Lovak és mókusok – Malonyai Péter jegyzete

Túl vagyunk az idény eleji megszokott felhajtáson, sorsoltak a Bajnokok Ligájában – kezdődhet a tánc.

Nekünk még ott van az elit 32 ellenére most fontosabb mai Európa-liga-sorsolás, a Fradit tisztelve ez a legkevesebb, de a lényeg, hogy végérvényesen, az UEFA, tehát a hivatal jóvoltából is beindult a verkli.

Elintézve a szoros magyar érdekeltséget, a Gulácsi Péter, Willi Orbán és Szoboszlai Dominik (fő)szereplésével harcba szálló Leipziget, az esélyekről éppen úgy nem vagyok hajlandó beszélni, mint a többi csoport esetében. Elvégre, a Manchester City, a Paris Saint Germain akkora falat, hogy az csak na, az FC Bruges már diétásabb, de ugyebár soha nem lehet tudni.

Így aztán ha azt mondom, Hajrá, Lipcse!, mindent megtettem, hiszen annyi a meccs, hogy még a múltba se látunk kapásból, hát még a jövőbe. Ha valaki csak úgy, emlékezetből felsorol nekem nyolc végeredményt a tavalyi első fordulóból, övé minden tiszteletem. Rám ne számítson vetélytársként, mert – szégyen, nem szégyen – nálam a kieséses szakasznál kezdődik a Bajnokok Ligája.

Ma is jobban szeretném, ha az üzletileg és tévéügyileg persze korszerűtlen forma lenne az úr, összesorsolják az indulókat, és oda-vissza alapon szépen eljutnánk a végéig.

Erre nincs esély, ezért aztán engem a Lovakat lelövik, ugye? című Sydney Pollack-kultfilmre emlékeztet az egész, pontosabban a témájára, a maratoni táncversenyre. Ahol a párok addig táncolnak, amíg bírják, az a kettős győz, amelyik talpon marad. A forgatókönyv 1500 dollárban rögzíti a nyertes pénzdíját, a Bajnokok Ligájában nyilván sokszorosa a nyeremény, olyannyira, hogy méricskélni sem érdemes. De a lényeg ugyanaz: ki bírja a legtovább?

Hétköznapibban említhetném a mókuskereket, amelyben a szegény kis állat csak teker, teker, teker – ameddig csak bírja vagy bírnia kell. Miután az eszköz kísérletek tárgya is (itt a hasonlóság az UEFA kiírásaival), engem az izgat, mi lesz a mókussal, mire megáll a kerék.

Ezzel együtt ne higgyék, hogy a Bajnokok Ligája ellen beszélek, legfeljebb nem mellette. Az idő kerekét – igyekszem stílszerű lenni – visszaforgatni nem lehet, így örülhetünk annak, hogy a megadott időpontokban jó futballistákat láthatunk a pályán.

Aztán majd csak eljön az 2022-es tavaszvég, amikor átmenetileg abbamarad a forgás. A lovak, a mókusok fellélegezhetnek, vagy inkább vehetnek egy nagy levegőt.

Mert a kerék nem áll meg.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!