Nagy tervek az évre: Spartathlon, Authentic Phidippides Run, 72 órás vb

Az új esztendő még csak most kezdődött el, így még tekintsünk vissza egy kicsit: milyen futóidénye volt a tavalyi?

Nem vettem részt sok versenyen, de voltak azért szép eredményeim. A Balaton SzuperMaratonon kezdtem az esztendőt, Nemes László mögött második lettem a korosztályomban. Ezt követően már tizennegyedik alkalommal vettem részt a nagyatádi Ironmanen, ősszel pedig jött az újabb Spartathlon – mondta a Csupasportnak Boros Richárd.

Menjünk végig egyesével a versenyeken – hogyan élte meg őket? 

Ami a BSZM-et illeti, ismét nagyszerű hangulatban telt, csak pozitív emlékeim vannak róla. Remekül ment a futás, „működtek” a lábaim, a szervezetem is jól reagált a négy nap terhelésre. Bevallom, én is meglepődtem ezen. A nagyatádi Ironman abszolút bulinak számít minden évben, a célom mindig csupán annyi, hogy beérjek a célba. Úszásban és kerékpározásban nem teljesítek kimagaslóan, igyekszem a futásban kompenzálni. Sajnos idén nem jött ki a lépés, sokat görcsöltem közben, nem így terveztem, de egyáltalán nem vette el a kedvemet, hétvégi hosszú edzésnek tökéletes volt. Következett a Spartathlon, amivel kapcsolatban elsőre Mórocza Andrea fantasztikus győzelme jut eszembe. Kiválóan szerepelt a magyar csapat, kiemelkedő százalékban értünk be a célba, igaz, ebben segített a kedvező időjárás. Bevallom, ilyen időjárási körülmények között sokkal jobb eredményt kellett volna elérnem, de sajnos elbeszélgettem az időt. Alig-alig futottam egyedül, szinte mindig valaki mellé csapódtam, s jókat beszélgettem vele. Haladtam együtt Boros Lindával, Csingár Istvánnal, Kádár Kittivel és Horváth Tamással is. Ezúttal nem adtam ki magamból mindent, nem az volt előttem, hogy széthajtsam magam. Éppen ezért, már a verseny után volt némi hiányérzet bennem. Ami a futást illeti, „gyorsabb” cipőt vettem fel, ennek következtében az első nyolcvan kilométeren nem volt megfelelő az ütéscsillapítása, így elkezdett fájni a térdem. Aztán Korinthosznál cipőt cseréltem, enyhült is a fájdalom. Ezt leszámítva semmi probléma nem jött, hullámvölgy nélkül, kényelmesen futottam le a távot, ritkán van ilyen versenyem. Tény, maradt bennem jócskán, de egyáltalán nem ment el a kedvem a Spartathlontól. Sőt… 

A kétezerhuszonötös esztendőben elkezdte edzői pályafutását. Mit lehet tudni erről?

Sajnos kevesebb időt tudtam az edzősködésre fordítani, mint szerettem volna, nem is reklámoztam magam, de így is kerestek meg tanítványok. Hálás szakma az edzősködés, nincs annál jobb, amikor látom a sportolóim fejlődését. Mivel alapvetően gondoskodó típus vagyok, már régóta mondták, hogy vágjak bele. Az élet úgy hozta, hogy a munkámon tudtam lazítani, így már belefér az időmbe, úgyhogy belevágtam. Nagyon tetszik a dolog, de fontos elmondanom, hogy nem edzőnek tartom magam, hanem mentornak. Hogy miért? Szeretnék tanácsot adni mindenben, így a futás mellett többek között az étkezésben, a frissítésben, a cipőválasztásban vagy az egyéb felszerelés kiválasztásában is. Amikor a dohányzásról leszoktam, elhíztam, a fogyás miatt kezdtem el futni, így azokat is várom, akik hasonló problémával küzdenek. Vállalok felkészítést néhány kilométeres távra, de maratonira és ultrára is. A lehető legtöbb embernek szeretnék segíteni, élvezem ezt a munkát, életmódváltás miatt is keressenek meg nyugodtan. Akit érdekel az oldalam, a Facebookon a Futás Mentor-Ricsi néven elérheti.

Előretekintve: milyen célokat tűzött ki maga elé ez évre?

A Balaton SzuperMaratonon érmet szeretnék, s habár Nemes László feljebb lépett egy korosztályt, így is lesznek erős kihívóim. A nagyatádi Ironmanen tizenötödik alkalommal is elindulok, de ezúttal különleges lesz, ugyanis a fiam is rajthoz áll. Ez lesz az első alkalom, hogy együtt versenyzünk, nagyon izgulok érte. Egyébként együtt kezdtük el a triatlon edzőit, munka mellett csinálja ő is. Örülök neki, hogy az én példámat követve aktív, sportos életet igyekszik élni. Mivel megvan a direkt kvalifikációm a Spartathlonra, bekerült a naptáramba az is. Továbbá jó lenne részt venni az Authentic Phidippides Runon is, s ne feledkezzünk meg a hetvenkét órás világbajnokságról sem. Illetve ott van a Daráló, jó lenne azt is beiktatni, s természetesen a tanítványaimat is száz százalékkal szeretném segíteni és támogatni. 

Fotók: Pölz Anita