Rég volt ilyen – Vincze Szabolcs jegyzete

Legutóbb talán az ezredforduló környékén volt olyan erős fedett pályás szezonja a magyar atlétikának, mint 2021-ben, ami alapvetően két mutatóból szűrhető le.

Az egyik, hogy az elmúlt húsz év legeredményesebb téli országos bajnokságát rendezték az idén, Magyarország nemzeti versenye a Nemzetközi Atlétikai Szövetség pontozása alapján a tizenkettedik legerősebb volt Európában, maga mögé szorítva többek között Svédország, Portugália, Törökország, Belgium és Szerbia téli viadalát. Tizenkettediknek lenni a kontinensen bármilyen sportágban kiemelkedő eredmény, főleg olyanban, amelyben óriási a nemzetközi konkurencia – márpedig az atlétika ilyen.

A másik, hogy a jövő héten kezdődő fedett pályás Európa-bajnokságra még sosem delegált ilyen nagyszámú csapatot a magyar atlétika, leszámítva a nyolcvanas évek két eseményét, amelyeknek Budapest volt a rendezője. És igaz, hogy anyai teendői miatt nem lesz ott a súlylökő Márton Anita – akitől biztos érmet remélhettünk az előző három fedett pályás Eb-n, kétszer ráadásul aranyat szerzett –, csapatunknak így is lesznek döntős reményei, néhány versenyzőnknek éremszerzésre is van esélye.

Pedig ez az Eb nem lesz könnyű. Bár a főversenynek mindenki a nyári olimpiát tekinti, csak az a biztos, amit meg is rendeznek, és ebből a szempontból a toruni viadal egy lépéssel előrébb jár. A fedett pályás szezon már régen kinőtt abból a szerepből, hogy csak felkészítsen a szabadtéri idényre, Torunban a legtöbb versenyszámban erős mezőny várható – és nem csak azért, mert a sportolóknak az elmúlt egy év korlátozásai miatt versenyhiányuk van.

Azért is, mert a jó márciusi Eb-szereplés sokat nyomhat a latban az olimpiai kijutás szempontjából is. A kvalifikációs időszak júniusi lezárásákor az ötkarikás ranglista öt legjobb eredménye számít a végső elszámolásnál, ebből – versenyszámoktól függően – több vagy kevesebb a fedett pályás eredményekre is kiterjed, márpedig a sportolók mikorra élesítenék a csúcsformájukat, ha nem az idény főversenyére? A toruni viadal ezért már Tokióról is dönthet.

A magyar atlétikát visszavezetni a rendszerváltozás utáni nihilből a sportág legjobbjai közé óriási feladat, de a 2021-es fedett pályás szezon olyan tendenciát jelez, amely bizakodásra adhat okot: talán már nem is kell olyan sokat várni. Tartjuk az irányt a 2023-as hazai vb-re.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!