TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A fordítás hemzsegett az angolból átvett szakkifejezésektől, úgymint handabólú, golakíperú és hasonlók. Nem tudom, ki hogyan volt vele, engem azonban nem hagyott nyugton a kérdés: a japán nyelvben vajon miért nincsenek meg a szükséges megfelelő szakmai kifejezések?

ALAPVONAL. Ma már nem fontos a szurkoló, őrző-védő-támadók állnak őrt, védve a játékosokat. Mindenkitől. A klubok szigorúan ellenőrzik, mit szánnak alkalmazottjaik a nyilvánosságnak, miközben fogalmuk sincs, nem lehet, hogy mi volt a felek szándéka, miről beszélgettek. Az ellenőrök (cenzorok?) többsége kevesebbet tud az interjú szakmai követelményeiről, mint amennyi felhatalmazhatná őket valósan a felülbírálatra.

ALAPVONAL. És ne tévedjünk, az ázsiaiak nekünk esnek, és ha lenne a mérkőzésnek olyan szakasza, amikor két-három góllal ellépnek, rajtuk és rajtunk is eluralkodna az őrület. Ezt kell hát elkerülni. Az első pillanattól érzékeltetni kell velük, hogy itt és most esélyük sincs. Debrecen a mi várunk, itthon vagyunk, jobbak vagyunk, elszántabbak vagyunk.

ALAPVONAL. Az egész téma az idei úszó országos bajnokságról jutott az eszembe, egészen pontosan Hosszú Katinka és Milák Kristóf visszatérése kapcsán.

ALAPVONAL. Wembanyama érkezése óta az NBA franciaországi nézettsége 23, az internetes közvetítésekre előfizetők száma 25, a hivatalos applikációt használók száma pedig 68 százalékkal nőtt.

ALAPVONAL. Ha másban nem is, koncentráltságban, akaratban, lelkesedésben, harci kedvben senki sem lehet jobb nálunk, s a hazai környezetnek megint segítőnek, nem nyomasztónak és tehernek kell lennie a magyar női kézilabda-válogatott számára, talán sohasem visszatérő lehetőség, hogy mindkét válogatottunknak itthon vívhatta, vívhatja ki az olimpiai szereplés jogát.

ALAPVONAL. Nos, ha valamikor, mostanában lehetne itt az ideje annak, hogy a zenei világban megihlessen valakit a magyar futball legjobbjainak produkciója, és őszintén szólva arra is kíváncsi lennék, vajon hogyan énekelnék meg a saját sportolói élethelyzetüket a válogatott tagjai. És most nem valamely aktuális sláger lenne igazán nagyszerű futballdal, hanem egy önálló szerzemény.

ALAPVONAL. Ezek után ne csodálkozzunk azon, ha a sportolók is élnek a módival. A szerepek leosztva, a felek jól elvannak egymással. A sportszervezetek hirdetik az igét, ez az erkölcsi oldal, az egzisztenciális pedig, hogy a versenyzők közül jó néhány (na, annál azért több) igyekszik ügyeskedni.

ALAPVONAL. Érthető, ha a zöld-fehér hívek már most ünnepelni szeretnének, de hosszabb távon nekik és a csapatuknak is jót tenne egy kemény rivális. Mert a bajnokság nem pénztárca, azt nem lehet csak úgy elveszíteni. Ahhoz kellene egy nem szerencsés, nem becsületes, hanem sikeres »megtaláló«, ám az évek óta nincs.

ALAPVONAL. Sokan igyekeztek már megtalálni a kiscsapatok kupa-nekibuzdulásának mozgatórúgóit. Főleg a nemcsak egyszeri meglepetést szerző bravúrok előidézőit. Mert az egyszeri csodákba még különösebb erőfeszítés nélkül bele lehet magyarázni, hogy a mérhetetlen arroganciával, a verhetetlenség áltudatával pályára lépő nagyok egyszer csak érthetetlen lelkesedéssel, elszántsággal, néha ebből fakadó futballmegvalósítással találják szemben magukat, menet közben pedig képtelenek kilépni a komfortzónájukból.

ALAPVONAL. A drámai fordulatokban bővelkedő győztes mérkőzés titkát nem lesz könnyű megfejteni. A megoldáshoz talán a sportpszichológusok tudnának közelebb vinni. A lényeg mindazonáltal valahol ott bújik meg, ahol a kiváló egyéni adottságú és technikai-taktikai tudású játékosokból csapat kovácsolódik. Csapat – nagybetűkkel. Egy mindenkiért, mindenki egyért!

ALAPVONAL. Az Arsenalé a legtöbb nullára hozott mérkőzés, a riválisnak engedett kapura lövések terén pedig második a gárda, úgy, hogy ebben a mutatóban másfél próbálkozásnyit javult 2023-hoz képest.

ALAPVONAL. És ha Gyenge Valériára, a kreatív olimpiai bajnokra gondolunk, jusson még eszünkbe néhány másik ötkarikás aranyérmes kiválóságunk, akik nemcsak sportolóként alkottak kiemelkedőt, hanem a művészi tevékenységük révén is érdemes megemlíteni a nevüket.

ALAPVONAL. Hogy keretbe zárjam a történetet, a végére »a« Fecsót idézem. Azt mondta ugyanis, hogy nem az érmek, a sikerek a fontosak, hanem hogy helytálljanak az életben, akik megfordulnak nála. Váljék rendes ember belőlük.

ALAPVONAL. Ez azonban szerintem »csak« szükséges, de nem elégséges előfeltétel. Kell e népszerűséghez az is, hogy a sport normalitása a külső környezet számos abnormalitásával szemben kapaszkodót kínáljon.

ALAPVONAL. Ott van Szoboszlai Dominik, a válogatott legjobbja és egyben csapatkapitánya, akinek a nevét hatvanezer ember skandálja egymásnak felelgetve a Puskás Arénában, s a 75 millió eurót érő, még mindig csak 23 éves srác (a fiam épp ennyi idős…), a Liverpool vérprofi klasszisa saját elmondása szerint beleborzong ebbe az érzésbe, ebbe a tudatba.

ALAPVONAL. Egyetlen másodpercen múlt, hogy ugyanazon a napon, három óra eltéréssel ne ketten tartsák a világcsúcsot hat szekundummal. Merthogy a Franciaország–Németország találkozón Florian Wirtznek hét kellett a vezető gól megszerzéséhez. Kicsit lassúbb volt, de kicsit nagyobb gólt lőtt osztrák kollégájánál.

ALAPVONAL. Tizenöt évvel ezelőtt egy kicsit Székesfehérvár is belehalt ebbe a tragédiába. A sors kitépte a város szívének egy darabját, elrabolt egy olyan kincset, értéket, amely egyet jelentett azzal a hellyel, közösséggel. Erősítette a lokálpatriotizmus, az összetartozás érzését, kiszakíthatatlannak tetszett a város testéből, aztán egy szempillantás alatt eltűnt, és maradtak csak az emlékek.

ALAPVONAL. Itt tart most a csalás, azaz rengeteg műfaj, egy cél. Hiába, jobb gazdagnak lenni, mint szegénynek. A játék pedig folytatódik, régi, bevált, mindenki ismeri.

ALAPVONAL. A hazai pálya hátránya korunk, a tömegkommunikáció, a social media és a mértéket nem ismerő »rajongók« járulékos kára, mellékterméke, de normális szervezéssel és egészséges sportolói pszichével leküzdhető, legalábbis eltörpül a hazai pálya örök és felbecsülhetetlen előnye mellett.