TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Egyrészt öröklődik a tehetség, másrészt rendkívül hasznos az a tapasztalat is, amit a szülők tovább tudnak adni. Ha rászánják magukat. Mert tény, hogy számos apává, anyává avanzsált világsztár szokta elmondani, nem erőltetik, hogy gyermekeik kövessék őket a siker sok lemondással és fájdalommal járó útján.

ALAPVONAL. Birtalan Istvánt tegnap kísérték utolsó útjára Bukarestben. A tengernyi virág között ott volt a Magyar Kézilabda-szövetség búcsúkoszorúja is. Hozzáteszem, ahogy illik olyan világhírű kézilabdás esetében, akit a magyar nemzet adott a sors kifürkészhetetlen akaratából egy másik ország sportdicsőségére.

ALAPVONAL. A csapásokkal kapcsolatban mindig eszembe jut, mi lett volna, ha nincs a kudarc. Ha mondjuk Párizsban megnyerjük az olimpiát (voltak ilyen álmaink…), 1938-ban és 1954-ben a világbajnokságot, Marseille-ben nem maradunk alul 1969-ben, és kijutunk a mexikói vb-re. A magyar futball nívója, közege, háttere akkor is olyan lett volna, amilyen, megérett némi (némi?) reformra.

ALAPVONAL. Ilyenkor csönd van a pást körül, csak a pengék találkozása, a bíró szavai és a versenyzők sikolyai-üvöltései hallatszanak, bár az utóbbi sem illendő, éppen a lovagiasság jegyében – és ezt azért tartják is a sportolók. Szombat délután azonban a Ludovika Aréna nézőtere felrobbant, pedig éppen két, azonos klubhoz tartozó kardozó kötött be egymással szemben.

ALAPVONAL. Szeretném, ha a mérkőzést befolyásoló játékvezetői tévedések után a nagyérdemű értesülne arról, hogy a bíró a következő hétvégékből hányat pihen, mert a piros lapokkal sújtott vagy a renitens szurkolói miatt bűnhődő klubok büntetéseiről azonnal megtudunk mindent, viszont a JB tagjai továbbra is szentek, sérthetetlenek, burokban élnek, az egyetemes labdarúgáson belül államot képeznek az államban.

ALAPVONAL. Szó se róla, Klopp leigazolása fényesen bejött. Olyannyira, hogy riválisa, Pep Guardiola, a Manchester City – nem mellékesen spanyol – trénere búcsúzásként a könnyeivel küszködve liverpooli héroszelődei, Bill Shankly és Bob Paisley magasságába emelte őt. Sportemberi, nemes gesztus.

ALAPVONAL. Magyar labdarúgót sohasem övezett addig olyan őrült rajongás, mint Nyers Istvánt, a milánói csapat megállíthatatlan balszélsőjét, aki az Internazionalénál töltött hat éve alatt nem kevesebb mint 133 gólt szerzett az olasz élvonalban, az 1948–1949-es idényben gólkirály, 1953-ban és 1954-ben pedig olasz bajnok lett.

ALAPVONAL. Kiugróan jó idénye nem volt, de az elképesztően magas átlagánál »fényévekkel« gyengébb sem. Nem tudnám megmondani, mikor volt a virágkora, mert ilyen nem volt. Hacsak azt nem mondom, hogy tulajdonképpen az egész pályafutására érdemes úgy tekinteni. A tízéves madridi időszakára pedig okvetlenül.

ALAPVONAL. A szurkolók pedig szívfájdalommal, de megértéssel kezelik a veszteséget, feltéve persze, ha a távozó nem valamelyik ősi rivális címeréről jelenti ki mindjárt másnap, hogy ő igazából mindig is odatartozónak érezte magát. Olyan ez az egész kavalkád, akár az élet: tele kegyes hazugsággal, megcsalással és megcsalatással, no meg újabb és újabb »örök« hűségeskükkel.

ALAPVONAL. A ma ötvenéves Ónodi Henrietta fantasztikus gyakorlatait rendre feldobják a különféle közösségi gyűjtőoldalak. A világ legjobb tornásznői között nem csupán a Nemzetközi Hírességek csarnokának fala őrzi a nevét, hanem sokkal inkább az emlékezetünk, amelyben örökre ott a helye a sportág minden idők egyik legnépszerűbb magyar klasszisának.

ALAPVONAL. Félreértés ne essék, tudom, hogy minden korszaknak megvannak a maga feladatai, ám azoknak tartalmuk van, a »magyar futball érdeke« kitételt viszont csak a hatás kedvéért csapták, csapják hozzá, ma ezt úgy mondjuk, hogy ilyen a marketing.

ALAPVONAL. A kapus különleges lény. A legösszetartóbb csapatban is egyéni sportoló, ezért felelőssége egyedi és óriási. Éppen akkora, mint azé, aki beállítja vagy kihagyja, be- vagy lecseréli.

ALAPVONAL. A »románok« gyűjtőfogalom használata a jégkorong esetében igazából mindig is sántított, hiszen a keleti szomszéd hokiját emberemlékezet óta a székelyföldi csapatok és játékosok cipelték a hátukon.

ALAPVONAL. Hogy a döntést május 16-án, ma negyven éve mi jelentettük be utolsóul, a látszat őrizgetésének volt a tünete csupán. Másnap kis kazalnyi Népsportot láttam égni a Felszabadulás térnek hívott Ferenciek terén, ennyi maradt meg az akkori ellenzéki föllépésről bennem (a sarlós-kalapácsos olimpiai öt karika ötletes szórólapból is láttam egyet, de hetekkel később talán).

ALAPVONAL. Nálunk – mondjon bárki bármit – azóta is viszonylagos érdektelenség jellemzi a hazai kupasorozatot, eleink tettek róla eleget, hogy így legyen, a hagyomány pedig különleges dolog – a pénz, a marketing, a szóáradat nincs rá befolyással.

ALAPVONAL. A televíziózáshoz értő, így a meccsnézők igényeit is sokkal jobban ismerő kollégám amondó, ha a készülék előtt ülve próbálnám a futballisták szemszögéből követni a labda útját, akkor öt perc múlva forogna velem a világ (ő azért erősebb kifejezést használt, amikor a szédülésről beszélt…).

ALAPVONAL. Éppen ezért nagyon fontos lenne, ha valaki, aki találkozna a világ csúcsvezetői közül bármelyikkel, felhívná a figyelmét: létezik az emberiségnek egy hatalmas vetélkedése. Ami éppen olyan törékeny, mint a hímes tojás. Kisebb koppintások is megrepeszthetik. Mégis, talán nem kéne odáig eljutni, hogy megint néhány ciklusra kimaradjon az életünkből.

ALAPVONAL. Mindezekért vagyok hajlamos elfogadni, hogy az emberiség egyik legremekebb, leghasznosabb találmánya a labda. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak játék-, hanem gyógyszer is. Aki egyszer a bűvkörébe kerül, annak minden bajára az.

ALAPVONAL. Ha létezik időszerű reklámja a természet közelségének, akkor 2024-ben leginkább ezt a vonzerőt érdemes megbecsülni: sohasem volt akkora értéke a civilizációtól odébb eső helyek tiszta levegőjének, az erdő szelíd békéjének, a hegyek-völgyek felszabadító környezetének, mint a végletekig behálózott, modern kori láncokra vert, telefonhoz, géphez kötött, médiafüggővé tett, idegháborúban stresszelt ember korában.

ALAPVONAL. A VAR-t is emberek működtetik, a bírók is emberek, hibázhatnak. A VAR önmagában nem csodatevő eszköz, hanem egy rendszer, amit a bírói team mellett a kuckóban ülők és a gép adta lehetőségek együttese alkot. Az, hogy ennek segítségével nagyobb részben születnek helyes döntések, megkérdőjelezhetetlen.