Új kaland Európában – Somogyi Zsolt jegyzete

Nem tudom, egyedül vagyok-e a véleményemmel, de igazán nem is érdekel – a Bayer Leverkusen–Ferencváros összecsapáson számomra nem az eredmény a legfontosabb. Tudom, persze, a futballban mi a cél, azt is, hogy a Ferencváros a csütörtökön elinduló új kalandjának, az Európa-liga-csoportkörnek csakis úgy vághat neki, hogy tovább szeretne jutni, ez normális, természetes, így van rendjén. Talán nagyképűség, ha megengedem magamnak azt a luxust, hogy ne feltétlenül a végeredmény határozza meg, mit gondolok a zöld-fehérek nemzetközi produkciójáról.

Fantasztikus élmény volt a BL-be jutni egy évvel ezelőtt, és érdekes, melyik mérkőzésre emlékeznek a legszívesebben a ferencvárosiak. A legtöbben a torinói Juventus-meccset emlegetik, amelyen majdnem összejött a döntetlen, mások az egyetlen megszerzett pont miatt a budapesti, Dinamo Kijev elleni párharcra szavaznak – nekem a Barcelonában rendezett összecsapáson tetszett a legjobban a Fradi! Ízlésről kár vitatkozni, de akkor azt éreztem, a magyar bajnok tudatában van az esélyeknek, ám sokáig kellemetlen ellenfél volt, a világ egyik legjobb csapatának otthonában labdát birtokolt a katalánok térfelén a második félidő közepén, s szépíteni tudott ekkor. Mert akart és időnként tudott is futballozni. A végére becserélt motivált, sprinterek gyorsaságával rohangáló fiatalok 3–1-ről 5–1-re módosították az eredményt – és akkor mi van?

Amennyire emlékszem, a Barcelona Lionel Messivel másokat is meg tudott verni.

Ha már a Barca: a két csapat budapesti meccse csak 3–0 volt oda, a különbség tekintetében előrelépett az FTC, de számomra sokkal lehangolóbb volt az élmény. A világsztárok gyorsan lerendezték a mérkőzést, aztán nagyjából harminc százalékon „pörögve”, önmagukhoz mérten sétálgatva letudták a kilencven percet – hasonlóan nyomasztó volt a Juve budapesti fellépése. Gyors gólok, aztán unott labdázgatás egy órán keresztül, az amúgy nyilvánvaló különbség a hazai találkozókon sokkal élesebben kiütközött.

Ezért van az, hogy nem a jó eredményt várom leginkább a magyar bajnoktól, hanem azt, hogy másnap a drukkerek büszkék lehessenek kedvenceikre, legyen bátorság a játékosokban megmutatni, mire képesek, legyen a Fradi kellemetlen ellenfél, okozzon fejfájást a német csapatnak, legyen vállalható az összkép – ha így alakul az este, engem a vereség sem zavar.