Maráz Zsuzsanna vágya meghallgatni a magyar himnuszt Spártában

– Hét tanítványa lesz ott idén a Spartathlonon: izgatott?
– Őszintén megmondom, sokkal jobban, mint amikor én magam futok – mondta a Csupasportnak Maráz Zsuzsanna, aki 2018-ban és 2019-ben megnyerte a Spartathlont, ezen kívül két második és egy harmadik helyez szerzett a legendás görög versenyen. – A rajt előtti napon érkezem, és most nem egy emberre figyelek, hanem mindannyiukra. Persze Fejér Zsuzsinak régen külön ígéretet tettem, hogy ha kijut, mellette leszek. Ő fél a szintidőtől, én viszont tudom, hogy menni fog neki. A szívem nyugodt e tekintetben.

– A gyakorlatban hogyan követi őket? 
– Ugyanúgy, ahogy engem is kísért a párom régen. Autóval előremegyek, bevárom mindegyiküket, tapsolok nekik, biztatom őket, s közben mosolygok rájuk. Negyvenkét kilométerig nem nyúlhatok oda, de a szavak, a nézés, az apró gesztusok is erőt adnak. Aztán amikor már lehet segíteni, akkor ott leszek. Kérdezek, figyelek, adok, ha kell, de legfőképp hiszek bennük. Mert pontosan tudom, milyen sokat ér az a pár pillanat, amikor a verseny közben meglátsz valakit, aki csak érted van ott.

–  Ön elképesztő sikereket ért el a Spartathlonon: kétszer győzött, emellett kétszer lett második, s egyszer harmadik. Melyik a legszebb emléke a versenyről? 
 

– A Spartathlon kapcsán rengeteg nehézséggel találkoznak a futók, ezek között szokták emlegetni a meleget, a távot, a kóbor kutyákat és a frissítést is. Ön szerint melyik számít a legnagyobb kihívásnak?
– Nem a kutyák, nem a táv, nem is a frissítés a legnagyobb falat, hanem a hőség. A görög nap perzsel, és aki nem szokott hozzá, könnyen eléghet benne. Én mindig mondom: ilyenkor már itthon nincs olyan meleg, ezért érdemes szaunázni, készíteni a testet, lelket.

–  A világ egyik legnépszerűbb futóversenye a Spartathlon. Mégis, miért? 
–  Mert minden ultrafutó bakancslistáján ott van. Van benne mítosz, történelem, legenda – de leginkább egy érzés. Aki egyszer átéli, örökre magában hordozza. Ezzel pedig én is így vagyok.

– A magyarok rengeteg szép sikert értek el ezen a legendás eseményen, többek között hét aranyérme nyertek, így tradicionálisan remekül szereplünk Görögországban. Idén van esély kiemelkedő eredményekre? 
 

Ahogy minden esztendőben, úgy most is szép számú magyar csapat vesz részt a Spartathlonon. Ezúttal huszonnégyen erősítik az együttes, a névsor pedig a következő: Boros Richárd, Vachtler Ferenc, Sipos Ádám, Csupor Krisztina, Kitti Kádár , Farkas Zoltán Károly, Horn Zsanett, Cserpák Tamás, Vranic Valentin, Páldi Gábor, Nagy Miklós, Boros Linda, Mórocza Andrea, Simonyi Balázs, Papp László, Zahorecz Bernadett , Hadi Attila, Benke György, Bogár Janos, Molnár Álmos , Fejér Zsuzsanna, Horváth Tamás, Káldi Peter és Csingár István.  A Spartathlon dicső történelmében számos magyar sikert ünnepelhettünk, a férfiak között Kis-Király Ernő 1986-ban második lett, majd Bogár János 1990-ben a harmadik helyen végzett, egy év múlva pedig győzött. A 2019-es a magyarok esztendeje volt, Bódis Tamás az első, Csécsei Zoltán a második helyen ért be a célba, míg a nőknél Maráz Zsuzsanna megnyerte a versenyt. A kiváló futóhölgy 2018-ban is az élen zárt, s a két aranyérmén túl szerzett további két ezüstöt (2017, 2021), illetve egy bronzot (2016). Lubics Szilvia neve is ott van a legjobbak között, 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben győzött, 2012-en második, míg 2015-ben harmadik lett. Meg kell említeni Nagy Katalin 2015-ös és 2016-ös győzelmét is, a nagyszerű magyar sportoló amerikai színekben ért fel kétszer is a csúcsra.