Isteni Diogo – Domonkos Bálint jegyzete

FELFOGHATATLAN. Ahogyan a szurkolónak, természetesen a sportújságírónak is van kedvenc csapata, kedvenc játékosa. Emlékszem arra, amikor gyerekként megnéztem életem első Liverpool-mérkőzését, és arra a pillanatra is, amikor megmagyarázhatatlan kötelék alakult ki köztem és a klub között. Rögtön a csapat szurkolója lettem, pedig nem egy nagy meccsen szerettem bele – noha volt jó néhány –, hanem egy átlagos bajnokin, amikor öttel vertük meg az Ipswichet.

Már a Liverpoolhoz szerződése, 2020 előtt is szimpatizáltam vele, de amikor először magára húzta a vörös mezt, elkezdtem kötődni hozzá.

Sohasem a rivaldafényben élő játékosok voltak a kedvenceim, sokkal inkább a „szürke eminenciások”, akik társaikhoz hasonló alázattal adják tudásuk legjavát, s szenvedéllyel dolgoznak, amikor a csapat kirobbanthatatlan játékosai, illetve akkor is, amikor a keret szélére sodródva, csereként beállva kell bizonyítaniuk.

Diogo Jota ilyen volt.

Nem ő volt a legjobb, de amikor kellett, lehetett rá számítani. Számomra ezzel emelkedett ki a többiek közül. Hihetetlenül érezte a kaput, s ezzel rengeteg meccset nyert meg a Liverpoolnak.

Tavasszal még a Premier League, június 8-án a portugál válogatottal a Nemzetek Ligája megnyerését ünnepelte (az NL-döntő volt élete utolsó tétmérkőzése), két hete pedig összekötötte életét szerelmével, három gyermeke édesanyjával, Rute Cardosóval, s a tragédia előtti napon került fel az esküvőről készült videó Jota közösségi oldalára, amihez azt írta: „Egy nap, amire örökké emlékszünk majd.”

De az örökké relatív kifejezés, mindenkinek mást jelent. Neki 11 napot. A Liverpool-szurkolók számára viszont örökké beírta magát a klub történetébe, legenda lett. Sohasem felejtem el, alacsony termete ellenére mennyi gólt fejelt, milyen mesteri érzékkel érkezett a kapu elé vagy éppen szolgálta ki társait, örök emlékek maradnak a Manchester United és a Leicester elleni sarkazós góljai, az Arsenal elleni cselsorozat utáni találata, illetve emelése is.

A nemzetközi reakciókból kitűnik, mekkora veszteség érte a világ labdarúgását, klubok garmadája búcsúzott Jotától a Liverpool bejegyzése alatt, egykori edzője, Jürgen Klopp így köszönt el tőle: „Nagyon nehezen birkózom meg ezzel a pillanattal.” És a német mesternek megint igaza van, ezzel nehéz megbirkózni. Válogatottbeli csapattársa, Cristiano Ronaldo summázta legjobban a történteket: „Ennek semmi értelme.”

És valóban nincs. Ennyire kegyetlen a sors és az élet. A csupa szív ember testvérével együtt hagyta itt csodálatos családját, nemcsak feleségét és gyermekeit, hanem a Liverpoolt is. Bízom benne, hogy minél hamarabb visszavonultatják a 20-as mezszámot a Mersey partján, hogy méltón emlékezzünk a remek labdarúgóra, a nagyszerű férjre és apára.

Szoboszlai Dominikéknak érte is kell harcolniuk, hogy ne csak egy napra, hanem Jota egész pályafutására emlékezzünk.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!