Barangolás a magyar futball rejtett tájain
Megrázó történet a vajdasági település, Bezdán fekete napjáról, az 1944. november 3-i vérengzésről: a jugoszláv partizánok a falu népét a pályára terelték, a férfiakat a határban tömegsírba lőtték, elsőként a futballcsapat tagjait. Aki túlélte, társai sírját ásta. Helyszíni riport.
Indul a futballhétvége Zalában: asszonyok–lányok meccsel hangol Vindornyaszőlős a férfi csapat Kehidakustány elleni megyei III. osztályú bajnokijára. Vagy úgy is fogalmazhatunk, a férfiak igyekeznek méltó utómeccsel bearanyozni a hölgyek csúcsrangadóját.
Meccsek a magyar csúcsokon: a SZOT-üdülő legendás galyatetői derbijeitől a bükkszentkereszti sziklarobbantásig. Futballélet az ország tetején.
Ságújfalu–Mátraverebély, megyekettő, Nógrád. Nem kell félni.
Egy Újpest-klasszis, akit édesapja a Ferencvárosba szánt. Egy bohém sváb, akivel a borospohár mellett bármikor el lehetett dalolni. Egy futballista, akinek házához német ellenfele ötven évvel meccsük után küldött tisztelgő küldöttséget. Egy dózsás, aki – jobbján a később disszidálási kísérlet miatt felakasztott Szűcs Sándorral – ülve fogadta az öltözőben Kádár Jánost. Egy ember, aki semmi pénzért nem hagyta volna el a Dunakanyart.
A legendás újpesti fedezet, Nagymarosi Mihály özvegyénél jártam.
Perzselő augusztusi vasárnap volt, egy héttel a bajnoki rajt előtt.
Árnyék semmi, a tűző nap vadul és kíméletlenül égette a gyepet. Mint meccsnapon mindig, 2010. augusztus 1-jén is kitolta büfékocsiját a pálya mellé Oreskó Gyula, az Ákos presszó tulajdonosa, a hideg sört, fröccsöt csak úgy nyakalták a tikkadt nézők.
Utolsó edzőmeccsére készült Olaszliszka, Mád ellen.
Olaszliszkán úgy tartják, még minimum húsz évnek el kell telnie ahhoz, hogy az egyébként szép fekvésű és vendégszerető falu levakarja magáról a szégyenbélyeget, amelyet a 2006-os lincselés és brutális tanárgyilkosság ragasztott rá. A helyi cigányság az 1730 lelkes településen a lakosságnak mintegy harmadát teszi ki, az együttélés nem mindig zavartalan, de mint a futballcsapat példája is mutatja, a hétköznapok szintjén működik.
Jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei III. osztályban szerepel a helyi csapat, amely tulajdonképpen nem is helyi. Négy évnyi szünet után tavaly hozták létre az olaszliszkai központtal működő Zemplén OVT-t, amely három környékbeli település, Olaszliszka, Vámosújfalu és Tolcsva közös együttese.
Széttört monitor, barnuló ágyszivacs, kettérepedt lavór hever a gazos fűben, ahol valaha NB I-es mérkőzéseket játszottak. Perecesen még mindig emlékeznek az 1947-es, Ferencváros elleni félbeszakadt mérkőzésre, amelyen 3:0-s hazai vezetésnél Kertesi Ignác belecsimpaszkodott a hálóba, és súlyától kettétört a kapufa. A ma már Miskolchoz tartozó valamikori bányásztelepülésen rendhagyó kirándulást tettünk a régi futballromok között. “Eltört kapufa, Fradi-meccs és romok Perecesen” bővebben
Beloianniszi döntés született az Üllői úton: a magyar–görög Eb-selejtező döntetlenjét leginkább a Fejér megyei görög településen tartják igazságosnak. Riport Mirkó István fotóival a magyar faluból, ahol még a Rákóczi utca nevét is görögül írják.
Ott jártunk, ahol Lipcsei Péter, a kazincbarcikai 105-ös iskola egykori bánya-elektrolakatos tanulója először és utoljára leereszkedett az aknába. A Borsod megyei Múcsonyban megelevenedett a Szabad Föld-kupát elnyerő Mákvölgyi Bányász legendája, és az is kiderült, mire megy csapatával a helyi edző, Lipcsei Imre Kurityán ellen.
„Ha én gólt rúgok, az mindig bombagól!” – mondta nemrég Aranyos Imre, a Berkenye játékosedzője, a Vác és a Vasas korábbi jeles futballistája. A 48 éves tréner azonnal pályára küldi magát, ha a Nógrád megyei I. osztályban szereplő csapat bajba kerül. És néha anélkül is…
.JPG)
Sivár folyosó, kétoldalt komor zárkaajtók, a levegőben áporodott börtönszag. Fogvatartottak csoportját kíséri munkára az őr, a neonfényben zord arcok, bizalmatlan tekintetek villannak elő.
A márianosztrai börtönben jártunk.
Különös összefonódások jellemzik Márianosztrán a börtön és a helyi futballcsapat életét: egykor a büntetés-végrehajtó intézet platós Csepel teherautóján zötykölődtek a játékosok az idegenbeli mérkőzésekre, közvetlenül a pálya mellett csörgedezik a régi becenevén csak Rabszaros-pataknak nevezett Bezina-patak (legalább tízszer minden meccsen ki kell halászni belőle a labdát), és a helyi labdarúgók között mindig is akadt néhány a börtön dolgozói közül.
A középkori templomáról híres Vas megyei község, Ják szomszédságában volt valamikor egy különálló házcsoport, a Vitéz-major. Itt született 1939. február 3-án Novák Dezső, a későbbi kétszeres olimpiai bajnok labdarúgó. A majorság épületeit azóta lebontották, helyükön ma puszta szántóföld látható.
Tanulságos utazás Ausztriába egy rábatótfalui magyar futballistával. A régióból a tehetségesebbek tömegével járnak át játszani a határon túlra, és ezen kár csodálkozni: Bartakovics Gábor wallendorfi példája szerint a helyi legalacsonyabb, hetedik ligában is simán meg lehet keresni havi 250–500 eurós zsebpénzt egy meccsel és heti két edzéssel. Így tűnnek el a játékosok a Vas megyei falusi csapatokból…
Szinte hihetetlen, de a 2354 lakost számláló bácskai községben, Garán átlagban minden 17. helybelire jut egy válogatottság. A település ontotta a jobbnál jobb labdarúgókat: itt született Dunai János (1 válogatottság), Dunai Antal (31) és Páncsics Miklós (37), de garai családból származik Disztl Péter (37), valamint Disztl László (28) is. És ez még nem minden: a futball egyéb “részterületei” is jelentős helyi képviselettel bírtak. A nyolcvanas évek hírhedt totókirálya, Molnár Tibor a garai temetőben nyugszik, a magyar futball nagy juhásza, Stadler József pedig kuplerájt üzemeltetett a falu végében…
“Egy falu, 134 válogatottság…” bővebben
Romos és elhanyagolt állapotban áll a ház, ahol Albert Flórián nevelkedett Hercegszántón, miután elveszítette édesanyját. A 2011-ben, hetvenévesen elhunyt futballista egyetlen Szántón élő rokona, Jelity Anica néni elevenítette fel az indulás éveit.
akkoriban volt forgalom bőven.
Albert Flórián szülőfalujában, Hercegszántón lázasan készülnek a Bács-Kiskun megyei harmadosztály déli csoportjának tavaszi rajtjára. A felkészülés utolsó előtti állomásaként a Szeremle ifivel csapott össze a csapat. A vasárnapi mérkőzés előtt két nappal András Sándor adott interjút. A 39 éves középső hátvéd a fiatal hercegszántói csapat vezéregyénisége, csendes, nyugodt alkat, szavának súlya van az öltözőben. A meccset sérülés miatt ki kellett hagynia, és a péntek esti edzésre is civilben érkezett, egy maszek munka miatt jókora késéssel. Üzent a többiekkel, nem túl nagyok a disznók, úgyhogy fél hétre, háromnegyed hétre már odaér.
Dunaszekcső–Ferencváros 1–0… Akkoriban a fél ország felkapta a fejét az eredményre, amely Varga Zoltán első vereségét jelentette a zöld-fehérek edzőjeként. Azóta a hihetetlen kupabravúr a feledés homályába veszett, a szekcsőiek azonban még mindig büszkén húzzák ki magukat, ha a Fradi neve szóba kerül. Elindultunk, hogy megkeressük Pankovics Róbertet, a pörbölyi fatelepen dolgozó gólszerzőt és a szekcsői diadal többi szereplőjét.
