82 évesen úgy döntött az olimpikon, hogy nem vesz részt több maratonin

Egészen elképesztő maratonista pályafutás végére tett pontot Jamada Keizo azzal, hogy kijelentette, versenyszerűen többé nem indul maratonifutó-versenyen. Fent nevezett úriember tudniillik 1927. január 20-án született, azaz 82 éves, és több mint 50 évvel ezelőtt, 1953-ban megnyerte a világhírű bostoni maratonit.

Ám nehogy azt higgyük, hogy az atléta végleg leáll. Visszavonulásának bejelentése alkalmával az újságíróknak leszögezte, hogy a jövőben megelégszik a napi 20 kilométeres gyaloglással.

Jamada tagja volt az első nagy japán maratonifutó-generációnak, amely meghonosította és népszerűvé tette a hosszútávfutást a távol-keleti országban – Jamada mellett Tanaka Sigeki 1951-ben, Hamamura Hideo pedig 1955-ben diadalmaskodott Bostonban, az olimpián kívüli legnagyobb presztízsű maratonin –, és 1952-ben ő képviselte hazáját a helsinki játékokon (a 26. helyen ért célba 2:38:11-es idővel). Egyik legnagyobb győzelmét 1956-ban a fukuokai viadalon aratta.

Az idén három maratonit is lefutó Jamada áprilisban 19. alkalommal teljesítette a 42.195 kilométeres távot Bostonban, nem sokkal azután, hogy a tokiói versenyen 5:24:50 óra alatt ért célba.

„Nem leszek már fiatalabb, szóval úgy döntöttem, hogy nem teljesítem többé a 42 kilométert. Mostantól csak a jókedvem miatt futok, és hogy formában tartsam magam” – mondta a hazájában Ironmannek becézett atléta.

Japánban a maratoni futók a legelismertebb sportolók közé tartoznak. Első ötkarikás érmüket 1964-ben, a hazai rendezésű olimpián Cumuraja Kokicsi szerezte meg (ő 1968-ban öngyilkos lett, miután lumbágót állapítottak meg nála; búcsúlevelében ezt írta: „fáradt vagyok, hogy még egyszer fussak”). Az utóbbi években a nők szállították a sikereket a „felkelő nap országának” – a 2000-es sydneyi olimpián Takahasi Naoko, 2004-ban, Athénban pedig Nogucsi Mizuki nyakába akasztották az aranyérmet.