Békés megye nem a béke szigete. Beszélik, Kevermesre, ahol nemrég vakondtúrás göröngyével dobták meg a partjelzőt, lassan már elutazni sem hajlandóak az ellenfelek. Kamuton pályára lépni sem életbiztosítás, néhány napja példátlanul súlyos, ötéves eltiltással sújtották Djabbar Mohamedet, a csapat játékosát, amiért a Mezőmegyer elleni mérkőzésen tarkón fejelte a játékvezetőt. Az MLSZ Békés Megyei Igazgatóság Fegyelmi Bizottságának elnökével, a békéscsabai ügyvédként dolgozó Dr. Vári Ádámmal sorozatunk keretében egy másik fegyelmi ügyről, a bizonyos szempontból pozitív tanulsággal szolgáló telekgerendási esetről beszélgetünk.
Eredetileg Patka Gáborral, a kétéves eltiltását 2017. augusztus 31-ig töltő telekgerendási játékossal szerettünk volna találkozni, ám őt olyannyira megviselte a rendőrségi ügybe torkolló történet, hogy nem kívánt róla nyilatkozni. A szokottnál feszültebb hangulatú Telekgerendás–Gerendás bajnoki kritikus pillanatairól Sándor Imre játékvezető – e helyütt szó szerint idézett – jelentésében olvasunk: „A mérkőzés 58. percében Patka Gábor az ellenfél védőharmadában egy ellene megítélt bedobást követően a következőket mondta nekem »miért arra te fasz« ezért sárgalappal figyelmeztettem majd a sárgalap felmutatása közben meg tapsolt amiért ismét sárgalappal figyelmeztettem és piroslappal kiállítottam! A játékos, Patka Gábor a piroslap felmutatása közben lefejelt és eltalálta az arcom jobb felét! Ezt követően az 58. percben félbeszakítottam a mérkőzést. A levonulás közben incidens nem történt.”
Száradó törölközők, edzőpólók lengedeznek a bírófejelés helyszínén. Telekgerendási informátorunk szerint a hosszú eltiltása végéhez közeledő futballista készen áll a visszatérésre, tettét megbánta, szeptemberben játékra jelentkezik.
Ha nem is minden héten, de előfordulnak hasonló esetek, a közvélemény pedig tudomásul veszi az elkövetőre kirótt fegyelmi büntetést. A döntés azonban korántsem automatikus, a fegyelmi bizottságban emberek ülnek, akik igyekeznek a szabályzatnak, a korábbi gyakorlatnak és saját legjobb tudásuknak megfelelő határozatot hozni. Miként mérlegelt például Patka Gábor esetben a bizottság?
Vári Ádám elmondja, súlyosító tényezőként vették tekintetbe a kiállítás körülményeit, a visszaszólást a bírónak, és azt, hogy a mérkőzést emiatt félbe kellett szakítani. Ugyanakkor enyhítette az ítéletet a tény, hogy a játékos utólag megbánta tettét, és bocsánatot kért. A játékvezető tettleges bántalmazását az akkori fegyelmi szabályzat vonatkozó cikkelye alapján sérülés nélkül három hónaptól három évig terjedő eltiltással lehetett büntetni, a két év mérsékelt határozatnak tekinthető. A békési tendencia egyébként biztató, a 2013–2014-es idényben 939, a 2014–2015-ösben 745, a 2015–2016-osban már csak 695 fegyelmi határozatot kellett hoznia a bizottságnak, az aktuális szezonban április közepéig alig lépték át a négyszáz ügyet.
A piros lapos eseteknél jellemzően a nyilvánvaló gólhelyzetben elkövetett szabálytalankodás, az ellenfél megrúgása, a játékvezető megsértése ad munkát a bizottságnak, tettlegességre évente egy-két alkalommal adódik példa. A bizottságot irányító ügyvéd korábban játékvezetőként és NB I-es szinten asszisztensként szerzett tapasztalatot, így tisztában van azzal, milyen felelősséggel jár a játékvezetői jelentés megfogalmazása. Az abban foglaltak kínálják a fegyelmi bizottság döntésének alapját, magyarán mindig a játékvezetőnek van igaza. Illetve majdnem mindig: kivételt képez, ha a bíró utólag maga ismeri el tévedését, vagy ha egy szerződött televíziós társaság felvételéből kiderül, hibásan ítélte meg a kritikus helyzetet.
Vehemensebb egyesületi elnökök, polgármesterek kedvezőtlen döntés után időnként kétségbeesetten fenyegetőznek („Más szintre visszük az ügyet”, „Nem hagyjuk annyiban, ügyvédet fogadunk”, „Elmegyünk akár az MLSZ-hez is”), sőt egyesek önsajnáltatással próbálnak rokonszenvet kicsikarni („Ha bezárják a pályát, megszűnik a faluban a labdarúgás”), az efféle üzenetek azonban nem érnek célt, a fegyelmi bizottság tevékenységét nem befolyásolhatják.
Figyelmeztető tendencia, hogy egyre több munkát ad a Békés Megyei Igazgatóság Fegyelmi Bizottságának a serdülő és az ifjúsági korosztály. Érdemes megvizsgálni a jelenség hátterét, a kirajzolódó kép ugyanis nemcsak az elkövető játékosokról, de a társadalmi norma változásáról, az elfogadott viselkedési minták átalakulásáról is sokat elárul. Figyelmeztetésül szolgál az elmúlt idők tapasztalata: sok esetben a bizottság ülésén a felnőtt bajnokságok alig kínálnak aktuális ügyet, az utánpótlás mérkőzéseken viszont egymást érik a piros lapos szabálytalanságok, bírószidalmazások, kirívó sportszerűtlenségek.
Nem galléros úri fiúk sportja a futball, sohasem volt az, de a pálya alapvető értékeit, a sporttársi tiszteletet, a játékvezető tekintélyének elfogadását, az edző szavának szentségét talán sohasem tiporták annyira sárba, mint manapság. „Mindenki úgy érzi, hogy mindenhez joga van” – fogalmazza meg keresetlen egyszerűséggel a probléma forrását Vári doktor.
Persze hogyan lehetne ott engedelmességet számon kérni, ahol bíróanyázással a társak szemében helyi hőssé, öltözői királlyá lehet válni? Amikor réges-régen a sárga és a piros lapot bevezették, a kezdeményezők abból indultak ki, hogy a játékosok majd nem szeretnének ilyeneket kapni. Arra gondolni sem mertek, hogy egy napon piros lappal csajozni lehet a diszkóban.
Barangolás a magyar futball rejtett tájain