Isten veled, Szilas!

A sportért felelős államtitkár, Szabó Tünde beszédében kiemelte, hogy manapság is előttünk van az a lendület és fizikai erő, amely Csollány Szilvesztert a csúcsra repítette. Az államtitkár asszony szomorúan jegyezte meg: Kolonics György, Benedek Tibor és Igaly Diána után már a negyedik olimpiai bajnok távozott, aki – ha szabad ezt mondani – idő előtt hagyott itt bennünket, s nem csupán a bajnoktól, az embertől, hanem a családapától is búcsúzunk. Szabó Tünde a sportszerető magyarok nevében kifejtette, hogy az olimpiai, világ- és Európa-bajnok olyan örökséget hagyott ránk, amelyet őrzünk. „Isten veled, Szilas!” – búcsúzott az államtitkár asszony.

A sporttársadalom nevében a MOB alelnöke, Deutsch Tamás felidézte a sportember 2000. szeptember 24-én a sydneyi olimpia döntőjében bemutatott gyűrűgyakorlatát, amely maga volt a kiteljesedés. A sportvezető elmondta, Csollány kemény ember volt, öntörvényű, ugyanakkor önmagával vívódó maximalista, hiszen „könnyebb legyőzni a természet erőit, mint a saját kételyeidet”. Deutsch Tamás ezzel zárta nekrológját: „Amíg él a magyar sport, addig felidézi Csollány Szilveszter pályafutását.”

A kétszeres olimpiai bajnok Magyar Zoltán, a szakszövetség elnöke, a nemzet sportolója mély fájdalommal a hangjában sem tagadta, hogy Szilas nem volt könnyű ember, mégis a sydneyi olimpia előtt bölcsességről tanúbizonyságot téve nyitott mások felé, igényelte a szakmabeliek tanácsát, ez is segíthetett az olimpiai aranyhoz vezető úton.

A család nevében a jóbarát, Mórádi Zsolt emlékezett a nagy bajnokra, de nem elsősorban sportbeli érdemeit emelte ki, hanem viszonyulását szeretteihez – Csollány mindig rajongással beszélt párjáról, büszke volt három lányára.

Papp Attila, a Soproni Petőfi Színház művésze Nagy László Ki viszi át a szerelmet című versével búcsúzott az elhunyttól, a költemény utolsó sorai – „Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!” – fájón fejezték ki a halál okozta űrt. Domoszlai Sándor operaénekes Seress Rezső Fizetek főúr című dalát adta elő. „Fizetek főúr, volt ezer remény, és egy életem, amit elrontottam én.”

Nem rontottad el: kézen állásból ereszkedtél keresztfüggésbe – ahogyan a laikusok is hívják, ez a Krisztus –, meg sem remegett a gyűrű, az arcodon látszott, te is tudod, a gyakorlat tökéletesre sikerült.

Isten veled!