Kolbászkerítés – Malonyai Péter jegyzete

Konjunktúrája van most Carlo Ancelottinak, a szombati, valóban emlékezetes Liverpool elleni győztes Bajnokok Ligája-döntő után ez természetes. Azok is a pajzsukra emelik, akik néhány hete még azt szajkózták, hogy nem korszerű, eljárt, de legalábbis megállt fölötte az idő, lesajnálták, talán le is írták. Óvatosan persze, mert mégiscsak a Real edzője, márpedig a madridi topklub van annyira fajsúlyos, hogy a sárba taposás ne derékig történjék.

Ami engem illet, meggyőződésem, hogy Ancelotti a párizsi finálé előtt is ugyanolyan jó edző volt, mint most, hibái nyilván vannak, ahogy korábban is voltak.

Nem szorul a védelmemre, a szimpátiámra sem Ancelotti, de mindig nagyra becsültem, nem most került nálam előre. A címei, trófeái persze tiszteletre méltók, ám nálam a fő erénye: játékosokban gondolkozik. Azt nézi, kinek mi az erőssége, a gyengéje, mire használható, használható-e egyáltalán.

Hogy példával éljek, a szlovák klasszis, Marek Hamsík esetét veszem elő. Nemrégiben éppen a Nemzeti Sportnak nyilatkozta, hogy amikor 2018-ban el akarta hagyni a Napolit egy zsíros kínai szerződés kedvéért (ahogy mondta, visszautasíthatatlan ajánlat volt), Ancelotti lett a csapat mestere. Elfogadta az érveit, de hozzátette, szeretné, ha maradna. Hamsík maradt, most pedig állítja, hogy Ancelotti a világ legjobb edzője. Szimpatikus, nyitott, karizmatikus egyéniség – íme az összefoglalás.

És persze nyugodt. Amikor a Real a tavasszal 4–0-ra kikapott a Barcelonától, mindenki az el Clásico gyalázata – így mondták – okán sajnálta le az edzőt (is), ő viszont magabiztosan közölte Florentino Pérez elnökkel, hogy ne aggódjon, megnyerik a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját egyaránt.
Kockáztatott? Tizenkilencre húzott lapot? Meglehet, ám a kártyaasztaltól ő és csapata állt fel teli zsebbel. Minden bizonnyal a rendíthetetlen nyugalmának is köszönhetően. Ami átragadt a játékosaira, mert a meccs előtti öltözői légkör érzékeny az ilyesmire is. Ő persze tudja, mit kell mondania, úgy érvelt, hogy a magabiztosság a klub történelméből fakadt. Miközben állítólag azt mondta Thibaut Courtois-nak, hogy bejuttatja a döntőbe, ám a finálét már neki kell megnyernie.

Így történt. Mi pedig mondhatjuk, hogy látnok, de azért tudnunk kell, hogy ha kikap a Real, szinte senkit sem érdekelnének az ilyen apróságok.

Ami engem illet, meggyőződésem, hogy Ancelotti a párizsi finálé előtt is ugyanolyan jó edző volt, mint most, hibái nyilván vannak, ahogy korábban is voltak.

Nem szorul a védelmemre, a szimpátiámra sem Ancelotti, de mindig nagyra becsültem, nem most került nálam előre. A címei, trófeái persze tiszteletre méltók, ám nálam a fő erénye: játékosokban gondolkozik. Azt nézi, kinek mi az erőssége, a gyengéje, mire használható, használható-e egyáltalán.

Hogy példával éljek, a szlovák klasszis, Marek Hamsík esetét veszem elő. Nemrégiben éppen a Nemzeti Sportnak nyilatkozta, hogy amikor 2018-ban el akarta hagyni a Napolit egy zsíros kínai szerződés kedvéért (ahogy mondta, visszautasíthatatlan ajánlat volt), Ancelotti lett a csapat mestere. Elfogadta az érveit, de hozzátette, szeretné, ha maradna. Hamsík maradt, most pedig állítja, hogy Ancelotti a világ legjobb edzője. Szimpatikus, nyitott, karizmatikus egyéniség – íme az összefoglalás.

És persze nyugodt. Amikor a Real a tavasszal 4–0-ra kikapott a Barcelonától, mindenki az el Clásico gyalázata – így mondták – okán sajnálta le az edzőt (is), ő viszont magabiztosan közölte Florentino Pérez elnökkel, hogy ne aggódjon, megnyerik a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját egyaránt.
Kockáztatott? Tizenkilencre húzott lapot? Meglehet, ám a kártyaasztaltól ő és csapata állt fel teli zsebbel. Minden bizonnyal a rendíthetetlen nyugalmának is köszönhetően. Ami átragadt a játékosaira, mert a meccs előtti öltözői légkör érzékeny az ilyesmire is. Ő persze tudja, mit kell mondania, úgy érvelt, hogy a magabiztosság a klub történelméből fakadt. Miközben állítólag azt mondta Thibaut Courtois-nak, hogy bejuttatja a döntőbe, ám a finálét már neki kell megnyernie.

Így történt. Mi pedig mondhatjuk, hogy látnok, de azért tudnunk kell, hogy ha kikap a Real, szinte senkit sem érdekelnének az ilyen apróságok.

Legfeljebb azokat, akik már tudják: több nap, mint kolbász.

Ancelotti biztosan tudja.

Még most is, amikor kolbászból van a kerítés.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!