Rövid az élet – Thury Gábor jegyzete

Dörzsölhetném a kezem, hogy kezdődik a labdarúgó Bajnokok Ligája, ráadásul a D-csoportban Barcelona–Juventus mérkőzéssel, tehát megismétlődik a sorozat 2015-ös döntője. Ám mielőtt tűzbe jönnék, eszembe jut, hogy ebből a kvartettből valószínűleg mindkét együttes továbblép az egyenes kieséses szakaszba. Akkor meg mire az izgalom?

Ha a globalizációt jellemeznem kellene, a BL-t mindenképpen belevenném, a lényeg a profitmaximálás, ráadásul a futball nem is olyan rossz sport, bolondulnak érte az emberek, főleg a fiatalok. Magam szomorúan konstatálom, hogy úgy érzem magam, mint csóró gyerek a cukrászda előtt, ez egyébként szimbolikus kép is egyben, úgy is értelmezhető, hogy a szegény ember nem nyer bebocsátást a gazdagok világába. Nemigen hoz lázba a sorozat, az pláne nem, hogy jobb híján valamelyik külföldi csapatért szorítsak. Ez tőlem teljesen idegen, mi több, értelmezhetetlen, valószínűleg annak okán, hogy ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek tagjai még láttak hús-vér magyar futballcsapatokat a BL elődjében, a BEK-ben, sőt csekélyebb továbbjutási eséllyel a BL-ben is (FTC, DVSC). Ezek után bocsássanak meg nekem, hogy nem szorítok egyetlen burnuszos – vagy éppen nem burnuszos – milliárdos által bekebelezett csapatnak. Tudom én, hogy mindenki úgy csillapítja a minőségi futball iránti éhségét ahogy tudja, értem, hogy a szükség hozza az ...-imádatot (a pontok helyére bármelyik mamutklub neve behelyettesíthető). De ez pótcselekvés, igaz, nem a szurkoló, a magyar futball az oka.

Ami a honi együttes nélküli BL-t illeti, azt szoktam mondani, az egyenes kieséses szakaszban kapcsolódok be küzdelmekbe aktív nézőként, addig a gyengébb csapatoknak „szurkolok”, szigorúan csak a háttértévézők táborát erősítve. Különben is rövidebb az élet annál, hogy a magyar mérkőzéseknél ugyan magasabb színvonalú, ám a jórészt borítékolhatóan továbbjutó együttesek meccseit nézze az ember (ezt némi meglepetésfaktorral fűszerezve a cirka egy hónapig tartó Eb-n vagy vb-n ki lehet bírni). Ezen az optikán keresztül nézve marad az APOEL, mint kiscsapat, de mivel nem vagyok ciprusi, maradok, aki vagyok: csóró magyar.

S felvetődik bennem, megadja-e még az élet, hogy másként lesz?

Magyar maradnék, de csóró nem…