Gála előtt – Thury Gábor jegyzete

Minden túlzás nélkül állíthatjuk, méltó körülmények között rendezik az 59. Év sportolója-gálát. Az esemény presztízsét csak növeli, hogy a különböző kategóriákban a szavazás történetében csúcsot jelentő 370 voks alapján alakult ki a dobogósok mezőnye. Ez alapján azt is mondhatjuk, az „eredmény” reprezentatív, ám mint minden szubjektív értékelés, ez is tartogat meglepetéseket.

Mint objektív viszonyítási pont, a riói szereplés nagyban befolyásolta a sorrendet, ennek következtében a férfiaknál Cseh László, Imre Géza és Szilágyi Áron dobogós helyezése megkérdőjelezhetetlen (a végső sorrendet természetesen csak a január 12-i gálán hozzák nyilvánosságra), akárcsak a hölgyeknél Hosszú Katinka, Kozák Danuta és Szász Emese triója. S hogy Magyarországon mennyire népszerű a labdarúgás, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a franciaországi Eb-n szereplő válogatottunk kiszorította a legjobb háromból az olimpiai bronzérmes párbajtőrcsapatot, továbbá Dárdai Pál biztos dobogós az év edzői között.

A legtöbb vitára éppen ez utóbbi kategória jelöltjei adnak okot. Na nem azok, akik odakerültek (Dárdai Pál, Kulcsár Győző, Shane Tusup), hanem akik nem jutottak be a legjobb háromba. Noha Kozák Danuta tagja az olimpiai bajnok női kajak kettesnek és a négyesnek is, edzője, Somogyi Béla képletesen szólva nem került az érmesek közé. Ahogyan a sportág szövetségi kapitánya, Storcz Botond sem.

Az persze nyilvánvaló volt, hogy a három-három legjobb férfi és női sportolót, továbbá csapatot felkészítő szakemberek közül nem kerülhet mindenki a legjobbak közé, ezzel magyarázható, hogy a három férfi jelölt edzői közül egy sem. Mégis meglepetés, hogy Kozák edzője nem szerepel a legjobbak között.

Nekem némiképpen az is meglepetés, hogy futballválogatottunkat a kontinensbajnokságra kivezető szövetségi kapitány, Bernd Storck sem dobogós, míg az odavezető útra rálelő, ezt követően a Herthánál a csapatból a maximumot kihozó Dárdai igen.

A dolog persze megfordítható: egy rangos bajnokságban együttesével figyelemre méltó munkát végző, a médiával a hangot remekül megtaláló magyar tréner teljesítményét díjazni illik – ehhez képest a Rióban háromszoros olimpiai bajnok Kozák Danuta edzője, Somogyi Béla fényképét a szűk szakmát kivéve talán fel sem ismernék. Ám jól van ez így. Mert képzeljük el: mi lenne a jobb? Kozák tavaly csak egy olimpiai aranyat nyer, viszont edzője a média kedvence, vagy Dárdai marad ugyan a válogatottnál, de a csapat nem jut ki az Eb-re. Máris beleborzongok, jó, hogy nem így történt. Összességében: olyan nagyon nem lőttünk mellé.

Mint objektív viszonyítási pont, a riói szereplés nagyban befolyásolta a sorrendet, ennek következtében a férfiaknál Cseh László, Imre Géza és Szilágyi Áron dobogós helyezése megkérdőjelezhetetlen (a végső sorrendet természetesen csak a január 12-i gálán hozzák nyilvánosságra), akárcsak a hölgyeknél Hosszú Katinka, Kozák Danuta és Szász Emese triója. S hogy Magyarországon mennyire népszerű a labdarúgás, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a franciaországi Eb-n szereplő válogatottunk kiszorította a legjobb háromból az olimpiai bronzérmes párbajtőrcsapatot, továbbá Dárdai Pál biztos dobogós az év edzői között.

A legtöbb vitára éppen ez utóbbi kategória jelöltjei adnak okot. Na nem azok, akik odakerültek (Dárdai Pál, Kulcsár Győző, Shane Tusup), hanem akik nem jutottak be a legjobb háromba. Noha Kozák Danuta tagja az olimpiai bajnok női kajak kettesnek és a négyesnek is, edzője, Somogyi Béla képletesen szólva nem került az érmesek közé. Ahogyan a sportág szövetségi kapitánya, Storcz Botond sem.

Az persze nyilvánvaló volt, hogy a három-három legjobb férfi és női sportolót, továbbá csapatot felkészítő szakemberek közül nem kerülhet mindenki a legjobbak közé, ezzel magyarázható, hogy a három férfi jelölt edzői közül egy sem. Mégis meglepetés, hogy Kozák edzője nem szerepel a legjobbak között.

Nekem némiképpen az is meglepetés, hogy futballválogatottunkat a kontinensbajnokságra kivezető szövetségi kapitány, Bernd Storck sem dobogós, míg az odavezető útra rálelő, ezt követően a Herthánál a csapatból a maximumot kihozó Dárdai igen.

A dolog persze megfordítható: egy rangos bajnokságban együttesével figyelemre méltó munkát végző, a médiával a hangot remekül megtaláló magyar tréner teljesítményét díjazni illik – ehhez képest a Rióban háromszoros olimpiai bajnok Kozák Danuta edzője, Somogyi Béla fényképét a szűk szakmát kivéve talán fel sem ismernék. Ám jól van ez így. Mert képzeljük el: mi lenne a jobb? Kozák tavaly csak egy olimpiai aranyat nyer, viszont edzője a média kedvence, vagy Dárdai marad ugyan a válogatottnál, de a csapat nem jut ki az Eb-re. Máris beleborzongok, jó, hogy nem így történt. Összességében: olyan nagyon nem lőttünk mellé.