Kamuti Jenő: Legyen globális szeniorolimpia!

„Adj hálát mindennap az Istennek, mert a tenyerén hord – ezt mondta nekem édesanyám, aki 97 éves koráig élt teljes szellemi frissességben, úgyhogy ez alapján még előre tervezek” – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a szeptemberben 88. születésnapját ünneplő Kamuti Jenő, a Nemzet Sportolója. – „Nem olyan bonyolult a dolog, ha arra keressük a választ, hogy mi a titka a fittség megőrzésének” – avat be minket az egykori kiváló, olimpiai ezüstérmes és világbajnok tőrvívó, Kamuti doktor. „Legyen minden napra határozott terved, amit meg is akarsz valósítani. Minden este átnéztem, hogy másnap mit fogok operálni, és fejben is készültem a feladataimra. Ezt ráadásul azzal spékeltem meg, hogy felvettem egy melegítőnadrágot és kimentem futni, s amíg átgondoltam a másnapi műtéti tervet a kocogás közben, addig kitisztult az agyam. Negyvenéves koromig vívtam, addig a fizikai aktivitás nem is volt kérdés, utána viszont ezt fent kellett tartanom, hogy bírjam a műtétes orvosi szakmában.

Amolyan güzünek neveztek, mert nem voltam különösebben tehetséges, de nagyon szorgalmas ember igen, aki megtanulta összefésülni a többféle feladatát. Amit különösen fontosnak tartok, az a humor és az emberség, ez meghosszabbítja az ember életét. Az orvosi hivatástól én épp ezt kaptam: a lehetőséget, hogy dolgozhassak másokért, a humort, az udvariasságot pedig otthonról hoztam” – mondja a fair play atyjának is tekinthető sportdiplomata. 

Az ENSZ közgyűlése 1990. december 14-én szavazta meg és 45/106-os számú határozatában rögzítette, hogy október 1. legyen az Idősek világnapja, amely azóta minden évben felhívja a figyelmet az idősek társadalmi megbecsülésére és jogaik védelmére. A kezdeményezés hatására világszerte erősödött az idősbarát programok, egészségmegőrző akciók és közösségi támogatások szerepe, javítva e generáció életminőségét és társadalmi integrációját.

A fejlett országokban a népesség átlagéletkora jóval magasabb, sok helyen negyven körül jár, ennek oka a csökkenő születésszám és a megnövekedett élettartam. Ez együtt jár azzal, hogy bár a várható élettartam OECD-országokban 75–83 év körüli, a jó egészségben töltött évek száma lassabban nő. A fizikai aktivitás szintje országonként eltér: Észak- és Nyugat-Európában sportolnak legtöbben rendszeresen, míg globálisan még mindig minden harmadik ember kevesebbet mozog az ajánlottnál. A legegészségesebbnek tartott országok közé Japán, Spanyolország, Svájc és Szingapúr tartozik, Magyarországon a Sportoló Nemzet Program segíthet áttörést hozni a civilek mindennapi egészségmegőrző sportját tekintve. 

Kamuti doktor azonban más, ennél intenzívebb sportolói életpályát vázol fel legújabb tervét taglalva (amellyel kapcsolatban Malonyai Péter szeptember elején már írt publicisztikát a Nemzeti Sportban), ez a negyven év fölöttieknek adhatna új, a sportvilágban is inspirálónak tűnő célokat. „Amikor Thomas Bach korábbi NOB-elnök a közelmúltban Magyarországon járt, hogy átvegye a legmagasabb rangú elismeréseket, baráti beszélgetéseket is folytattunk. Mivel mindkettőnk életében a tiszteletbeli elnöki feladatok hagynak egy kis helyet most más terveknek, szóba került, amint anno Jacques Rogge tűzön-vízen át, de keresztülvitte, hogy megvalósuljon a NOB szervezésében az ifjúsági olimpia, úgy én látom már lelki szemeim előtt a ­szeniorolimpia létrejöttét, amely véleményem szerint a negyven pluszosok multisporteseménye lehetne. Nyilván sportágspecifikusan eltérőek lehetnének az életkori kategóriák, de az a nagy vágyam, hogy azoknak, akik abbahagyták a sportot, ám a műfaj iránti rajongásuk nem múlt el, adjunk új célt, és megint megmérethessék magukat a szervezett keretek között létrejövő szeniorolimpiai mozgalomban. Számos sportágban létezik ilyesmi, de ezt jó lenne összefogni, mert az idősebb generáció is megérdemli a figyelmet, a törődést és persze a fittséggel együtt járó jobb életminőséget” – foglalta össze a tervét Kamuti Jenő.

Kertész Alice: Naponta egy órát bizonyosan mozgok

„Gondolom, a folyamatos mozgás lehet a titok a szerencsés genetika mellett, mert mind a mai napig ápolom a kertem, mindent én csinálok magam körül. Nem nézem a tévét, reggeltől estig mozgok, még most is tornászom, amennyire tudok” – mondja Kertész Alice olimpiai és világbajnok tornász, mesteredző és korábbi szövetségi kapitány arra a kérdésre, hogy mi lehet fittsége titka. Kertész Alice, aki novemberben tölti be a kilencvenet, így mesél a módszereiről: „Mindkét csípőmet megműtötték már, így a lábaim erősítésén külön dolgoznom kell. A láb erőssége különösen fontos minden idős embernél, mert az adja meg a támaszt, az segít, hogy ne essünk el. Van egy ötlépcsős házrész, azon naponta tízszer-tizenötször legalább föl- és lesétálok, és sokat gyalogolok a környéken, ami legalább egy-másfél kilométert jelent, de a hasizmomat is fejlesztem, mert az meg a törzs izmait tarja karban. A karomat gumikötéllel tartom erőben. Naponta egy órát bizonyosan mozgok, de nem egyszerre, hanem beosztva az időt, többször keveset. Azt tapasztaltam, hogy az idős emberek, amikor lelki nehézségeik vannak, akkor engedik el legjobban magukat fizikailag. Az egyedüllét nem segít, az elme frissen tartása is nagyon fontos. Nem szeretem a tévét, inkább internetezek, mert ami érdekel, azt nézem meg, arra keresek rá és persze legalább egy órát vagy másfelet keresztrejtvényt fejtek mindennap. Többnyire azon alszom el” – meséli nevetve Kertész Alice. „Szeniorolimpia?” – kérdez vissza Kamuti Jenő ötletére. – Nos, összességében figyelek minden tornaversenyt, és csak annyit mondhatok, hogy szörnyű. Ez a torna nem torna, ez cirkuszi mutatvány, és már annyira elhatalmasodott a gyakorlatokban az akrobatika, hogy szerintem rengeteg a sérülés is, a felemás korlát az inkább két nyújtó, a gerenda lassan olyan lesz, mint a talaj, a talaj meg rugós, dobbantós akrobatika. Szóval lehet, hogy az esztétika valóban az idősebbek tornájában jöhet vissza, de azért bevallom, nem látom, hogy idős korban a tornaversenyek hogyan lennének kivitelezhetők. A szeniortorna attól függ, hány éves kortól kezdődne, de lehet benne fantázia. Fontos lenne az is, hogy régi, jól felkészült edzőket kellene foglalkoztatni az idősek tornájának felépítésére.”     

Dávid Imre az idén is nyert mastersérmeket

Ahogy Kamuti doktor is utalt rá, számos sportágban létezik már idősebb versenyzőknek nemzetközi megméretési lehetőség. Van, ahol masters-, van, ahol szenior-, van, ahol veteránversenyeknek nevezik ezeket. „Számomra roppant aktuális a téma, mert szeptember elején volt Spanyolországban a World Masters Rowing Regatta, vagyis a szenior evezős világversenyünk, ahol két számban indultam elég sikeresen. A kormányos nélküli kettesben aranyérmet szereztünk Lucsánszki Lászlóval, nyolcasban pedig ­ezüstérmesek lettünk az amerikai egység mögött” – mondja a 81 éves Dávid Imre, a MOB felügyelőbizottságának elnöke, korábbi evezős olimpikonunk, aki azt is hozzáteszi, hogy ilyen versenyeken 14 aranyérmet szerzett már az elmúlt években, hiszen 1993-tól rendszeresen részt vesz a sportág szeniormegméretésein. „A mi sportágunkban ennek nagy hagyományai vannak, hiszen huszonhét éves kortól ötévenként emelkedő korcsoportokkal, aztán nyolcvan éves kor felett háromévenként új korcsoportban indulhatnak az evezés szerelmesei. A csapat vagy az adott egység átlagéletkora számít. A titok pedig igen egyszerű: nem szabad abbahagyni” – teszi hozzá jókedvűen Dávid Imre, aki a mai napig cégvezetőként is dolgozik, s azt mondja, hogy a sport segített neki kijönni egy nagyobb betegségből is. „Hetente három-négy alkalommal evezünk, s mivel cukorbeteg vagyok, ez is segít karbantartani az egészségemet” – mondta Dávid Imre, aki pártolná a szenior­olimpia gondolatát, maximálisan egyetértve Kamuti doktorral: „Roppant egyszerű, amit tanácsolni tudok: keresni és szeretni a szépet, mert sok szép dolog van a világban. Jó barátságosnak lenni, mert jobban fognak szeretni. Kell a sok nevetés, kell a humor, és érdemes sokat mosolyogni. Attól mindannyian többek leszünk!”

Szergej Bubka: Sport mindenkinek, sport az életért, élet korlátok nélkül

Szergej Bubka exkluzív interjút adott a Nemzeti Sportnak az Idősek világnapja alkalmából, hiszen az egykori rúdugrófenomén számos funkciója mellett ma a Nemzetközi Master Világjátékok Szövetségének (IMGA) elnökeként is tevékenykedik.

– Amikor legutóbb a 144. NOB-ülésen találkoztunk, rendkívül fittnek látszott. Milyen fizikai tevékenységeket végez, hogy formában maradjon?     
– Az aktív életmód alapvető része az életemnek. Igyekszem mindennap edzeni, különböző tevékenységeket kombinálva, mint például úszás, kerékpározás, hosszú távú gyaloglás, akár hegyekben is. Emellett a fitnesz, a nyújtás és a súlyzók használata olyan amit, amit utazás közben is folytatok. Télen szívesen futok sítalpon és túrasízem is. Nekem ez nemcsak a test edzése miatt fontos, hanem a pozitív gondolkodás megőrzése és a természet élvezete miatt is. A rendszeres mozgás segít megőrizni a testi egészséget és a lelki jóllétet egyaránt.

– Tapasztalatai szerint a volt élsportolók másképp öregszenek? Ez sportágfüggő is lehet?
– Az öregedés egyéni folyamat, de a volt élsportolók gyakran megőrzik azt a fegyelmet és szemléletmódot, amely továbbra is aktívan tartja őket. Az évekig tartó edzés erős szokásokat alakít ki, és sokan továbbra is odafigyelnek egészségükre azáltal, hogy aktívak maradnak. Sok egykori bajnokot látunk, különböző sportágakból és országokból, akik részt vesznek a versenyeinken. Ez azt mutatja, hogy a sport továbbra is fontos része az életüknek, és testileg-lelkileg is támogatja őket az idősebb éveikben.

– Amióta az IMGA elnöke lett, hogyan változott a szemlélete az idősebbek sportjával és a fizikai aktivitásban betöltött szerepükkel kapcsolatban?
– Az IMGA vezetése még inkább ráébresztett az idősek sportjában rejlő óriási lehetőségekre. A versenyeink lényege nem az éremszerzés, ezek a rendezvények az egészség, a társas kapcsolatok és az élethosszig tartó elköteleződés platformjai. Különösen a járvány után vált a társadalom tudatosabbá abban, mennyire létfontosságú a fizikai aktivitás az egészséges öregedéshez. Az ­IMGA-nál tízéves stratégiai ütemtervet dolgozunk ki, amelyhez széles körben konzultálunk érintettekkel, partnerekkel és szakértőkkel. Büszkék vagyunk arra, hogy eseményeink rendkívül sikeresek, és a World Masters ­Games az elindítása óta több mint huszonötezer résztvevőt vonzott. Ez az erős érdeklődés megerősíti, hogy az idősebbeknek szükségük van lehetőségekre, hogy aktívak és inspiráltak maradjanak.

– Mit gondol a globális szeniorolimpia ötletéről? Javíthatna egy ilyen esemény az idősebb emberek életminőségén?
– Az IMGA keretében mi már pontosan ezt a lehetőséget kínáljuk, a World Masters Games, a Winter World Masters Games és az Open Masters Games révén. 1985 óta ezek az események a világ legnagyobb és legbefogadóbb platformjai a harminc év feletti sportolóknak. Megtestesítik a filozófiánkat: „Sport mindenkinek, sport az életért, élet korlátok nélkül.” A játékok mindenkit szívesen fogadnak, életkortól és teljesítményszinttől függetlenül, és olyan környezetet teremtenek, ahol egykori bajnokok és hétköznapi résztvevők együtt versenyezhetnek. Inspirálják az idősebb generációkat, hogy aktívak maradjanak, ami közvetlenül hozzájárul az egészségesebb, boldogabb és hosszabb élethez. A bizonyíték egyértelmű: az eseményeink javítják a fizikai egészséget, támogatják a lelki jóllétet, és közösségeket építenek a generációk között. A városok folyamatos érdeklődése a rendezés iránt mutatja globális hatásukat és a társadalomban betöltött pozitív szerepüket. Legközelebb 2026 februárjában Abu-Dzabi, 2027 májusában a japán Kanszai, 2027 szeptemberében pedig Como ad otthont az eseményeinknek.

– Hogyan értékeli Kamuti Jenő felvetését, hogy ne csak a fiataloknak, hanem az időseknek is rendezzenek olimpiát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság égisze alatt? – Mindig is nagyra becsültem Jenő bátyám munkásságát, aki amellett, hogy kétszeres olimpiai ezüstérmes tőrvívó, hosszú évekig példásan vezette a Nemzetközi Fair Play Bizottságot. Remek felvetés, hogy a nyári olimpiákhoz kapcsolódóan, az olimpiai és a paralimpiai játékok között a szeniorolimpiát is megrendezzék, ugyanakkor át kell gondolnunk természetesen ennek a költségvonzatát. Ez az elképzelés ugyanis csak akkor valósítható meg, ha az nem ró többletterhet a házigazda városokra és országokra. – Eddig is tagja volt a 2032-es brisbane-i olimpia koordinációs bizottságának és az olimpiai programbizottságnak, szeptemberben pedig beválasztották az ifjúsági olimpiákkal foglalkozó, újonnan létrehozott munkacsoportba. Milyen elképzelésekkel lát neki ennek az új feladatnak? – A munkacsoport most kezd dolgozni, nemrég kaptunk értesítést az első online és személyes megbeszélésről, november elején tartunk hosszabb, érdemi találkozót Lausanne-ban. Azt kell átgondolnunk, hogy az olimpiai mozgalomnak mi is az igazi célja az ifjúsági olimpiával, hogyan biztosítható az, hogy ez egyszerre legyen a tizennégy-­tizennyolc éves korosztály fajsúlyos multisporteseménye, azon valóban az adott korosztályok legjobbjai vegyenek részt, rang legyen az ifjúsági olimpián részt venni, dobogós helyezést, érmet szerezni, pláne megnyerni. – Az sem mindegy, mennyibe kerül – Pontosan, hiszen fesztiválszerű, az embereket megszólító és bevonó sporteseménynek kell lennie, és mindezt észszerű költségvetési keretek között. A testületnek egyúttal az is feladata, hogy javaslatot tegyen, az érdeklődők közül ki legyen a következő házigazda, miután a szenegáli főváros, Dakar otthont ad az ifjúsági játékoknak 2026 őszén.