közeli presszóba, megittunk egy pár sört. Aztán egyszer csak megjelentek a csapatvezetők, mi meg nem győztük dugdosni a sörösüvegeket az asztal alá. Miután bezárt a hely, kénytelenek voltunk a szálloda padlóján fekhelyet csinálni magunknak, a szobában nem akartunk zavarni.”
„Az éjszaka nálunk, a Béke Szállóban eltelt a liftezéssel, de nappal se nagyon tudtunk mit csinálni. Szakadt az eső kint, egy darabig kártyáztunk délelőtt, aztán kimentünk a stadionhoz. Ott voltunk már két órával a kezdés előtt, néztük a nagy öltözőt, a gyúrópadot, nem ehhez voltunk mi szokva, nem nekünk való volt az.”
„A meccs előtt mi is gyalog mentünk el a stadionhoz. Ahogy mondod, ömlött az eső egész éjjel és egész délelőtt, a pálya is rettentően felázott, megállt a tócsákban a labda. Sohasem szerettem ilyen talajon játszani.”
„Azért arról is essék szó, hogy Faddon szintén nagy menetelés vezetett a Népstadionig! Az MNK-ban négyezer néző előtt vertük ki a Szekszárdi Dózsát, utána mentünk Bólyba, ahol az elbizakodott bólyiak már úgy fogadták a csapatbuszunkat, hogy fenyegetve mutogattak ujjukkal egy hármast. Stimmelt is, csak fordítva, három nullára vertük őket. Aztán jött hozzánk a SZEOL, és kikaptunk 5–1-re, de addigra eldőlt, hogy mi játszunk a Szabad Föld-kupáért. Összetartó csapatunk volt, segítettünk egymásnak, ahogyan tudtunk. Az természetesnek számított, hogy ha valaki lakodalmat tart, a meghívottak listáját a futballcsapat névsorával kezdte.”
„Hercegszántón működött a határőrség, ezért nálunk az egyesületben mindig akadt egy-két tehetséges katona. Ha meg kellett erősíteni a játékoskeretet, a vezetők mentek a kiegre, a hadkiegészítő parancsnokságra, ott toborozták az ügyesebb focistákat. Akkoriban egymás között még némelyek svejcisapkában játszottak, így védték magukat, a fűzős focilabda különben szép kis bélyeget hagyott a homlokon. Hozzá tartozik a sztorihoz az is, hogy a döntő előtt fiatalítottunk kapus poszton, mert aki addig védett, néha olyan állapotban érkezett a meccsre, hogy tévedésből a kapu mellé állt.”
„Őszintén megmondom, a faddi ugar után idegen volt nekünk a Népstadionban játszani. Mi a saját terepünkön tudtunk kibontakozni. Hozzáteszem, meg is vertük később Hercegszántót, tán kétszer is…”
„Bal középpályást játszottam a Népstadionban, csak az volt a baj, hogy a faddi jobbszélső úgy száguldozott, hogy végig csak a hátát láttam. Gondoltam, majd kérek tőle egy fényképet, hogy megnézhessem elölről is. A Honvéd-meccs? Az a ’74-es Honvéd maga volt a csoda! Kozma Misi nem nőtt különösebben magasra, de ha felugrott fejelni, még úgy sem lett volna esélyem elérni őt, ha előhozom a fészerből a nagylétrát.”
„Hogy miként jellemezném akkori csapatunkat? Egyszerűen mondva mi voltunk a Fradi, csak falusi szinten.”
„És arra emlékeztek, hogy Albert Flórián is ott volt a stadionban? A szünetben és a meccs után is bejött a hercegszántói öltözőbe, mondott néhány bátorító szót. Nekem, aki unokatestvérének a fia vagyok, külön odaszólt: »Szép volt, öcsi!« Tudjátok, mit jelentett egy ilyen dicséret akkor? Főleg egy falusi fiatal gyereknek, aki a Népstadionban játszhat?”
„Furcsa egy meccs volt, azt ne tagadjuk. Az első félidőt a 36. percben kellett befejezni, mert a Magyar Televízió maratoni futást közvetített, annak kellett helyet adni. A második félidőt a 35. percben fújta le a bíró, hogy a Fradi–Komló MNK-döntő pontosan elkezdődhessen. Ezeket csak a tények kedvéért mondom, nem azért, mert faddi vagyok. Nekem két nappal a meccs előtt született meg a lányom, felejthetetlen idők voltak, sohasem felejtem el, könnyek között mentem ki a Népstadion pályájára.”
„Én két gólt rúgtam és adtam egy gólpasszt a Népstadionban, pedig előtte néhány héttel lepattant egy csont a bokámról, sérült voltam még akkor is, amikor a hercegszántóiakkal Kunfehértóra vonultunk négynapos edzőtáborba a budapesti mérkőzés előtt. Az ünnepélyes díjátadás a Fradi–Komló meccs szünetében volt, Horvát János, a népszerű televíziós riporter meg is szólaltatott, biztatott, kérjek valamit a kívánságműsorba. Én gondolkodás nélkül a Fradi első aznapi gólját mondtam, mire figyelmeztetett, hogy egy nullára vezet a Komló. »Ne aggódjon« – feleltem –, »lesz itt még Fradi-gól!« És lám, három egyre nyert is a csapat, az első gólt Mucha József lőtte.”
„Ahogy végignézek az itt ülőkön, látom, hiányos már a hercegszántói csapat, de sokan meghaltak sajnos azóta nálunk, Faddon is. Legelőször Schuszter Gyula ment el, még a döntő évében, harminckilenc évesen. Hivatalos vadász volt, szerencsétlenül lépett fel egy kordéra, a lábában szétszakadt az ütőér.”
„Tragédia nálunk is kötődik a mérkőzéshez. Hazafelé, Solt környékén árokba sodródott és súlyos balesetetet szenvedett a hercegszántói tsz-elnököt szállító autó, Varga József néhány nappal később belehalt a sérüléseibe. A többség persze busszal ment Pestre a faluból, rengetegen voltak a stadionban, emlékszem, a feleségemet rögtön kiszúrtam a nézőtéren, sárga kabátjában kitűnt a tömegből. Nagy ünneplést csaptunk, hazafelé az 51-es út mentén, egy csárdában vacsoráztunk, éjfél körül érkeztünk vissza Szántóra. A főtéren frissen sütött lángosokkal vártak az asszonyok, ordítottak örömükben a falubeliek, de minket, játékosokat sem kellett félteni.”
És a derűs-vidám, könnycsordító vagy éppen szívbe markoló mesék sora még hosszan folytatható. Nemcsak Hercegszántón és Faddon, de az egykor virágzó falusi futballélet sok-sok helyszínén Nógrádtól Baranyáig, Vastól a Nyírségig.
A Szabad Föld-kupa ötvenéves jubileuma alkalmából rendezett, kiállítással egybekötött futballmajális Varga Gábor hercegszántói polgármester kezdeményezése volt. Az ötvenéves településvezető a helytörténeti témák kutatását, ápolását személyes hivatásának is érzi, ennek jele volt a közelmúltbeli Holokauszt 80 emléknap, amelynek keretében táblát állítottak a zsidó temetőben a második világháború során elhurcolt ötven hercegszántói zsidó tiszteletére, majd Radnóti Miklós-estet rendeztek. Az 1974-es futballsikerre gondolva a faluvezető néhány hónapja felvette a kapcsolatot az akkori ellenfél Fadd csapatával, feldobta a z „újrajátszás” ötletét, meghívta a korabeli főszereplőket, készíttetett egy díszes fafaragványt, és a vonatkozó fényképek, cikkek segítségével tematikus tablót állított össze.
Ezen szóba került a falu neves szülöttje, az aranylabdás Albert Flórián is – portréját 2017 óta bronzszobor őrzi a település főterén –, akinek hercegszántói története, családi gyökerei a tervek szerint 2025-ben egy nagy helyi kiállítás témájául szolgálnak. Az egykori iskolaépületben kialakítandó kulturális és közösségi térnek része a Szurcsik János festőművész 102 alkotásából összeállított gyűjtemény, valamint a Fradi Múzeummal együttműködésben készülő Albert-tárlat, amely számos dokumentum és levéltári adat alapján mutatja be a családtörténet epizódjait.
Mint ismert, az édesapát, a malomtulajdonos Albert Jánost kuláknak bélyegezték, az 1950-es évek elején kisemmizték, letartóztatták és a szegedi Csillagbörtönbe zárták. Az édesanyjukat már korábban elvesztő három fiút, Jánost (1930), Ferencet (1933) és Flóriánt (1941) a nagynéni és az anyai nagyszülők vették oltalmuk alá. Kemény idők jártak, a futballpályák környékén is, amint a Bácskiskunmegyei Népújság 1950. május 12-i számában talált újságcikk is mutatja. A szövegben a későbbi Fradi-csatár két bátyjáról van szó.
„Hercegszántó dolgozói megtisztították sportegyesületüket az oda nem való elemektől. Tudták és tudják, hogy nincs olyan terület, ahol meg lehet tűrni az ellenséges aknamunkát. Végleg leszámoltak a »sportban nincs politika« hazug jelszavával is. A hercegszántói dolgozók erélyes intézkedésére váratlan válasz érkezett Dávodról: a kizárt két Albert-testvért a dávodi sportegyesület át akarja igazolni, holott köztudomású, hogy náluk már enélkül is éppen elég kulákcsemete furakodott be s rúgja a türelmes labdát. Pártszervezetük útján most beadványt küldtek Bács-Kiskun megye sportfelügyelőjéhez. Kérik, hogy a dávodi helyzetnek vessen véget. Tudatában vannak annak a ténynek, hogy a népellenes elemek térhódításai és megtartási törekvése nem »sportrajongásból« ered, mint azt nagy hangon hirdetik. Saját céljaikra, a dolgozók ellen igyekeznek felhasználni káros befolyásukat.”
Hercegszántó a Szabad Föld-kupa jubileumi tizedik kiírását nyerte meg 1974-ben, és a kerek évforduló apropóján a névadó lap akkori visszatekintőjében rövid összefoglalást nyújtott a versengés addigi történetéről. Kiemelte továbbá, hogy a győztes Hercegszántói TSZ SK a sikerrel 80 ezer forint bevételhez jutott, amely végre lehetőséget ad a pálya korszerűsítésére, arra ugyanis a községi tanácstól és a termelőszövetkezettől kapott addigi évi 10-10 ezer forintból nem futotta.
„Alsó osztályú, falusi labdarúgók számára 1964-ben került sor először országos rendszerű kupavetélkedőre. A Szabad Föld szerkesztősége ezüst vándorserleget ajánlott fel a Magyar Népköztársasági Kupában induló és abban legtovább jutó alsó osztályú csapatnak. A fődíjon kívül – a legjobb két csapatnak – labdarúgó-felszerelés, és népstadionbeli döntő mérkőzés a jutalma. A kupa kiírásának célja, hogy azok a járási és megyei bajnokságokban szereplő együttesek is nevezzenek az MNK-ba, akiknek az indulás nem kötelező. Továbbá, hogy a jól ismert bajnoki ellenfelek mellett a kupamérkőzések kapcsán magasabb osztályú (NB III-as, NB II-es, NB I-es) csapatokat is láthassanak, fogadhassanak a községek szurkolói. Ezt a törekvést igyekszik elősegíteni a kupaszabály is, miszerint minden esetben az alsóbb osztályú csapat a pályaválasztó. Következésképpen, a rangosabb ellenfelek fogadása növelheti a szurkolók érdeklődését, a korábbiaknál jobban felkeltheti a helyi gazdasági és társadalmi vezetők figyelmét, nagyobb gondot fordítanak az egyesületek munkájára és a sportlétesítmények fejlesztésére. […] Az is figyelemre méltó, hogy a falvakban közüggyé vált az alsó osztályú csapatok kupamérkőzéseinek rendezése, meg hogy több ifjú tehetség került felszínre.”
Szabad Föld-kupa
1974. május 1.
Népstadion, 2000 néző
Hercegszántó–Fadd 3–3 (1–2) – győzött alacsonyabb osztályú csapatként a Hercegszántó
Hercegszántó: Gyurkity – Grézló (Nagy L.), Glavatity, Molnár – Nagy F., Juhász – Barna, Szálas, Klár, Kovacsev (Kádár), Tóth.
Fadd: Fenyvesi I. – Aradi, Kovács, Horváth – Papp II. (Schuszter), Szűcs II. (Baross) – Fenyvesi II., Papp III., Kiss I., Horváth, Szabó.
Gólszerző: Barna (2), Tóth, ill. Kiss I., Fenyvesi II.
A Szabad Föld-kupa győztesei
Az 1964-ben Szabad Föld-kupaként indított versengés neve az idők során sokszor változott: volt Vasarely–Szabad Föld-kupa (1990–1992), Szabad Föld–Kincses Kalendárium-kupa (1997, 2004), Sport TV-kupa (2005–2009), Sport M-kupa (2011–2013), 2010-ben és 2014 óta mindmáig Amatőr-kupa néven írták ki. Íme, a győztesek listája:
1964: Budaörsi KSE
1965: Vecsési VIZÉP
1966: Mindszenti Tiszavirág TSZ
1967: Nyirád
1968: Kapuvári Községi Sportkör
1969: Szentegáti MEDOSZ
1970: Ceglédi MEDOSZ
1971: nem rendezték meg
1972: Medgyesegyházi MEDOSZ
1973: Barcsi SC
1974: Hercegszántói TSZ SK
1975: Soltvadkerti TE
1976: Paks
1977: Csorna
1978: Csorna
1979: Celldömölki VSE
1980: Üllői SK
1981: Jászkiséri Lenin TSZ SE
1982: Hernádi Március 15. TSZ
1983: Romhány
1984: Gödi Dunamenti TSZ SK
1985: Nagyecsedi TSZ SK
1986: Mákvölgyi Bányász
1987: Csurgó
1988: Celldömölki VMSE
1989: Körmendi Dózsa MTE
1990: Pécsi Postás
1991: Rábapatona
1992: Baktalórántháza
1993: Sáránd
1994: Kisszállás
1995: Nyírmeggyes
1996: Felsőszentmárton
1997: Hajós
1998: Jánossomorja
1999: Kemecse
2000: Tápiószentmárton SE
2001: Gyirmót SE
2002: Budapest Erőmű SE
2003: Szár
2004: Bagi TC
2005: Várda SE
2006: Törökbálinti TC
2007: Kóka KSK
2008: Cigánd SE
2009: Rum KSC
2010: Dunaújváros Pálhalma
2011: Győrszemere KSK
2012: Jánossomorja SE
2013: Velence SE
2014: Pilisi LK
2015: Sajóbábonyi Vegyész SE
2016: Géderlaki KSE
2017: Ménfőcsanak ESK
2018: Sényő
2019: Lipót
2020: Salgótarjáni BTC
2021: Dunavarsányi TE
2022: Szegedi VSE
2023: Felsőzsolca
2024: Unione FC
A Hátsó füves futballmentő túra további programjait és további aktualitásokat a Hátsó füves Facebook-oldalán lehet nyomon követni.
