Mórocza Andrea segítette – érmet nyert az utolsó BSZM-en Strifler Attila 

– Elégedett a Balaton Szupermaratonon szerzett bronzérmével? 
– Tizennégy órán belül szerettem volna beérni – mondta a Csupasportnak Strifler Attila. – Ezelőtt kétezerhúszban indultam legutóbb egyéniben a BSZM-en, az akkori legjobb időm tizennégy óra huszonkét perc volt, ezt pedig mindenképpen meg szerettem volna dönteni, abban pedig csak reménykedtem, hogy ezzel érmet is nyerhetek. Ráadásul akkor éppen lecsúsztam a dobogóról, negyedik lettem. December óta készültem a BSZM-re Szabó Gábor iránymutatásával, de feleségem, Mórocza Andrea is rengeteget segített, sok-sok tanáccsal látott el.

– Ráadásul a tavalyi Ultrabalaton- és Spartathlon-győztes felesége végig ott volt ön mellett a BSZM alatt.
– Így van, ő kísért és segített a frissítésben, ráadásul Andi írta az időtervet is. Minden napot felosztottuk résztávokra, és ezekre megbeszéltük az időt és a tempót. Ezt mindenképpen tartani akartam, ugyanis tudtam, ha ez összejön, meglesz a tervezett időeredmény. Persze azt is tudtam, hogy verseny közben bármi közbejöhet.

– Milyen volt a verseny? 
– Az első nap sokkal jobban ment, mint ahogy vártuk, feszegettem a határaimat, de még éppen nem futottam el magam, nem sokalltam be. Ez a szakasz sikerült a legjobban, a célba érkezéskor azt gondoltam, hogy csak Bódis Tamás van előttem, de kiderült, hogy hiába futottam nagyszerű időt, csak negyedik vagyok, amin igencsak meglepődtem. A második nap volt a legnehezebb, egyrészt a szakasz hossza, másrészt az első nap fáradtsága miatt. Minden rajt előtt elvégeztem egy bemelegítő futást, a második nap is úgy éreztem, hogy nagyon jól pörögnek a lábaim. Azt tudtam, hogy Bódis Tamás és Kanaev Gennadii más szintet képvisel, el is húztak tőlünk. Az első napon összeszedett háromperces hátrányomat le tudtam dolgozni, így a második nap feljöttem összetettben a harmadik helyre. 

 

– Mi történt a harmadik és negyedik napon?
– A harmadik nap, azaz a Badacsony–Balatonfüred szakasz a kedvencem. Nemcsak azért, mert ez a legrövidebb, negyvenhárom és fél kilométer, hanem mert szeretem a terep adottságait is. A célom az volt, hogy megvédjem a harmadik helyet, ez pedig sikerült. A záró napon nem akartam ráülni az eredményre, mindenképpen ki szerettem volna hozni magamból a legjobbat. Meglett a harmadik hely, összességében remekül felépített versenyen vagyok túl, ami nagy részben Andinak köszönhető. Nagyszerűen frissített, sokat segített, nekem csak a futásra és a pihenésre, regenerációra kellett figyelnem. A legszebb része az volt a BSZM-nek, hogy Andi adta át a díjakat. Mivel ő tartja a női pályacsúcsot, felkérték a szervezők, így én is tőle kaphattam meg. Különleges élmény volt mindkettőnknek.

– Miképp oldotta meg a regenerációt? 
– Ez jó kérdés, ugyanis ez a legfontosabb a BSZM-en, én pedig még sosem fordítottam ennyi energiát rá, mint most. A verseny után bevittem, amit kellett, egy órára felvettem a kompressziós csizmát, sokat ettem és ittam, sétáltam, jógáztam, speciális nyújtógyakorlatokat végeztem és hengereztem. Ugyanezt megcsináltam a másnapi futás előtt is, szóval a két futam között kétszer – a sétát leszámítva. Ez volt a kulcs, ráadásul a rajt előtt légzőgyakorlatokat végeztem és meditáltam.

– A hírek szerint ez volt az utolsó BSZM. Ezt lehetett érezni a hangulaton?
– Próbáltam élvezni minden percét, ami sikerült is, nem érzem, hogy az utolsó rendezés rányomta volna a bélyegét a hangulatra. Ismét nagyszerű volt a légkör, minden szuperül ment, bár talán még nem is fogtuk fel, hogy többet nem lesz BSZM. 

– Visszatérve a versenyre: volt valami különleges nehézség, akadály? 
– Semmi különös probléma nem jött elő, csak olyan nehezítő tényezők voltak, amelyek mindenkinél jelentkeztek. A harmadik nap egy kicsit szelesebb volt, de összességében az időjárás nagyon kedvezően alakult a négy nap alatt, aminek köszönhetően mindenki szépen teljesített.

– Előretekintve: milyen céljai vannak a közeljövőre? 
– Márciusban a Fedrid Császta Trailen indulok, majd a Telekom Vivicittán iramfutóként veszek részt, utóbbi remek küldetés, mindig jó érzés másoknak segíteni. Aztán a következő nagy versenyem a májusi Ultra-Trail Hungary lesz, innentől arra készülök.