Megtalálta az útját – boldogságot ad neki a terepultrázás

– Kiemelkedő 2025-ös futóidényen van túl? 
– Igen, nyugodtan mondhatom, hogy nagyon jól sikerült – mondta a Csupasportnak Szentirmai Márta. – Alapvetően nem az a típusú futó vagyok, aki hatalmas eredményeket, dobogós helyezéseket ér el, én kizárólag a saját szórakoztatásomra futok. Nincsenek nagy elvárásaim, nem a győzelemért megyek, számomra az jelenti a sikert, ha örömömet lelem a futásban. Tavaly megtaláltam azt az utat, amely motivál és jó érzést ad. Előtte sok mindennel próbálkoztam, félmaratonival, maratonival, rövidebb aszfaltos ultrával, de szerencsére rátértem a terepfutásra, pontosabban a terepultrázásra. Azt érzem, hogy megtaláltam az utamat, ezt akarom csinálni, örömet ad, kikapcsol és fejlődni tudok benne. Szóval 2025-ben a helyemre kerültem.

– Két főversenye volt tavaly, az Ultra-Trail Hungary és a Julian Alps Trail. Ezek hogy sikerültek?
– Ami az Ultra-Trail Hungary Szentlászló Trailjének nyolcvannégy kilométerét illeti, nagy álmom vált valóra a teljesítésével. Néhány évvel ezelőtt úgy gondoltam, ha ez meglesz, akkor elérem a csúcsot és ennél nincs is feljebb. Nos, ezt ma már nem így gondolom. Rengeteget készültem a versenyre, az útvonal minden szakaszát befutottam, kis túlzással csukott szemmel is végig tudnék menni a pályán. Előzetesen az ötvennégy kilométeres távot kétszer is teljesítettem már. Szóval nehéz verseny volt, az ötvennégy és a nyolcvannégy kilométeres táv közötti harminc kilométer nagy különbség, „hatalmas pofon”. Nagyot kellett előrelépni, hogy teljesíteni tudjam. Sokat hibáztam a verseny alatt, ezeket igyekszem kijavítani a jövőben. Azt gondoltam, hogy a frissítést fejben tudom végig tartani, de sajnos arra nem készültem, hogy mentálisan annyira fáradt leszek ötven kilométerhez közel – főleg az éjszakai rajt miatt–, hogy nem tudtam már megjegyezni. Volt két-három olyan óra, amikor kimaradt a frissítés, mert elfelejtettem… Egyszerűen nem jutott eszembe, mit is kell bevinnem, sótablettát, szénhidrátot vagy mit is. Elfogyott az energiatartalékom, mentálisan gödörbe kerültem ötven kilométertől hetvennyolcig, nagyon nehéz volt így haladni. Most már tudom, hogy ilyen szituációban a technika is tud segíteni, be lehet állítani az órán, hogy riasszon a frissítésre is. Azonban a végére elképesztően sikerült összekapnom magam, hetvennyolc kilométernél azt mondtam, hogy most már csak azért is be akarok érni a célba. Feljebb kapcsoltam, az utolsó hat kilométert nagyon megnyomtam, meg is előztem elég sok futót. Bőven beértem szintidőn belül, a hibák ellenére elégedett vagyok, de a jövőben szeretnék javítani. 

– És mi a helyzet a Julian Alps ötvenhárom kilométeres távjával?
– Korábban a párommal és a gyerekeimmel voltunk Szlovéniában nyaralni, és nagyon magával ragadott az Alpok hangulata. Kicsivel később a párommal kimentünk befutni a Julian Alps Sky Trail útvonalát, akkor teljesítettünk egy tizenhat, majd egy negyvenhárom kilométeres szakaszt, de bevallom, sok helyen nagyon féltem. Tériszonyos vagyok és elképesztő helyeken haladtunk. Ez egy hónappal volt a Julian Alps Sky Trail előtt, s bevallom, a félelem miatt elgondolkoztam, hogy lemondom a versenyt. A párom meggyőzött, azt mondta, képes vagyok megcsinálni, le tudom küzdeni a félelmeimet. Éppen a születésnapomon volt az esemény, amely életem legcsodálatosabb versenyélménye lett. Egyszer sem féltem, szinte végig mosolyogva futottam le az ötvenhárom kilométert háromezer-háromszáz méter szintemelkedéssel. Nehéz, de csodaszép pálya volt, hihetetlen nyugalmat és kiegyensúlyozottságot éreztem fent a hegyen, földöntúli boldogság töltött el a célba érkezéskor. Ráadásul a párom szólt a szervezőknek, hogy születésnapom van, így a célban ünnepelve fogadtak. Nagy élmény volt, egyértelműen kedvet kaptam a magashegyi versenyek folytatásához.

– Ha már a folytatást említette: milyen célokat tűzött ki maga elé kétezerhuszonhatra?
– Idén sajnos nem megyek külföldre, főként a költségek miatt. Az idény februárban a Mátrában egy ötvenhét kilométeres teljesítménytúrával kezdődik, majd jön az Ultra-Trail Hungary Szentlászló Trail nyolcvannégy kilométeres távja újra, aztán ősszel az Ultrabalaton Trail száztizenöt kilométere. Ami pedig a hosszú távú célokat illeti, a Julian Alpsra vissza szeretnék térni, de a hosszabb, nyolcvan kilométeres távra, illetve tervben van az olaszországi Monterosa Walserwaeg by UTMB. Utóbbi nyolcvankét kilométeres megméretés hatezer-háromszáz méter szintemelkedéssel megfűszerezve, eléggé nehéz. Továbbá mindenképp teljesíteni szeretném majd az Ultra-Trail Hungary leghosszabb, száztizenegy kilométeres távját is. Nem szeretek kapkodni, lépcsőfokról lépcsőfokra haladunk az edzőmmel, szépen lassan el szeretném érni a kitűzött céljaimat.
 

Borítókép: Sportograf