Szöul olimpiai bajnoka az ötkarikás nyomásról is beszélt a Sportországban

A műsor első felében került szóba a 2028-as Los Angeles-i olimpia, amelyet máris óriási várakozások előznek meg hazánkban: „Biztos tudjátok, hogy az olimpián részt vett sportolóknak hatvanhárom-hatvannégy százaléka életében egy olimpián vesz részt. Azon az egyen. És az a nagy különbség, mert akkora hype van körülötte, hogy két és fél évvel a Los Angeles-i olimpia előtt, sőt, amikor még a párizsi olimpia be sem fejeződött, már azon gondolkozunk, hogy meglesz-e Los Angelesben a tíz aranyérem, vagy benne leszünk-e a legjobb tízben” – fogalmazott.

Majd már a műsor második részében ezen a vonalon hozzátette, hogy ha valamivel kevesebb aranyérmet szerzünk Los Angelesben, akkor sem lesz okunk szomorkodni: „Ha kilenc aranyérem lesz, én úgy gondolom, nem leszünk szomorúak, elkeseredettek. Le kell vonni majd ott is a matekot, hogy miért nem sikerült a tizedik” – mutatott rá.

„Hát az a világ égése volt – emlékezett vissza a folytatásban az 1992-es barcelonai olimpia lovastusa versenyére Fábián László. – Samaranch elnök urat, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét kihozták a barcelonai olimpiára, hogy nézze meg a versenyt. Nagy büszkeséggel odament a nemzetközi vezérkar. Ott kezdődött, hogy százötven szurkoló volt, a hatvanhat indulóból azt hiszem negyven esett le. És akkor mondta Samaranch elnök úr, hogy ez milyen sportág...”

A magyar sportot érintő esetleges változásokról is beszélt, és kijelentette, nem érti, hogy ha valami jól működik, akkor azon miért kellene változtatni: „Most, hogy ezt senki nem cáfolja, ebben valóban borzasztó nagy kérdések vannak, de én odáig merészelek menni, hogy azt mondom: ha valami jó, akkor azon kell változtatni? Persze mindig kell jobbá tenni, meg kell próbálni, hogy mitől leszünk még jobbak, mitől lesz meg a tíz arany Los Angelesben. De azt, hogy valamit gyökeresen megváltoztassunk csak azért, mert a szomszéd fűje zöldebb, vagy nem tudom, annak én sosem vagyok híve.”

A műsor végén elmondta, úgy érzi, jelenlegi pozíciójában is megtalálta a helyét a MOB-ban, mert a sport az, amivel igazán szeret foglalkozni: „Úgy érzem, hogy ott vagyok, ahová mindig is szerettem volna eljutni, mindig is szerettem volna tartozni. (…) Hogy most főtitkárnak hívnak, attól még örömmel szaladgálok egy utánpótlás asztalitenisztornán is, vagy viszem a vaxot a kabinba a téli olimpián, hogy ha ez kell. Mert ez az, amit szeretek. Sőt, ez az, amit imádok.”

Tekintse meg a teljes beszélgetést!