TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Karinthy Frigyes óta humorban nem ismerünk tréfát. Ezen a téren nincs ködösítés, nincs tabu, nincs elkendőzés. Már az 1973-as vicc is bátor szembenézésre szólított fel a Ludas Matyiban: „Beszéljünk már egyszer bátran, nyíltan, kertelés nélkül, hibákat feltáró teljes őszinteséggel – legalább a norvég futballról!”

ALAPVONAL. Mikaela Shiffrin felépülése tanulságos történet. Ráadásul messze túlmutat egy fantasztikus síelő szerencsés és gyors visszatérésén. Napjainkban az élsportolókat igazi tudományos háttércsapat segíti. Olyan összmunka ez, amely nélkül a mai világban a nemzetközi mezőnyben már nem lehet boldogulni.

ALAPVONAL. Azt láthatta, hogy a fiúk whiskysüvegek társaságában verik a blattot épp Cruyff vezényletével. »Valaki adja át a helyét az asztalnál! Hozzatok nekem is egy poharat, te, Johan pedig adj egy cigarettát, a sajátomat nem hoztam magammal!« Egy óra alatt az edző jelentős összeget gombolt le a társaságról, távozáskor pedig így szólt vissza az ajtóból: »Az elveszített pénzt tekintsétek a sportszerűtlen életmódért járó bírságnak!«

ALAPVONAL. A kapitány családjaként tekint az immár olimpiai résztvevő magyar férfi kézilabda-válogatottra (hogy első vagy második számúként, arról inkább a feleségét és a gyerekeit kellene megkérdezni), és corleonei pozitív erényeket csillogtatva állította végre helyes pályára a társaságot, hívó szavára a fiúk bármennyi időt hajlandók eltölteni ebben a családban.

ALAPVONAL. Persze joggal kérdezhetnék, miért van erre szükség? És kapásból rá is vághatnánk: nagyjából azért, amiért Oscar-, Emmy- vagy Grammy-díjakat is kiosztanak más szakmákban.

ALAPVONAL. A klubok – ha kicsik, ha nagyok – aligha gondolnak a futballra, mint művészetre, eredményvezéreltek, a profitra összpontosítanak, Natlacen alighanem jól sejti, hogy a többségük nem is érti valójában, miről szól a művészet, és éppen emiatt inkább az aktuális trendet követi, nem mozog a komfortzónán kívül, nehogy bevételtől essen el.

ALAPVONAL. A szurkolóktól pedig továbbra is a bizalom a legfontosabb. A nagy többség imádja, élteti a magyar futballválogatottat, nem véletlenül kapkodják el a jegyeket órák alatt a felkészülési meccsekre is. De még több önuralomra van szükség a fotelban is, a közösségi terek világában, mert a közhangulatot, a közvélekedést már ez uralja, és most Marco Rossinak, valamint a csapatnak e téren nincs másra szüksége, mint egységes kiállásra, támogatásra.

ALAPVONAL. Ilyés Ferenc elnök szerint: ha Chema elindul a tűzbe, a játékosok utánamennek. Nos, most éppen oda kell elindulni. Aztán holnap sértetlenül ki is jönni onnan. A fiúk tudják, mi a tét, és azt is, hogy ez nem csak az olimpia. Hanusz Egon ezt e mondatával tisztába is tette: »Adósak vagyunk a magyar szurkolóknak a hazai Eb miatt.« Ez a régi, daliás idők sportolójának gondolkodásmódja, amikor az alapmotiváció az volt, hogy örömet kell szerezni az embereknek.

ALAPVONAL. Mi lenne, ha a régi ászok képességeit a mai futballtudomány segítene kibontakoztatni? Mire vinnék a nemzetközi kupaszíntéren a hetvenes évek verhetetlen újpesti együttesének tagjai, akik között voltak olyan futballisták, hogy miközben a válogatottba meghívót kaptak, a klubcsapatuk kispadján ülhettek csupán (csupán?!)

ALAPVONAL. Nem is annyira a valóságtól elrugaszkodott darabszám a lényeg, hanem a piacszerzés. Az, hogy még több fogyasztót lehessen bevonni a kimondottan gazdasági alapokon fekvő ligákba, hogy még drágábban lehessen eladni a médiajogokat, hogy még nagyobb jegybevételre lehessen szert tenni, illetve hogy minél nagyobb hasznot lehessen húzni az értéktárgy-kereskedelemből.

ALAPVONAL. A háromszéki csapat a román labdarúgó-bajnokság felsőházában folytathatja a küzdelmet, és ezzel izgalommentes tavaszt vívott ki magának, hiszen a hatodik helynél hátrább már nem végezhet. Ezért a »karosszékes« pozícióért hajtott a mezőnynek több mint a fele, a hajsza pedig olyan célegyenesbe torkollt, amelybe négy csapat is gyakorlatilag azonos eséllyel fordult. Sőt, az egymás elleni korábbi eredmények nyomán a Sepsi szorult a külső ívre, mégiső ért be elsőként.

ALAPVONAL. Visszatérve a kiindulóponthoz, Dárdai és Cifuentes gesztusát csak üdvözölhetem, áttörésnek nem tekinthetem. Pedig jó lenne, ha a bírók leereszkednének a játékosokhoz, edzőkhöz. Mert a futball a sport, nem a bíráskodás.

ALAPVONAL. Akinek nem a tanítvány, hanem önmaga, a saját önmegvalósítása az első, vagy pusztán pénzt akar keresni, és unja, utálja, amit csinál, az az igazi gyermekbántalmazó; kifacsart testek és lelkek, idő előtt kiégett, a sportból kiábrándult fiatalok mondanak ítéletet a munkájáról – fegyelmi határozatok nélkül is.

ALAPVONAL. Miért nem lehetett kimondani, hogy itt azért kőkemény gazdasági döntés (is?) született? Braathen nem a Copacabana homokján tette meg a bejelentést, hanem »szárnyakat adó« támogatója osztrák központjában. Ami csak keretbe foglalta az egész ügyet, hiszen az egyébként zseniális és különc norvég azért hagyott fel a profi síeléssel, mert a norvég szövetséggel nem tudott dűlőre jutni a szponzorkérdésben.

ALAPVONAL. Az Empoli korábbi vezetőedzője, Aurelio Andreazzoli szerint felháborító, hogy hétről hétre a VAR ítéleteiről beszél mindenki, nem magáról a meccsről, ami nem a játékvezetők hibája, hiszen ők is »áldozatok«. Úgy véli, a sportág jövője a tét, a legnagyobb probléma pedig szerinte is az, hogy tízen tízféle módon értelmeznek egy-egy helyzetet, sokszor a szurkolók sem értik, melyik ítélet miért születik.

ALAPVONAL. Olaszországi viszonylatban minden idők legmagasabb eladott példányszám-mutatóját a La Gazzetta dello Sport hozta az olasz labdarúgó-válogatott berlini világbajnoki győzelme után, a 2006. július 10-i lapszámból (címlapján az azóta pólón, bögrén, sapkán visszaidézett »Tutto vero!«, »Mind igaz!« főcímmel) nem kevesebb mint 2 302 808 példányt adtak el.

ALAPVONAL. A PSG rengeteg pénzből összetákolt, csillogó-villogó, ám mégiscsak könnyűszerkezetes palota, amely előbb-utóbb összeomlik.

ALAPVONAL. A Nantes otthonában aratott 2–0-s metzi győzelem mindenesetre még időben jöhetett ahhoz, hogy a hosszas »oxigénhiány« ne okozzon visszafordíthatatlan károsodást. (…) Bölöni László kihívásként tekint a feladatra, amelynek teljesítése talán nagyobb bravúr lenne, mint átlagos helyzetben európai kupaszereplést érő helyre navigálni egy csapatot.

ALAPVONAL. Tudom, korunk főként a látszatra adó illemszabályainkra fittyet hánytak az MTK-futballisták és Schön középpályás, de tart már ott az álszentség, hogy üdvözöljek minden emberi gesztust. Mert – és itt utasítok el egy másik bevett közhelyet – a futball is egyéni sport, csak éppen kell hozzá tizenegy ember.

ALAPVONAL. A Nemzeti Sport 1924. március 1-jei számában markánsan kijelölte a – nem a lap hasábjain, hanem a parlamenti padsorokban zajló – vita alapjait, hiszen leszögezte: »A sport fejlődésének az volt a múltban az egyik legnagyobb akadálya, hogy az állami élet szervei teljes közönnyel viseltettek irányában (…)«. Ezt szinte ugyanebben a formában a rendszerváltás után is többször megállapíthattuk.