A lista élén Sol Campbell esete szerepel. A volt Tottenham- és Arsenal-játékos általános meglepetést okozott azzal, hogy miután lejárt a szerződése a Portsmouthnál, Sven-Göran Eriksson csapatához, a negyedosztályú Notts Countyhoz igazolt.
Legalább ugyanekkora megdöbbenést keltett, amikor egyetlen mérkőzés után kérte a megállapodása felbontását – állítólag azért, mert olyan ígéretet tettek neki a klubvezetők, amit aztán nem tartottak be.
Még érdekesebb a korábbi német válogatott középpályás, Dietmar Hamann története, aki egy nappal azután, hogy 2006 júniusában megegyezett a Bolton vezetőivel, csatlakozott a Manchester Cityhez. A középpályásért négyszázezer font kárpótlást fizetett új klubja.
Hamannhoz hasonlóan egyetlen tétmeccsen sem lépett pályára új csapatában Clive Allen, akit 19 éves korában, 1980-ban az Arsenal 1 250 000 fontért szerződtetett a Queens Park Rangerstől, majd az ifjú reménység két hónap után a Crystal Palace-hoz került egy csereüzlet keretében.
Paul Gascoigne 2003-ban kötött egyéves játékos-edzői szerződést a kínai Kanszu Tianmával. Új együttesében az első fellépésén rögtön gólt lőtt, majd négy meccs után az Egyesült Államokba utazott, hogy alkoholelvonó kúrán vegyen részt, később pedig már nem térhetett vissza, mert a klubvezetők nem fizették tovább a gázsiját, és közben a SARS-vírus is megjelent Kínában.
A Premier League legrosszabb külföldi igazolásai között tartják számon az Eurosport listáján is szereplő Marco Boogerst, aki 1995-ben 1 millió fontért érkezett a West Hamhez.
A Mad (Őrült) Marcónak elnevezett csatár már a második meccsén magára haragította a közönséget, ugyanis rendkívül keményen és csúnyán csúszott be a Manchester United védőjének, Gary Neville-nek, amiért kiállították. Ezt követően elhagyta Angliát, és hetekig a lakókocsijában bujkált Hollandiában, majd miután rátaláltak, gyorsan meg is szabadultak tőle.
