Számíthatunk rá – Vincze Szabolcs jegyzete

Az idejére sem emlékszem, mikor fordult elő legutóbb, hogy egy selejtezőben azért kellett izgulni, vajon a súlylökő Márton Anita bejut-e a döntőbe, vagy sem. Pláne egy fedett pályás Európa-bajnokságon, hiszen két éve Belgrádban és négy éve Prágában is az első helyen kvalifikálta magát a fináléba. A történethez mondjuk hozzátartozik, hogy végül meg is nyerte mindkettőt.

Talán túlzás, hogy Glasgow-ban izgulni kellett, de nem volt olyan sima az első kör, mint szokott, és péntek délelőtt az Emirates Arenában valószínűleg minden magyarnak „csuriban” volt az ujja – talán még mindig higgadt edzőjének, Laci bácsinak is –, amikor világbajnokunk csak a hetedik helyen jutott be a nyolcas döntőbe.

Azonban a selejtező után ez a gyenge teljesítmény már senkit sem zavart annyira, mert a Békéscsabai AC dobóatlétája egyértelműen azon a szinten van, hogy simán el lehet hinni róla: egy elrontott verseny után két nappal világklasszis produkcióra lesz képes. És ettől kezdve valóban minden a szokásos forgatókönyv szerint zajlott. Nem utolsósorban jóstehetségből is jelesre vizsgázott a sportoló, amikor azt mondta a selejtező után, hogy szerinte tizenkilenc méter kell majd az éremhez. Nos, centire pontosan annyi kellett neki a bronzhoz…

Címvédőként lépett a dobókörbe, ám hosszú sérülésből visszatérve pontosan tudta, nagyon nehéz lenne újra megszerezni az aranyat. Ő sem egészen olyan még, mint egy évvel ezelőtt, s esztendők óta először a nagy ellenfél, a német Christina Schwanitz is ott volt a mezőnyben. Aztán gyorsan kiderült, tényleg nem kellett annyira izgulni, hiszen edzőjével újra bizonyították, továbbra is a formaidőzítés nagymesterei, Anita pedig továbbra is az év főversenyén képes a legjobb teljesítményre. Csak tizenkét centi választotta el az aranyéremtől, a 2016-os portlandi fedett pályás világbajnoki ezüstérem óta nem volt ilyen szoros világversenye.

Glasgow-ban elképesztő sorozat folytatódott, Márton Anita immár ötödik éve minden világversenyről éremmel tér haza, és ebből a fedett pályás Európa-bajnokságból is kihozta, amit lehetett. Megszakítás nélkül ez volt a hetedik világversenye, amelyen indult és dobogóra állhatott.

Ez a bronzérem legalább olyan értékes, mint korábbi fedett pályás Eb-aranyai, mert a stabilitást jelképezi. Azt, hogy mindig lehet számítani rá.