Gyertek máskor is! – Bodnár Zalán jegyzete

Miután a magyar válogatott minden várakozást felülmúlva szerepelt, a négy meccsnek is otthont adó, a tornától a holland–cseh nyolcaddöntővel búcsúzó Puskás Aréna is csillagos ötösre vizsgázott az Európa-bajnokságon!

Négy fantasztikus hangulatú, ragyogó mérkőzést rendeztek a budapesti stadionban, amely – mint ezt sokáig emlegetjük – az Eb egyetlen helyszíne volt, amelyben lényegében telt házas mérkőzéseket lehetett rendezni. Ez nemcsak a kiéhezett magyar futballrajongóknak jelentett óriási ajándékot, de a tapasztalat az, hogy a külföldi szurkolók is felettébb értékelni tudták. Jöttek a francia, portugál, holland, cseh szurkolók, és nagy tömegben felszabadultan ünnepeltek, itt élhették át az igazi Eb-élményt. Megállás nélkül fotózkodtak, háttérben a pompás új stadionnal, úgy vitték a Budapest feliratú ajándéktárgyakat, mint a cukrot, a hivatalos UEFA-ajándékbódéban is mindennél jobban fogyott az Eb-póló, amelyre a Puskás Aréna stilizált képe volt vasalva. Bizonyos, hogy sokan itt hagyták a szívük egy kis darabkáját.

A miénket pedig a pályán lévők hányszor megdobogtatták – és hányszor összetörték! A két magyar meccs atmoszférája semmihez sem volt hasonlítható, rágondolva is libabőrös lesz az ember. Az itteni négy meccs csúcspontja a franciák elleni találkozó előtti Himnusz volt. A franciák általában meg vannak győződve arról, hogy a Marseillaise-hez semmi sem fogható, de soha nem feledhető a francia újságírók arca, amikor a rövid zenei felvezető után egy pillanatra beálló csendben egyszer csak ötvenezer torokból felhangzott méltóságteljesen, hogy „Isten áldd meg a magyart...” – egymásra néztek, és úgy bólintottak: ez igen!

És ma még fáj, persze, a portugálok elleni utolsó hat perc, a franciák egyenlítő gólja vagy az a dráma, amikor a francia–portugál hajrájában kiírták a kivetítőre, hogy Münchenben megint egyenlítettek a németek, de abban is biztosak lehetünk, hogy évek múltán büszkén emlegetjük majd, hogy a szemünk előtt futballoztak a kor legnagyobb sztárjai Cristiano Ronaldótól Kylian Mbappéig – miközben a válogatottunk miatt is kihúzhattuk magunkat.

Háromszázhatvan perc futball a legmagasabb szinten, tizenegy gól, köztük Fiola Attiláé, közte négy Cristiano Ronaldo-, két Benzema-, egy Griezmann-találat, négy-öt könnyezés, többnyire boldogság és büszkeség okán, fokozhatatlan érzelmek. Köszönet és hála mindenkinek, hogy ez megadatott, mert sokáig veszélyben volt az egész projekt, ám a végére csak összeállt minden.

Eb, világsztárok, magyar sikerek: gyertek máskor is!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!